A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1897 - hiteles kiadás (Bécs, 1897)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
56 IV. ÜLÉS. közönség elé úgy állittatik oda a kérdés, hogy a delegatio elfogadja ugyan a közösügyi költségvetést, de figyelmezteti a hadügyministert, hogy lehető takarékossággal járjon el és azt hiszi, hogy talán nem mindenben voltak és nem mindenben megfelelők ma a történt intézkedések azon szempontoknak, a melyek szem- meltartását követelni jogosítva vagyuuk. Ellenkezőleg és azt hiszem, nekünk kötelességünk az, hogy ha azt tapasztaljuk valami tekintetbem hogy tényleg kifogás tehető, hogy azt szavazatunkkal is érvényre juttassuk. De hogy ott, a hol teljes egyetértés van az elérendő eredményre, hol egyetértés van a követendő útra nézve, hol egyetértés forog fenn a választott eszközökre nézve, ott tartozunk a közönségnek, tartozunk megbízóinknak azzal, hogy ne fogadjuk el az előterjesztést egy pessimisticus világfelfogással, hanem megmondjuk igenis, ezen előterjesztést elfogadjuk, mert helyesnek ismerjük el és mert elismerjük azon tökéletes összhangot, mely a mi felfogásunk és az igen tisztelt hadügy- minister úr felfogása közt fenforog. Én azt hiszem, hogy ezen eljárás tágabb körökben is felkelti azon érzelmeket a hadsereg és a kormány irányában, a mely érzelmek feuforgása igen üdvös különböző tényezők együttműködésére nézve. Csak ennyiben kívántam rectifikálni azokat, melyeket, úgy látom, Bolgár Ferencz igen tisztelt bizottsági tag úr félreértett. Még csak azt hozom fel, hogy magam is azt tartom, hogy a legnagyobb takarékosságot kell a kormánynak a költségek megállapításánál szem előtt tartania. Ha már felszólaltam, legyen szabad még egyre reflectálnom, a mit Bolgár Ferencz bizottsági tag úr felhozott. A múlt évek folyamán is megtörtént, az idén is, hogy a katonai büntetőtörvény és eljárás reformjának kérdése a delegaticban megemlittetett és az a sürgető felkérés történt a hadügyminister úrhoz, hogy a szükséges intézkedéseket mielőbb tegye meg. Erre, a mint azt Bolgár Ferencz bizottsági tag úr megjegyezte, a kellő választ meg is kaptuk. De engedelmet kérek, a további teendők nem ide valók, ezen ügy elintézése az országgyűlésre tartozik és a mint azt a közös hadügyminister úrtól hallottuk, a legköze'ebbi lépés az igaz ságügyi ministerekkel való érvényre jutás. Azt hiszem tehát, kár lenne ez idő szeriut ezen kérdésnél most bővebben inhaereálni. Az egyévi önkétesi második szolgálati év kétségtelenül odiósus rendszabály volt, mely az 1889 iki véderőtörvény megalkotása alkalmával igen sok vitára és igen sok keserűségre adott alkalmat. A különbség, mely az eredményben az előbbihez képest beállott, megmutatta, hogy igen szükséges volt az a rendszabály. 1889-ben nagy hiány volt a tartalékos tisztekben : a régi rendszer alatt igen kevesen voltak, a kik kötelességüknek tartották volna ezen egy évi szolgálatot úgy felhasználni, hogy minden tekintetben megfeleljenek tartalékos- tiszti kötelességüknek. A törvény meghozatala óta kitűnt, hogy hasonlíthatatlanul nagyobb százalék az, mely a tartalékos tiszti vizsgát le is tette. Az igen tisztelt hadügyminister úrnak tavaly és az idén is adott felvilágosításaiból meggyőződtünk arról, hogy mikor nem rossz magaviselet, nem rosszakarat az oka annak, hogy az illető a vizsgán megbukik és az egyévi önkéntesség alatt magát kellőleg és a szabályoknak megfelelően viselte, akkor daczára annak, hogy a vizsgát nem volt képes letenni, a második évben vissza nem tartatik ; a mi a törvényes intézkedésnek nem büntető, hanem nevelő hatása. Azok tehát, kik ártatlanok, talán a szellemi képesség alacsony foka következtében a vizsgát le nem teszik, ezért nem bűnhődnek. Látjuk ebből, hogy ezen intézkedés humanismussal, úgy a hadsereg, mint a közönség érdekeinek figyelembe vételével kezeltetik ; az a kérdés azonban, hogy a jövőre nézve feu- tartandó-e vagy sem, nem a delegatio elé tartozik, hanem a véderőtörvény megújítása alkalmával az országgyűlésen lesz tárgyalható ! Ezen kérdés tekintetében tehát egyelőre nem kell bővebb tárgyalásokba bocsátkozni, és ennélfogva minden további megjegyzés nélkül a költség- vetést elfogadom. (Helyeslés.) Horánszky Nándor: T. országos bizottság! Csak egy rövid megjegyzésre kívánok szorítkozni, mert nem kívánom a t. országos bizottság tárgyalásainak folyamát egyátalában akadályozni. Mielőtt azouban ezt megtenném, előttem szólott t. b rátom egy félreértését kell
