A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1897 - hiteles kiadás (Bécs, 1897)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
54 IV. ÜLÉS. dolgok, a melyekben hadügyi kormányzatunk takarékossága rendkívüli, de más dolgokban viszont nagyon könnyen határozza el magát kiadásokra. Hisz hallottuk Horánszky Nándor t. tagtársunk felszólalását. Kérem, legyünk őszinték ! Mi a czélja annak, hogy a hadügyi kormányzat mindig emeli a tábornoki kar létszámát? Mindig minden költségvetésben találkozunk új tábornoki helyek felállításával. Az inspeetorok számát az utóbbi években annyira emelték, hogy alig van már tábornok, a ki ne foglalna el ily állást. Látjuk továbbá, hogy a nyugdíjak összege évről-évre emelkedőben van. Pedig ha a t. hadügyi kormányzat kissé körültekintőbben és elnézőbben járna el, itt is nagyon sokat meg lehetne takarítani. Soha annyi ép és erős katonát nem lehet nyugdíjban látni, mint nálunk ma. A t. hadügyi kormányzat nagy megtakarításokat ért el azelőtt az által, hogy a harmadik korosztályban levő s tettleges szolgálatot végző legénység egy részét szabadságolta. Ily módon százezerekre menő összegeket takarított meg évenként. E rendszertől a t. hadügyminister úr eltérni kezd és a hadügyi albizottság előtt kijelentette, hogy mindössze tízezer ember van jelenleg a harmadik korosztályból szabadságolva. Ép igy látjuk a jelen költségvetés leglényegesebben emelt tételei között a gyalogsági zászlóaljak kürtöseinek lovasitására fölvett ösz- szeget. Nem tagadom, hogy ennek hasznát fogjuk látni — mint a hadügyminister úr intendálja, kivált az ordonnance-szolgálat terén — de azért a kétszáz és néhány ezer forint, a mivel ez a költségvetést évenkint emeli, nem oly tétel, a melyet bátran ki ne lehetne hagyni. És még több ily tétellel, intézménynyel találkozunk, a melyeknek megszüntetése, mellőzése által milliókat lehetne a rendes költségvetésben megtakarítani, a nélkül, hogy a hadsereg ereje, hasznavehetősége, harczképessége csorbát szenvedne. Ennyit kívántam a költségvetéshez átalá- ban megjegyezni. Rátérek most egészen röviden felszólalásom tulajdonképeni tárgyára : két dologra, melyeknek én nagy fontosságot tulajdonítok és melyeknek még azon jó oldaluk van, hogy költség nélkül keresztül lehetne vinni. Mindakettőt már az albizottságban szóba hoztam, de fontosságuknál fogva itt vissza kell rájok térnem. (Halljuk!) Az egyik, t. országos bizottság, a katonai büntető eljárás reformja. E kérdés, mint mél- tóztatik tudni, 30 éve vajúdik. Végre most a hadügyminister úr az albizottságban kijelentette, hogy a hadügyministeriuin részéről elkészült egy munkálat az iránt és kilátás van rá, hogy a kérdés végre megoldást nyer. Tovább e kijelentésnél a hadügyminister nem ment. Nem helyezte kilátásba, hogy energiával fogja a dolgot elörevinni és nem mondott semmi határidőt, hogy mikor fog a reform életbe léphetni. Pedig meggyőződésem az, hogy ha a hadügyminister úr nem lát erélylyel a dologhoz, tiz év múlva is csak ott leszünk, a hol ma, hogy ismét csak sürgetni fogjuk a büntető eljárás életbeléptetését. Ha már az erre vonatkozó munkálat kész, el kellene a hadügyminister úrnak határozva lennie, hogy azt végre is fogja hajtani. Más hadseregeknél már intézkedtek e tekintetben. A katonai biróságok állandósága, a nyilvánosság és szabad védelem el van fogadva már Angliában, Franczia- és Olaszországban, Oroszországban, Szerbiában, Bajorországban, Belgiumban. Csak nálunk uralkodnak e részben a régi barbár állapotok. Az osztrák-magyar hadsereg az egyetlen, a hol még ma is egészen barbár ítélkezéssel járnak el a katonákkal szemben. Az a rögtönitélő bíróság, a melyet tegnap Prágában kikiáltottak, sok irányban valódi emberbaráti intézmény ehhez a mi katonai büntető eljárásunkhoz képest. A nyilvánosság ki van zárva, a hadbíró egyszersmind vizsgálóbíró, ügyész és védő. Az a katona, a ki talán írni, olvasni sem tud, szemben áll egy katonai bírósággal, melynek tagjai neki elöljárói és ezek előtt kell magát védelmeznie. Az ily eljárás hallatlan már csak a bajtársias9ág szempontjából is, a minek pedig első dolognak kellene lennie egy hadseregnél. Csodálom, hogy már ez a szempont magábau nem vitte rá a hadügyminister urat a hadseregünknél ma divó » barbár büntető eljárás reformjára. En nem értem a t. hadügyi kormány késedéi in ezését ebben a kérdésben.
