A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1897 - hiteles kiadás (Bécs, 1897)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 53 getései után felszólalásomat nagyon rövidre szabhatom. Csakis egy két megjegyzést akarok tenni a költségvetésre. Előrebocsátom én is, hogy a költségvetést átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadom, bár, t. országos bizottság, a hadügyi költségvetések folytonos rapid emelkedése kell, hogy még azokat is aggodalommal töltse el, a kik különben mindig hajlandók voltak és hajlandók is a hadsereg fejlesztésére szükséges költségeket megszavazni. Én magamat ezek közé számítom és valóban nem értem, hogy Pulszky t. bizottsági tag úr felszólalásában nekünk azt a szemrehányást teszi, — ha nem is egészen nyiltan — mintha mi nem akartuk volna szintén mindig azt, hogy a monarchia minden tekintetben más hadseregekkel egyenértékű és erős hadsereggel birjon. Csalódik ebben a t. bizottsági tag úr, a differentia köztünk nein a körül forgott, hogy nem akartuk megadni a hadseregnek szükségleteire a kellő eszközöket, hanem a körül, hogy mi a hadseregbe a nemzeti erőt akartuk bevinni és ott teljesen kihasználni. A t. bizottsági tag úr maga fog emlékezni arra, hogy én nekem egyenesen szemrehányásokat tett a bizottságban, mikor én egy ízben a hadügyminister úrhoz azt a kérdést intéztem, szándéka-e neki, a mint ezt a lapokból olvasni lehetett, a tisztikar fizetését felemelni; megtámadott, hogy miért figyelmeztetem én a had- ügyministert ilyen dolgokra. Igen, megtagadtunk némelykor bizonyos költségeket, de mindig csak olyanokat, a melyek a hadsereg használhatóságával semmi összefüggésben nem voltak. Téved a t. bizottsági tag úr abban is, midőn Horánszky Nándor biz. tag úrral szemben azt mondja, hogy a mi hadseregünk az a török után, a mely a legolcsóbban van ad- ministrálva. Nincsenek adatok rendelkezésemre, de tessék megnézni, a német hadsereg ellátása körülbelül ugyanannyiba kerül, mint a mienk, és a írancziáé még sokkal olcsóbb. Drága igenis a franczia és a német hadsereg, ha például a tiszti fizetéseket tartjuk szem előtt, de az administrationk maga semmi tekintetben sem olcsóbb, mint a különböző európai hadseregeké. Itt nem lehet egyes tételeket megnézni, hanem a hadseregnek az egész szükségletét kell combinatióba venni. Ha t. bizottsági tag úr azt mondja, hogy egyes esetekben, p. o. a hadsereg felfegyverzésének kérdésében a mi hadügyi kormányzatunk takarékosan jár el, kevesebbet költ, mint más államok, ezt igenis el kell ismernem, ez arra vezethető vissza, hogy találkoztak a hadseregben oly technikai orgánumok, oly kiváló emberek, a kik ezt a kérdést képesek voltak kedvezően megoldani. A mi a jelenlegi költségvetést illeti, t. országos bizottság, itt először találkozunk azzal a különös jelenséggel, hogy a hadügyi kormányzat 1898-ra 46.000 forinttal kevesebbet irányzott elő, mint. a mennyi a jelenlegi évre meg van szavazva. De Horánszky t. bizottsági tag úr kifejtette, hogyezcsakis egy fluctuatióra a rendkívüli költségvetésben vezethető vissza, mig a mérvadó rendes költségvetés 2.812.000 forinttal emelkedett és a mint az albizottság jelentésében olvasható, már 1899-re is 920.000 forint emelkedés van a rendes költségvetésben bizonyos kilátásba helyezve. Miinnich Aurél előadó: 621.000 forint. Bolgár Ferencz : 920.000 forint. Ha vesz- szük továbbá a hét és fél millió forintnyi póthitelt, melyből nagyrészt oly kiadások fedeztettek, melyekkel különben a rendkívüli költség- vetésben szoktunk találkozni, lehet mondani, hogy ez a költségvetés semmi tekintetben sem olyan ártatlan, mint a minőnek mutatkozik, annál kevésbé, mert tudjuk, hogy a hadsereg költségemelése rendszerint a honvédségi költségekkel is bizonyos relatióban szokott lenni, minthogy a két intézmény fejlődése egymással szerves összefüggésben van és sokszor párhuzamosan is megy végbe. Horánszky Nándor t. bizottsági tag úrnak felszólalása tehát a hadügyi kormányzathoz, hogy jobban ragaszkodjék a takarékossági elvhez, egészen helyén volt. Ajánlani merem én is a t. hadügyi kormányzatnak, hogy tartózkodjék minden oly újítástól, a mely a hadsereg érdekében nem feltétlenül szükséges. Nem mondom, hogy egyes tételekben hadügyi kormányzatunk nem takarékos s talán ez volt az, a mi Pulszky t. bizottsági tag urat arra az állításra indította, hogy a hadseregünk ad- ministratiója a legolcsóbb. Vannak igenis egyes
