A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1887 - hiteles kiadás (Bécs, 1887)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 49 egyátaláhan fontos érdekében áll, hogy e mon- | archia összes katonai intézeteiben és a katonai akadémiában is — legyen az itt vagy ott — a magyar nyelv elsajátítására nemcsak a kellő alkalom és mód nyujtassék, hanem épp a hadsereg harczképességének emelése szempontjából minden elkövettessék, hogy a hadseregbeli tisztek jövőben e nyelvet elsajátítsák, hogy netáni háború esetén ennek is birtokában legyenek. Azt tartom, hogy háború esetén, midőn, mint mondom a honvédség és népfölkelés a hadsereg kiegészítő részét képezi, a magyar nyelv ismeretének hiánya felér egy nagymérvű felszerelési hiánynyal s ennek pótlása — eltekintve minden magyar országos aspiratiótól — a hadsereg érdekében okvetlenül szükséges. Ennek gyakorlati keresztülvitelére nézve nem érthetek egyet az előttem szólott t. tagtársammal és barátommal. Én, t. országos bizottság, gyakorlati eredményt óhajtok elérni. Azon indokok, a melyek a múltban pénzügyi szempontokból fenforogtak, ma is fenforognak s ezért azt indítványozni, hogy egy katonai akadémia állittassék fel, annyit tenne, mint ezen szempontokat figyelmen kivül hagyni. Ha mi a pénzügyi szempontokat mellőzve, mégis komoly megfontolás tárgyává tennők e kérdést, lehet, hogy ezzel azt érnök el, hogy mérlegelve saját erőnket, azt mondanók ki, hogy a mi viszonyaink közt ezt az áldozatot meg akarjuk hozni, mert mi nemcsak az akadémia felállításával elérhető előnyöket hanem más, nemzeti érdekeinknek megfelelő czélokat is el akarunk érni. Ennek kimondása esetében pedig a monarchia másik államának delegatiója is mérlegelni fogja e kérdést s miután annak tagjait nem vezethetik ugyanazok az aspiratiók, a melyek minket vezetnek, igen valószínű, hogy azok egyedül katonai alapra fognak helyezkedni és ebből kiindulva fogják a kérdést bírálat alá venni. Ha tehát mi pénzügyi szempontból nem tudunk kellő indokot felhozni arra nézve, hogy a dolog elfogadtassák, akkor e kérdésnek ez időszerinti felvetése nem vezetne egyébre mint arra, hogy a másik delegatiónak alkalom adassék egy teljesen indokolt és jogosult leszavazásra. Ehhez a magam részéről éppen azért, mert e kérdést a jövőnek tartani fenn és magunkat megóvni óhajtom, hozzájárulni nem tudnék. És én kérem is t. tagtárs urat, hogy mert indítványának elfogadása esetében csakis | A közös ügyi országos bizottság naplója 1886. I ezen esélynek nézhetünk eléje, ámbár azon elveket és szempontokat, a melyekből kiindult, jogosultaknak ismerem is el, álljon el szándékától, mert az ügynek magának tesz szolgálatot, ha azt a másik delegatio által való leszavaz- tatásnak ki nem teszi. A mi a kérdés másik részét illeti, noha nem viseltetem is bizalommal az iránt, hogy azon határozatok, a melyek a delegatiók által hozatnak azon készséggel effectuáltassanak is, mint a minő készség akkor mutatkozik, midőn a delegatiók tárgyalásai megindulnak és midőn a válasz adatik; mert az effectuálás maga sok kívánni valót hagyott eddig is hátra, de ezzel szemben én azon hitben vagyok, hogy tulajdonképen nem abban van a baj, hogy egyik-másik határozati javaslat meg nem hozatott vagy meghozatott, hanem abban, hogy talán nincsenek a hadügyi kormányzatnál épp úgy áthatva az iránt, hogy ezek a dualisticus alap megóvása mellett hozott határozatok a hadseregre épp oly jótékony befolyással vannak, mint az magára az országra nézve. És azt az okvetlenül szükséges bizalmat a hadsereg iránt, melyet egyátalában megtagadni senki nem óhajt, éppen a nemzeti érdekek tiszteletben tartása és a dualisticus alaphoz való szigorú ragaszkodása a hadügyi kormányzatnak csak öregbítene. Én nagyobb fontosságot helyezek arra, hogy ezen határozatok helyett ez irányban a hadügyi kormányzat álljon elő a progressiókkal. Hogy mi mindig és minduntalan, úgy szólván darabonként tördelve bizonyos aspiratióink megvalósítására törekedjünk, hogy egyik vagy másik alkalommal, úgy szólván kierőszakoljuk, kikérjük mugunknak azokat az apró kis javadalmakat, melyeket a delegatio tárgyalásai kimutatnak : ez sem szép, sem kellemetes feladat nem lehet. Ezzel szemben, az én nézetem szerint, sokkal helyesebb volna, ha a hadsereg jól felfogott érdekében a hadügyi kormányzat azt, mi a hadsereg egységének megóvása mellett megadható, önkényt határozottan nyújtaná, mintsem hogy az minduntalan kierőszakoltassék. És bármiféle határozatok fognak hozatni, meg vagyok győződve, hogy a siker csak akkor fog bekövetkezni, ha a hadügyi kormányzatot át fogja hatni azon érzés, hogy ezen intézkedések által a hadsereg nem gyengülni, hanem erősbödni fog, hogy az által, I hogy a magyar nyelv a katonai intézetekben 7
