A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1887 - hiteles kiadás (Bécs, 1887)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
50 V. ÜLÉS. kellőleg tanittatik, a hadsereg iránti bizalom kivül a népben meg fog erősödni, de egyszersmind a hadsereg tagjai is ahhoz az intézményhez, a mely mellett a nemzeti* aspiratiók érvényesíthetők és megvalósíthatók, még teljesebb odaadással fognak ragaszkodni. Továbbá a hadseregnek sem lehet más érdeke, mint az államnak magának, tudniillik hogy annak az államnak a történelme meg ne hamisittassék. Öntudatosan csak az oly hadsereg képes kötelességei teljesítésére, a mely hadsereg az államnak, a monarchiának történelmével és múltjával ismerős és erre alapítva keresi magának a jövőt. Az lehetséges, hogy pillanatnyilag ily történelmi ferdítésekkel lehet concessiókat tenni a tudatlanoknak, azoknak a tudatlanoknak, a kik azt hiszik, hogy ha valamit elferdítettek, annak nem jut nyomára senki. De ma már a tudomány sokkal átalánosabb, hogysem akár hatalommal, akár más eszközzel meg lehetne hamisítani a megtörtént dolgokat. Én nem tartom feltétlenül szükségesnek, hogy a magyar nyelv átalános behozatala e határozati javaslatban kimondassák; hanem magam is azon nézetben vagyok, hogy a hadügyi albizottság határozati javaslata nagyon is innen marad azon a czélon, mely a hadsereg szervezetébe nem ütközik és a melyet legmérsékeltebb aspiratióink is magok elé tűznek. A határozati javaslat ugyanis ezt mondja: »hogy ezen tantervben a magyar nyelv tanítására az eddiginél nagyobb gond fordittassék.« Grünwald Béla t. barátom constatálta, hogy eddig semmi gond sem fordittatott. Hát a semminél valamivel több, ez sem ér semmit. Ha azonban e helyett, hogy »tanítására az eddiginél nagyobb gond fordittassék« az mondatnék ki, hogy: »elsajátításárakellő mód nyujtassék« ezzel magam is beérném. De hogy »valamivel több gond fordittassékc azt oly megalkuvásnak tartom, mely sem ez országos bizottság érdekeivel, sem pedig — bocsánat a kifejezésért, ha tán illetlen — méltóságával össze nem egyeztethető. A czél vagy az, hogy a magyarországi katonai alreáliskolákban a magyar nyelv elsajátítható legyen és ez esetben a határozati javaslatnak ezen intentiónak meg kell felelnie; vagy csak az a czél, hogy egy pár órával több adassák, mi pedig nem felel meg sem az ország, sem a hadsereg érdekeinek. Újból ajánlom tehát e módosítást, hogy a határozati javaslatban e szavak helyett: »tanítására az eddiginél nagyobb gond fordittassék« ez tétessék: »elsajátítására kellő mód nyujtassék.« (Helyeslés.) Beöthy Ákos: Minthogy én is a hadügyi albizottság tagja voltam és ott t. barátom indítványa mellett felszólaltam, méltóztassék megengedni, hogy itt is felszólaljak és egyszersmind szavazatomat igen röviden indokoljam. Igen röviden két okból: először azért, mert t. barátom indítványát oly behatóan és alaposan indokolta, hogy számomra csakugyan nagyon kevés mondani való maradt, de aztán azért is, mert t. barátom, ki után a vitában én következem, igazán oly kelletlenül argumentált ellene, hogy azt kell hinnem, csak azért tette: ut aliquid fecisse, videatur; de azt is találtam, hogy beszéde ellenmondásban van önmagával és egyik része a másikat megczáfolja. A mennyiben azonban indokot hozott fel, arra majd rövid előadásom folyamán vissza fogok térni. Én, t. országos bizottság, igen röviden ki fogom emelni azt a mérvadó szempontot, mely engem szavazatomnál vezetett. Én ez indítványt a dualismus nélkülözhetlen consequentiájának tartom. Jól tudom, t. bizottság, hogy a hadsereg közös intézmény, melyet Magyarország ő Felségének örökös tartományaival együttesen tart fenn. A monarchia és a magyar állam biztossága megkívánja a hadsereg katonai szervezetének egységét, de constatálni kívánom, t. országos bizottság, hogy Grünwald Béla t. barátom indítványa a szervezeti egységet egyátalában nem érinti és a hadseregnek a harczban való actio képességét legkevésbé sem csökkenti. De viszont, t. országos bizottság, azt sem szabad elfeledni, hogy a közös hadsereg magában foglalja Magyarország hadseregét, mely annak kiegészítő része ; a magyar hadseregnek ott meg van a közjogi jellege és egyedisége, azt kifejezésre kell juttatni és különösen kifejezésre kell juttatni az iskolában. Hogy miért, azt bátor leszek igen rövid szavakban megmondani. (Halljuk!) Átalánosan érzett szükség az, t. országos bizottság, hogy a hadsereg és a nemzet között a
