A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1887 - hiteles kiadás (Bécs, 1887)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
40 V. ÜLÉS. magyar nyelv tanításában részesülteket, kitűnik, hogy a Magyarországban levő tanintézetek nő- j vendékei közül minlegy 54%> és a Lajthántúli j katonai intézetek növendékei közül mintegy 30°/« tanittatik a magyar nyelvre. Ezt az arányt a hadügyi albizottság a Magyarországon levő tanintézetekre nézve kielégítőnek nem tartja. Nem lehet ngvan czélunk, hogy a katonai tanintézetek minden növendéke kivétel nélkül tanuljon magyarul, de tekintettel úgy a fennálló közjogi viszonyra, valamint a magyar ezredek nagy számára, jogos és méltányos kívánság, hogy legalább bizonyos arányban a nem magyar illetőségű tisztek is kellő mértékben bírják a magyar nyelvet. Különösen pedig méltán elvárható a hadügyi kormányzattól, hogy a Magyarországon levő tanintézetek növendékei, tehát azok, a kik mint növendékek évek során át tartózkodnak az országban s kik mint tisztek leginkább lesznek hivatva magyar ezredekben szolgálni, ha nem is minden kivétel nélkül, de legfeljebb kevés kivétellel, átalában mindnyájan kellő mérvben oktat- tassanak a magyar nyelvben. c) Magának a magyar nyelv oktatásának mérve is részletes tanácskozás tárgyává tétetett s nem szorul bővebb indokolásra, hogy a hadügyi albizottság teljesen elégtelennek tartja, ha a tantervben a magyar nyelv oktatására hetenkint csak egy óra szenteltetik. Nemcsak a fentebb jelzett indokok miatt kell e hiány orvoslását kívánnunk; hanem azért is, mert a közös hadsereg a mi hadseregünk is és ha ilyennek akarjuk azt országszerte tekintetni : nem szabad megnehezítenünk a magyar ifjaknak a tisztikarba lépését és semmi körülmények között sem szabad őket annak kitennünk, hogy az ország nyelvét elhanyagolják, hogy abban csupán jelentéktelen, csekély mérvű mellékes oktatást nyerjenek, mi végeredményében a szülők és a társadalom aggodalmát, sőt ellenszenvét kelthetné fel és semmi esetre sem mozdítaná elő az ország lakosságának rokonszenvét a hadsereg intézménye és annak jelen szervezete iránt. d) Ugyanezen indokokból kívánnunk kell mielőbbi megszüntetését azon állapotnak, hogy a katonai tanintézetekben használt némely tankönyv tartalma még mindig nem felel meg a tényleg létező törvényes állapotoknak, a fennálló közjogi viszonyoknak. A hadügyminister kijelentése szerint a tankönyveknek ezen czélból eszközölt revisiúja folyamatban van ugyan s a földrajzi tankönyvek revideált kiadása legközelebb ki is adatik; de méltán elvárhatjuk a hadügyi kormányzattól, hogy e revisiót siettesse s azt kivétel nélkül minden oly tankönyvre terjeszsze ki, melyekben közjogi viszonyok, történelmi tények, culturalis mozzanatok érintetnek. Mindezekben, valamint mi nem kívánunk egyoldalulag szerkesztett oly tankönyveket, melyek a magyar nemzet hiúságának hízelegve a monarchia másik felének, vagy az ott élő más nemzetiségeknek hazafias érzületét sérthetnék : úgy viszont az sem lehet bárkinek is érdekében, hogy egyes tankönyvekben Magyarország önérzetét sértő tévedések s törvényeinkkel, vagy történelmünkkel ellenkező tantételek foglaltassanak. Minden irányban elfogulatlan, a történelmi tényekkel egyező s a közjogi törvényes állapotnak megfelelő tankönyvek szerkesztését és alkalmazását tehát mulhatlan teendőnek tartjuk s különösen a történelmi tankönyvek tekintetében kell kívánnunk mielőbbi orvoslást. e) Igen megnehezíti a magyar ifjaknak a katonai intézetekbe lépését, hogy a Magyarországon levő katonai intézetek tanterve nincs összhangban a Magyarországban fennálló tanrendszerrel. Szükségtelen volna bővebben fejtegetnünk, hogy mennyi hátránynyal jár, ha az országban levő egyes intézetek tanrendszere egészen elüt az országban fennálló tanrendszertől. Meggyőződésünk szerint a magyar nyelv oktatását, valamint a tankönyveket illetőleg fentebb jelzett bajok nagy része is önkényt elsimult volna, ha a hadügyi oktatásügy intézői e körülményt kellő figyelmükre méltatják. Tudjuk, hogy valamint a hadsereg, úgy annak tanintézetei is nem kizárólag magyar, hanem közös intézmények ; — szem előtt tartjuk, hogy ezen tanintézetekben s nevezetesen|azokban is, melyek Magyarország területén vannak, a növendékek nemcsak magyar ifjak, hanem nagyobb részben a birodalmi tanácsban képviselt országokból valók ; — valamint azt is elismerjük, hogy a hadi tudományok tanítására létesült tanintézetek tanrendszere és tanterve nem minden részletében egyeztethető össze más polgári képző- intézetek tanrendszerével : de azért mégis lehetetlen helyeselnünk azon merev elkülönzést, mely a Magyarországon levő katonai intézetek
