A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1887 - hiteles kiadás (Bécs, 1887)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 35 magam is a revisió mellett vagyok. Ennek kifejezést ad. ha nem csalódom, magának az albizottságnak jelentése is. Én az albizottságban ö eminenti áj ának, az elnök urnák kegyes engedelmével kérdést intéztem ez irányban a pénzügyminister úrhoz, a ki kijelentette, hogy a kormány maga is elismeri ezen állapot terhes voltát és igyekszik rajta segíteni. Minthogy pedig már ezen incidenst felemlítettem, méltóztassanak megengedni, hogy megragadjam az alkalmat, hogy ő eminentiájának azon loyalis és méltányos eljárásáért, a melyet az ellenzék tagjai iránt tanúsított, itten köszönete- met nyilvánítsam, (Éljenzés.) mert ez tette lehetővé, hogy nehéz feladatunkat : a politikai controlt teljesítsük. Ezen 1.600,000 frt nemcsak az 1887-ik, hanem az 1886-ik évreisbeállittatott, mégpedig póthitel alakjában. Természetes, hogy az, a mi itt póthitel alakjában nyilatkozik, semmi más, mint a törvénynek utólagos effectuálása. Ennek következtében nem volt szükség arra, hogy e póthitellel szemben azt a szigorú mértéket alkalmazzuk, a melyet különösen a delegatiónak kell alkalmaznia. Mert ne méltóztassék elfelejteni, t. országos bizottság, azt, hogy nekünk költségvetési jogunkat sokkal szigorúbban kell őriznünk, mint magának az országgyűlésnek, mert mi nem vagyunk parlament és ennek következtében mi azon politikai erővel, melylyel a parlament bir, nem disponál- hatunk. így pl. nem vonhatjuk a kormányt politikai utón azon felelősségre, a mely szigorú, a mely a könnyelmű gazdálkodásnak mindenesetre sokkal biztosabb féke, mint a büntetőjogi felelősség, az egyedüli, a mely fölött mi disponálhatunk. Nem vonhatjuk pedig a közös kormányt politikai felelősségre azért, mert nincsen meg annak a correctivuma, a corollariuma, t. i. az, hogy a dele- gatiót fel lehessen oszlatni és új választás által a nemzetnek módot nyújtani a nyilatkozásra. Ez pedig onnan van, t. országos bizottság, mert az 1867-iki kiegyezésnek az volt az inten- tiója és igen helyes intentiója. hogy ezen bizottság ne erősödhessék parlamentté, nehogy azután a politikai élet súlypontja, központja az országgyűlésből ide helyeztessék át. Ennek következtében én, t. országos bizottság, őszintén megvallva, sohasem értettem azt, miképen helyezhetünk súlyt arra, hogy akár bizalmi, akár bizalmatlan- sági szavazatok enuntiáltassanak, mikor ennek csak erkölcsi jelentősége lehet, de nem lehet meg azon reális és politikai consequentiája, mely van akkor, ha ez parlamentben történik. Ezt, t. országos bizottság, csak mellékesen jegyeztem meg, csakis azért, mert azon eszmekor keretébe tartozik, melyet a póthitelekkel szemben el kellett fogadni. A költségvetésnek egy másik emelkedése szintén a rendes rovatban mutatkozik és arra szolgál, hogy a törzstisztek szolgálati viszonyait javítsa. Ez évenkint, ha nem csalódom, 38,000 frtra megy. T. országos bizottság. Ezt a tételt nem fogadhatjuk el. Nem tagadhatom, t. országos bizottság, hogy mikor magamban e dolgot meghánytam. vetettem és azon meggyőződésre jutottam, hogy ezt nem fogom megszavazni, egy neme a restelkedésnek fogott el, oly furcsának tűnik fel az ember előtt, hogy megszavazza a milliókat meg milliókat és azután azt gondolja magában, hogy megtakarítást eszközöl ez által, ha ily csekélyebb tételt nem szavaz meg. Hát, t. országos bizottság, itt van aztán azon költekezési nisusnak szomorú hatása, mely bennünket sodor, hogy elhallgattatja az emberben a gazdálkodási érzéket, a melynek pedig mindig erősen kellene élnie, ugyannyira, hogy egészen igaza van annak a szellemes francziának, a ki egyszer ezt mondta: >C’est surtout dans le désordre qu’il faut avoir de l’ordre.« Hanem ezt a tételt én azért nem szavazom meg, mert ez a személyes járandóságok emelését czélozza, én pedig azt hiszem, hogy oly állam, mely deficittel küzd, a személyes járandóságokat nem emelheti. Méltóztassék Olaszországra tekinteni. Ott azzal kezdték a gazdálkodást, hogy reducálták a fizetéseket, reducálták még a ministeri fizetéseket is. De nem fogadhatom el e tételt már azon specialis szempontból sem, melylyel ezen intézkedés indokoltatik. Ugyanis azzal indokoltatik, hogy a gyalogsági törzstiszteknél nagyon lassú az előléptetés, hogy ennek következtében a tábornoki karban legnagyobb részt olyanok vannak, kik tisztán a lovasságnál szolgálnak. Igaz, hogy a kimutatások szerint a gyalogsági törzstisztek lassabban lépnek elő, de végre mégis előlépnek s
