A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1887 - hiteles kiadás (Bécs, 1887)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
36 V. ÜLÉS. akkor azután az aránytalanság megszűnik. De én azt hiszem, hogy tán a tábornoki karnál már meg kell szűnnie azon distinctiónak : lovassági szolgálat, gyalogsági szolgálat. Mert egy tábornoknak bírnia kell azon képességgel, hogy minden fegyvernemet vezényelhessen. Miután én azt hiszem, hogy inkább a másik ok áll itt, a mely az albizottsági jelentésben szintén előfordul : tudniillik, hogy annak következtében, hogy a gyalogságnál lassúbb az előléptetés, ott az emberek el vannak kedvetlenedve. T. országos bizottság! ezt én igy, mint okot, el nem fogadom. Elismerem azt. hogy a katonai szolgálatnál és minden állami szolgálatnál igenis kell lennie anyagi javadalmazásnak, kell lennie bizonyos stimulusnak, de azonkivül ott mégis csak erkölcsi motívumoknak kell lenniük. Mert honnan veszi a katona a kötelességérzetet, a point d’ honneurt, a mi minden tisztikarnak elsőrangú föltétele ? Ha már most, t. országos bizottság, mi tisztán azért szervezünk új állásokat, hogy a tiszteknek jobb kedvök legyen szolgálni, akkor olyannyira előtérbe toljuk az anyagi motívumokat, hogy ez az erkölcsi motívumoknak bizonynyal hátrányára szolgál. Aztán méltóztassanak tekintetbe venni, hogy ez intézkedésnek mily nagy gyakorlati incon- sequentiái vannak. Hisz minduntalan megtörténik az, hogy egyik szolgálatágnál bizonyos véletlen körülményeknél fogva az előléptetés gyorsabb, mint a másiknál. És ez éveken keresztül ismétlődik. Ha ez megtörténhetik az egyik fegyvernemnél, akkor aztán a másiknál mindig új állásokat kell szervezni. Ha ez most megtörténik a lovasságnál, megtörténhetik legközelebb a gyalogságnál. Akkor aztán ismét a lovasságnál fogunk új állásokat felállítani és ennek nem lenne vége, hossza. Különben, ha vesszük a mi hadseregünk concret szolgálati viszonyait, csakugyan nincsen ez az eljárás indokolva ; mert nem szenved kétséget, hogy a német hadsereg előléptetési viszonyai sokkal rosszabbak, mint a hogy ezek a viszonyok a mi hadseregünknél állanak. Ha tehát a németek meg lehetnek vele, mi is meglehetünk. És aztán, t. országos bizottság, ne méltóz- tassék feledni, hogy az újabb időben mennyi nyugdíjazás történt. Én tavaly kiszámítottam : (Hulljuk!) 178 activ tábornokhoz volt 1-34 nyugdíjas, 1,225 activ törzstiszthez volt 2,379 nyugdíjas. Már a hol ennyi nyugdíjazás történik, még sem lehet azt mondani, hogy ott az előléptetési viszonyok kedvezőtlenek. És ezzel, t. országos bizottság, elérkeztem a rendkívüli kiadások rovatához, illetőleg annak legfontosabb tételéhez: az ismétlő fegyverek beszerzésének költségeihez, melyek 3.500.000 frttal vannak a költségvetésbe beállítva. (Halljuk !) Van szerencsém t. elvbarátaim nevében is kijelenteni, hogy mi ezen tételt elfogadjuk. Nem csinálunk mi magunknak illusiót az iránt, hogy ezen teher milyen súlyos. Én attól félek, hogy ezentúl költségvetésünkben rendes rovatot fog kelleni nyitni új fegyverek beszerzésére, hogy tudniillik a fegyver technika vívmányaival lépést tartsunk. Igazán istencsapás ez a folytonos reform és javítgatás a fegyver-technika terén, melylyel szemben valósággal nemzetközi concertatióra és megállapodásra volna szükség ; a büntető törvénykönyvekbe be kellene venni egy új szakaszt, hogy a ki egy új fegyvert feltalál, a legszigorúbban büntetendő. (Derültség.) De hát ennek éppen az ellenkezője történik : az a ki új fegyvert feltalál, jutalmazásban részesül, mintha csak az ur istennek valami nagyon tetsző dolgot s az emberiségre nézve valami üdvös cselekedetet hajtott volna végre. (Úgy van!) És azután a nagy államok tényleg vetélkednek egymással, hogy ezen fegyvereket meghonosítsák. így áll ez, t. országos bizottság, az ismétlő fegyverek már be vannak hozva Európa legtöbb államában és a fegyverkezés elkezdődött. Ily körülmények közt. t. országos bizottság, a kérdés, mely előttünk állott, igen egyszerűen volt formulázható és ez az volt, hogy szemben ezen helyzettel magunkra vállalhatjuk-e mi a felelősséget, hogy a fegyverkezés meg ne történjék s elodáztassék ? így állván a kérdés, mi e felelősséget magunkra nem vállalhattuk s ennek következtében kénytelenek vagyunk ezt a tételt megszavazni. Volt azután, t. országos bizottság, még egy másik, mondhatnám, mellékes kérdés is, az. hogy a concurrens-fegyverek közül melyiket válaszszuk ! Ez ismét két részre oszlik : a technikai és a financiális részre. A tni a kérdésnek technikai részét illeti,
