A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1887 - hiteles kiadás (Bécs, 1887)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

V. ÜLÉS.

első időben mutatkozott, a mikor a rendes költségvetés évenként 6, 7, 8 millióval növekedett. A minek természetes indoka az, hogy 1868-tól kezdve a hadsereg úgyszólván újra alakíttatott, újra szerveztetett. És tényleg, ha méltóztatnak visszaemlékezni az azóta történtekre, nem lehet tagadni, hogy a hadsereg véd- képessége tekintetében azóta igen sok történt; az egész területi elhelyezés, a tüzérség szervezése, az egyes fegyvernemek aránytalanságának kiegyenlítése, a hadsereg új felfegyverzése az erődítések szervezése, valamint nemcsak a kézi lőfegyvereknek, hanem az ágyúknak és ostromütegeknek, mondhatni újra teremtése, mindez azon időre esik, úgy hogy az egész felszerelés, — melynek 1868. előtti állapotára méltóztatnak emlékezni — azóta lön megteremtve. így tehát a költségemelkedést maga az, a mi a hadsereg érdekében történt, igazolja, valamint igazolja az is, hogy az igények, a szükségletek minden téren, tehát más intézményeknél is növekedtek. E mellett mégis a hadügyi albizottságnak legfőbb kötelessége volt azt bírálni, hogy a költségek, a melyek előirányoztattak, megfelelnek-e a törvényes létszámnak és hogy nélkülözhetetlenül szükségesek-e !

A létszámot méltóztatnak a jelentésből ismerni.

A hadi létszámot a törvények állapítják meg; a békelétszám is meg van állapítva. És ha tekintetbe veszszük, hogy egy ilyen hadsereg kiképzésére mennyi idő, mennyi áldozat szükséges; ha tekintetve veszszük továbbá, hogy más államokban a békelétszám mily arányban áll a hadi létszámmal, a nálunk megállapított békelétszámot túlságosnak mondani nem lehet.

Méltóztatnak a legújabb eseményekből tudni, hogy a szomszéd államok mennyire emelték a béke létszámot, úgy hogy mig nálunk 270,000 főből áll, más államokban, a melyek sokkal kedvezőbb politikai helyzetben vannak és kedvezőbb geographiai fekvésnek örvendenek, 470,000 főre megy fel a békelétszám. Tagadhatlan az is, hogy a létszámhoz arányosítva a költségek is, a melyek arra fordittatnak, ha számba veszszük a fegyverzet, kiképzés, ellátás és élelmezés költségeit, a hadsereg administratiója által lehető takarékosan kezeltetnek és hivatkozhatom más hadseregekre, ameA kOïGs ügyi országos bizottság naplója 1886.

lyeknél a létszám arányához képest a költségek, akár fejenként szétosztva, akár tételenként ésczí- menként véve, sokkal nagyobbak, mint a melyeket mi fordítunk hadseregünkre.

Ezeknek következtében az albizottság szorítkozott ugyan arra, hogy csak is azt ajánlja megszavazásra, a mit nélkülözhetlenül szükségesnek tart, de más részről sem lényeges reductiót nem ajánlhat, sem a költségek jelentékeny leszállítását nem helyezheti kilátásba, mert e kérdés legalább részben összefüggne a hadsereg lefegyverezésével és erre nézve azt tartom, hogy ebben az irányban nem a monarchia van hivatva kezde- ményezöleg föllépni. Ha politikai helyzetünk, — nem az átalános politikai helyzetet értem, a mely kielégítőnek mondható, hanem azon helyzetet, a melyben mi vagyunk, ha — mondom — politikai helyzetünk nem olyan volna, a milyen, ha nem volnánk körülvéve felfegyverkezett szomszédokkal és nyugtalanító viszonyokkal, másrészről ha azok, a mik közvetlen közelünkben történtek és a jövőben még történhetnek, nem intenének minket elővigyázatra és óvatosságra : akkor bizonyára az albizottság ezen költségek leszállítását is ajánlhatná, akkor elvállalhatná a felelősséget azért, hogy a hadsereg védképességének gyengítése árán is, a pénzügyi viszonyokat vegye első sorban tekintetbe. De ha másrészt pénzügyi viszonyaink kedvezőbbek volnának, közgazdasági állapotunk előnyösebb volna, akkor méltóztassék elhinni, t. országos bizottság, sokkal nagyobb összegeket kellene ajánlanunk és méltányosan ajánlhatnánk is megszavazásra, mert a hadseregnek még számos oly kérdése van, a melyek megoldása csakis pénzügyi viszonyainkra való tekintetből késik, a melyek teljesítését nem kéri a hadügyi kormányzat és nem ajánlja az albizottság, mert pénzügyi viszonyaink sokkal súlyosabbak, sem hogy azokat a kiadásokat elviselhetnök. Hogy csak egyet említsek a többi közt: a legénység élelmezését, a mely szintén egyike a legfontosabb, legégetőbb kérdéseknek, melyet azonban jelenleg meg nem oldhatunk s melynek megoldását nem ajánlhatjuk, mert pénzügyi viszonyaink arra utalnak, hogy csakis a legsürgősebb, a legnélkülöz- hetlenebb kiadásokat teljesítsük.

És igy, t. országos bizottság, azzal végzem szavaimat, hogy a jelen viszonyok közt monar5

33