A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1887 - hiteles kiadás (Bécs, 1887)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 3-2 Elnök : Az interpellatio küzöltetni fog a külügyminister úrral. Szögyény László osztályfőnök : Ha mél* tóztatnak megengedni, a külügyminister ur nevében rögtön leszek bátor ezen interpellatióra felelni. (Halljuk! Halljuk!) Azon leleplezésekről, melyeket állítólag egy bulgáriai exminister tett és a melyeket a t. bizottsági tag ur felemlített, a külügyministernek hivatalosan semmi tudomása sincs és azokat csupán egy tegnapi lap közleményéből ismeri. A mint a t. interpelláló ur maga is megemlítette, a Karavelov által tett ezen úgynevezett leleplezésekre a magyar ministerelnök a magyar képviselőházban szeptember 30-án tartott beszédében már előzetesen megfelelt. A magyar ministerelnök ur ugyanis teljes egyetértésben a külügyminister úrral ezeket mondotta : »Visszautasítom azon föltevést, mintha külügyi ministeriumunk Bulgária fejedelmének letételét kilátásba vette volna, vagy éppen a Sándor fejedelem ellen intézett merényletről előzetes tudomással birt volna s azt bármely föltétel mellett is helyeselte volna.« Ennek következtében az igen t. bizottsági tag ur által az imént tett mind három kérdésre együttesen ép oly rövidséggel, mint határozottsággal felelhetek. (Halljuk!) Azt kérdi a t. bizottsági tag ur, hogy először »való-e, hogy a minister urnák már augusztus 21-ike előtt tudomása volt arról, hogy Oroszország Sándor fejedelmet nem akarja továbbra a bolgár trónon megtűrni és azt onnan eltávolíttatni szándékozik?« — Nem való. Azt kérdi másodszor: »való-e, hogy ezen ügy julius 22-ike körül a minister ur és a német birodalmi kanczellár közt Kissingenben tárgyaltatott és hogy Oroszország szándokla- tainak nyílt, vagy legalább hallgatólagos támogatása iránt történt megállapodás?« - Ez sem való. Harmadszor: »való-e, hogy ezen tárgyalások a nevezett államférfiak közt augusztus első felében folytattattak és Oroszország czéljainak helyeslésére vezettek?« — Ez szintén nem való! Kérem a t. országos bizottságot, méltóz- tassék a külügyminister ur nevében adott válaszomat tudomásul venni. Elnök: Kérdem a t. országos bizottságot, I méltóztatik-e a külügyminister ur képviseletében ! most adott választ tudomásul venni, igen vagy I nem ? {Tudomásul veszszük!) A bizottság a választ tudomásul veszi. Következik a napirend, a hadügyi albizottság jelentése. Ezt, gondolom, méltóztatnak felolvasottnak tekinteni és igy a tárgyalást megnyitom. Az első szó az előadó urat illeti. Riikovszky István előadó: T. országos bizottság! Méltóztatik a jelentésből ismerni azon jelentékeny emelkedést, mely az idén a hadügyi költségvetésnek úgy rendes, mint rendkívüli részében mutatkozik; méltóztatik tudni azt is, hogy ezen emelkedéseknek legfőbb, sőt mondhatnám, csaknem kizárólagos tényezői a rendes költségvetésben a lakbérilletmények emelkedése, a rendkívüliben pedig az ismétlő fegyverek behozatala. Az elsőt az 1879 : XXXVI. t.-cz. határozza meg, az tehát törvényen alapuló intézkedés következménye; a másodikat pedig követeli azon körülmény, hogy más államok e téren minket már megelőztek és hogy mi alig késhetnénk tovább az ismétlő fegyverek behozatalával a védképesség veszélyeztetése nélkül. De annak daczára, hogy e lényeges emelkedések igazoltaknak látszanak, mégis tagadhatatlan, hogy a hadsereg költségeinek folytonos emelkedése gondolkozásra nyújt okot és a hadügyi albizottság is teljes tudatával birt annak, hogy súlyos feladatot teljesít, midőn ily nagy költségek megszavazását ajánlja. Tény az, t. országos bizottság, hogy 1868 óta a hadsereg költségvetése és annak rendes része is — mert hiszen ez a tulajdonképen aggasztó, a rendkívüli mégis átmenetinek lévén tekinthető — igen jelentékenyen növekedett. De méltóztassanak megengedni, hogy figyelmébe ajánljam a t. országos bizottságnak azt is, hogy ez emelkedésnek legnagyobb része a régibb időkre esik. A rendkívüli költségvetésben más hasonló alkalmakkor, midőn nagyobb fegyverkezések kérdése merült föl, a jelenleginél sokkal nagyobb költségekkel találkozunk, mert azok fölmentek egész 20—22 millióig; de a rendkívüliekre kevesebb súlyt helyezve, figyelmeztetnem kell a t. országos bizottságot arra, hogy a rendes költségvetés növekedése is nagy mértékben, nagy arányokban, csak az 1868 at követő
