A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1886 - hiteles kiadás (Bécs, 1886)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
80 VI. ÜLÉS. nincs, mint akármely más európai nagyhatalomnak ; sőt a külügyminister ur ismételten visszatérve e tárgyra, mégis csak mindig abban a nyilatkozatban concludál, hogy mig Oroszország és Bulgária közt ily feszült viszony van, mint ma, addig consolidált állapotok létrejövetele lehetetlen és hogy bizonyos közeledés szükséges. E nyilatkozatok határozatlansága bennem azt az aggodalmat ébreszti, hogy magára a programúira nézve, magára a vég- czélra nézve is bizonyos félreértés van a külügyi hivatal és az országos bizottság közt és én nem szeretném, hogy a t. országos bizottság ezen félreértés homálya alatt fejezze be feladatát. Végül, t. országos bizottság, az albizott- sági jelentés tartalmaz biztatásokat, melyek a monarchia és Németország közt fennálló viszonyra vonatkoznak és más nagyhatalmak csatlakozását a monarchia békés és szerződéshű programmjához, állitja elénk, mint a helyzet biztató jelenségét. Én, t. országos bizottság, ezen reménykedés értékéről véleményt mondani nem érzem magamat hivatottnak, mert azokra nézve több adatot nem látok, mint a t. külügyminister urnák általam különben igen nagyrabecsült subjectiv benyomásainak, subjectiv meggyőződésének kifejezését. Óhajtom, hogy a t. külügyminister urnák e tekintetben táplált reményei megvalósuljanak. Itt van annak ideje, itt van annak alkalma, hogy mint átalánosan mondani szokás, a megjavult diplomatiai helyzet a maga gyümölcseit megteremje, mert ha azon egyetértésnek Európa azon hatalmasságai közt, melyek a szerződési jogot fentartani akarják, egyéb eredménye nincs, mint az, hogy simán és minden nagyobb zökkenés nélkül fogadtassák el az európai nagyhatalmasságok által Bulgária fejedelmi székének oly betöltése, mely Bulgária valódi függetlenségével és az egyoldalú pro- tectoratus kizárásával tényleg ellenkezik, akkor én megvallom, ezen egyetértésben, ezen har. moniában valami nagy vívmányt, vagy sikert látni nem tudok. Az fogja tehát megmutatni, hogy mennyi reális értéke van a diplomatiai helyzet azon javulásának, a melyről a napokban hallottunk, hogy miként fognak a függő nagy kérdések általa megoldatni. Én tehát azért ma nem vagyok abban a helyzetben, hogy a j jelentésben emlitelt diplomatiai constellatióról I véleményt mondhassak. De van, t. országos bizottság, egy más eleme a helyzetnek, a melyre teljes bizalommal tekintek, van egy más alapja a legkedvezőbb reményeknek, a melyekről tudomással bírhatok, mert az hivatalos okmányokkal igazolva áll előttünk és ez az egyetértés, mely a monarchia két államának delegatiója közt a követendő külpolitikának végczéljaira, legfőbb irányára nézve ezen alkalommal nyilvánult. Bármilyen bizonytalanok a remények, melyek az idegen államok támogatásához fűződnek, annyit legalább elértünk, hogy az egész világ előtt be van bizonyítva az, hogy minden körülmény közt biztosan építhetünk önmagunkra, saját erőnkre; és ez, t. országos bizottság, oly eredmény, a mely compensatiót nyújt'sok más remény teljesülésének kimaradásáért és a mely az átalános homályban, a melyet a mi működésünknek szétoszlatnia nem sikerült, egyetlen egy vezércsillagként tűnik fel. Nagyon érzem, t. országos bizottság, hogy azt a feladatot megoldani, hogy a helyzet fel- derittessék, hogy az ország annak valódi jellege iránt világos tájékozást szerezzen, nékem épp oly kevéssé sikerült, mint a hogy nem sikerülhetett az albizottság jelentésének és mint a hogy talán nálam nagyobb képességű más férfiúnak sem sikerülend. Ennek oka a helyzet bizonytalanságában van s ezért erre való tekintettel én is elfogadom az albizottság jelentésének tartózkodó álláspontját a külügyminister politikájával szemben s igy az albizottság jelentése átalános részének tudomásul vételét nem ellenzem. (Helyeslés.) Láng Lajos : Csak egy pár perezre bátorkodom a t. országos bizottság türelmét igénybe venni és pedig főleg azok után, a miket az előttem szólt t. tagtársam az albizottság jelentésére vonatkozólag mondott. (Halljuli!) Mint egyik tagja a külügyi albizottságnak, természetesen hozzájárultam azon jelentéshez, a mely előttünk van és tárgyalásunk alapját képezi. Midőn t. barátom ezen jelentés tartalmát taglalta, olyan nyilatkozatokat tett, melyek folytán én nem habozom kijelenteni, hogy azon értelmezés, a melyet ő ezen jelentésnek adott, nem felel meg azon értelmezésnek, a melyet
