A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1886 - hiteles kiadás (Bécs, 1886)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 81 <n alkottam magamnak. Nem mintha t. barátom olyanokat mondott volna, mik a jelentésben nem foglaltatnak, hanem mert t. barátom mellőzött némelyeket a jelentés pontjai közül, a melyek rám nézve nagy fontossággal bírnak. Midőn e jelentésnek oly részletei mellőztetnek, a melyek, felfogásom szerint, különös súlylyal bírnak, azt hiszem, némileg kötelességet mulasztanék, ha ezen interpretatio ellen fel nem szólalnék. Két pontja van a jelentésnek, a melyre nagy súlyt fektetek és a melyet t. barátom telszólalásüban nem hallottam megemlittetni. Az egyik az, hogy az albizottság jelentése kiemeli, hogy Oroszországgal való jó viszonyunknak feltételét abban találja, hogy nyilatkozatai és tettei között ezentúl nagyobb összefüggés lesz. Azt hiszem, ez oly cardinalis pontja a jelentésnek, hogy ha arról van szó, hogy e jelentés bár csak röviden is ismertettessék és ezen pont kihagyatik, akkor arról hű képet kapni nem lehet. Mellőzte t. barátom másodszor a jelentés azon pontját is, a mely azt mondja, hogy »ily körülmények között nem kételkedünk, hogy a külügyi kormánynak a mindnyájunk által oly hőn óhajtott béke fentartására irányzott törekvéseivel mindig lépést fog tartani azon erély is, a melyet a monarchia érdekeinek és tekintélyének érvényesitése körül kifejt.« Én a között, a mit t. barátom kifejtett és azon értelmezés közt, a melyet a jelentésnek tulajdonított, ezen általa megtámadott és általam védelmezett két politika közt középutat találok, melyet én helyesnek tartok. T. barátom beszédének tartalma oda irányul, hogy monarchiánk a keleten és különösen a Balkán-félszigeten a vezérszerepet vindicálja magának. E követelményét én részemről aláírni nem bírom. Azt hiszem, meg fogja engedni a t. országos bizottság, hogy nézeteink közt a különbséget kifejtsem. (Halljuk!) Én azt hiszem, a mi erőnk Oroszországgal szemben éppen abban áll, hogy azt mondjuk, hogy nem engedünk egynek a signatarius hatalmak közül nagyobb befolyást, mint bármelyik másnak. Erőnk abban áll, hogy azt mondjuk, hogy ott első sorban azon népek saját óhajai, saját kívánságai irányadók és semmi körülmények közt nem akarjuk megengedni, hogy valaki ott vezérszerepet vigyen. | A közös ügyi országos bizottság mplója 1886. Ez az en álláspontom, melylyel ellenkezik azt mondani, hogy Oroszország menjen el azért, hogy mi jöjjünk helyébe. Bocsánatot kérek, t. barátomnak lesz alkalma nézeteit kifejteni, de kifejezésének igen könnyen lehet ezt a magyarázatot adni. És én azt hiszem, hogy midőn egyrészt arra kell törekedni, hogy Oroszország a vezérszereptöl elüttessék, melyet e téren kivívott, akkor nagy hiba volna részünkről bármi olyat tenni, mi akár azon népeknél, akár más európai hatalmaknál azt a hitet gerjeszthetné, hogy mi ott valami önző érdekeket keresünk. Ha azt akarjuk, hogy valóban befolyásunk legyen keleten — a mit én óhajtok — akkor csakis az az egy mód van erre : biztosítani nemcsak azon népeket, hanem biztosítani egész Európát is arról, hogy mi ott semmi különleges szerepet magunknak vindi- cálni nem akarunk. (Helyeslések.) Még egy dolog van, miben eltérek t. barátomtól. Tudniillik én abból indulva ki, hogy ma a külügyi helyzetre vonatkozólag közülünk senki másnak nem lehet teljes alapos ismerete, mint annak, ki az ügyeket vezeti és én ebből a szempontból nem is merem azt állítani, hogy mindaz, a mi történt, helyesen történt, s eddig teljesen egyetértek t. barátommal, de átmenni a másik végletbe s azt mondani, hogy a mi történt, az helytelenül történt, ma még, nézetem szerint, nem lehet. Meglehet, hogy az események erről fognak meggyőzni és én akkor nem fogok habozni e nézetemnek nyíltan kifejezést adni, de ma még, azt hiszem, ez iránt végleges megállapodást, nézetet nyilvánítani nem lehet. Én látom azon bizonyos habozó és Oroszország iránt engedékeny magatartásnak, melyet követtünk, a múltra nézve nemcsak egy, de több magyarázatát. Mindnyájan tudjuk, hogy külügyi politikánk alapját a Németországgal való szövetség képezi. Ilyen körülmények közt, azt hiszem, nagyon természetes különösen Németország részéről, az a törekvés, hogy a béke lehetőleg fentartassék. Annak, a ki a német szövetségnek barátja és én azt hiszem, hogy t. barátom ezek közé tartozik, természetesnek kell tartania, hogy egy bizonyos fokig ezen viszonynak áldozatba is kell kerülnie. Én nem mondom azt, hogy ezen ii