A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1886 - hiteles kiadás (Bécs, 1886)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 75 akkor leszünk hajlandók megadni, ha a legmagasabb nemzeti értekeinket másképen megvédeni nem volnánk képesek. (Helyeslés.) Még csak egy szót. (Halljttk!) Itt-ott feltűnt, hogy jelentésünk nem tartalmaz egyenes bizalmi szavazatot a külügyminister úr irányában és ez oly magyarázatokra adott alkalmat, a melyek — legalább az én tudtomra — az albizottság szándékaival nincsenek összhangzásban. Nem tudom miféle bizalmi szavazatot értenek. Ha csak azon átalános bizalomról van szó, mely a minister urnák államférfim tehetségére, ügyességére, buzgalmára, tiszta hazaszeretetére vonatkozik, a magyar országos bizottság akár hányszor és ha jól emlékezem, még a múlt évben is, a jelenlegi minister úrral szemben a bizalom ezen nemét oly világosan kifejezte, hogy annak folytonos ismétlése valóban feleslegesnek látszik. De ha oly bizalmi szavazatról volna szó, a mely a jelenleg szőnyegen forgó nagy fontosságú kérdésre és az e kérdés körül követett politikára vonatkozva ezek feletti végleges Ítéletet involválna, akkor azt, hogy ilyesmi nem foglaltatik jelentésünkben, maga a t. minister ur igazolta legjobban, midőn azt mondá : a helyzet olyan, hogyha parlamenttel állana szemben és nem delegatióval, mely minden évben csak egyszer, nehány hétre jön össze, akkor arra kérné e parlamentet, hogy az egész vitát egy időre halassza, el, mert ő — a minister ur — éppen legjobb érveit nem hozhatja fel és a legfontosabb részletekre nézve felvilágosításokat nem adhat; az ő actiója teljes folyamatban, legfontosabb része talán még hátra van és igy a végeredményre — épen a minister ur saját nyilatkozata szerint —alkalmasint még jó darab ideig keilend várni. Ily végleges ítélet helyett az albizottság azt javasolja, ‘hogy a t. minister urnák, a főbb kérdésekre nézve tett nyilatkozatait a t. országos bizottság helyeslő tudomásul vegye és ne csak békés törekvéseinek támogatását Ígérje, hanem érdekeink és becsületünk védelmében minél nagyobb erély kifejtésére is buzdítsa, mely ezélból a legvégső esetre a nemzet vérét és vagyonát is rendelkezésére bocsátani kész. (Helyeslés.) ügy hiszem, többet nem tehet egy paria- i mentaris testület azon minister irányában, a kit ] támogatni szándékozik. I Kérem méltóztassék a jelentés átalános részét elfogadni (Helyeslés.) Apponyi Albert gr.: T. országos bizottság! Midőn működésünk vége felé közeledik, az a nemzet, a melynek bizalmi férfiaiként itt szereplünk, méltán megvárja tőlünk, hogy a helyzet iránt neki felvilágosítást, ha lehet, megnyugtatást nyújtsunk. Megvallom azonban, hogy én e jogos kívánalomnak megfelelni csak igen csekély mértékűén és csak szűk korlatok közt vagyok kepes. Constatálnom keli, a nélkül, hogy ebben bárkinek szemrehányást tenni kívánnék, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy a közvéleményt oly nagy mértékben foglalkoztató eseményekre, vagy a külpolitika irányzataira nézve bármivel is beavatottabbau szóljak, mint akár ki, a ki a hírlapokat az utolsó időkben figyelemmel olvasta. Constatálnom kell ezt, nehogy az e teremben történő nyilatkozatoknak nagyobb horderő tulajdonittassék, nehogy azok mögött valami nagyobb tájékozottság gyanittassék, mint a mennyi horderőt azoknak magunk lelki- ismeretesen tulajdoníthatunk, mint a minő tájékozottsággal valósággal dicsekedhetünk. Ezek szerint tehát azon nézetek, melyeket lehető rövidséggel a jelentéshez fűzni bátor vagyok, nem bírhatnak nagyobb súlylyal, nem bírhatnak nagyobb horderővel mint azon egyéni benyomások, melyeket az események minden szemlélője elmondhat és ezen eseményeknek én és úgy hisszem a t. delegatio bármely tagja csak éppen olyan és semmivel sem nagyobb mértékben beava - tott szemlélője, mint az ország bármely más polgára. T. országos bizottság! Az albizottsági jelentés főbb pom'jait következőben vélem összegezhetni. Az albizottsági jelentés mindenekelőtt a bolgár nemzet magatartása iránt elismerést és rokonszenvet fejez ki és egyúttal igen élesen elitéli Oroszország politikájának eljárását Bulgáriával szemben. Saját politikánkra nézve az albizottsági jelentés megújítja és magáévá teszi azt a pro- grammot, melyet a ministerelnök ur a magyar képviselőházban kifejtett s melyet, a mint az m.iskép várható nem is volt, a külügyminister ur magáévá tett, a mely programúi főbb pontjait szükségesnek tartom recapitulálni. A béke feutartása, a szerződé«* jognak io«
