A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1884 - hiteles kiadás (Bécs, 1884)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
III. ÜLÉS. 11 Elnök: Elfogadtatik. Szlávy Olivér előadó (olvassa): A folyó 1 884. évre megszavaztatott 17.063,070 fi t várnbe* vétellel szemben 1.371,670 frt nagyobb összeg irá- nyoztatik elő. Az albizottság bekivánta a folyó évi szeptember hó végéig befolyt vámbevételekről szóló kimutatásokat úgy a magyar korona országai, mint a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok, valamint Bosznia és Herczegovina részéről. — Ezen kimutatások alapján, melyek szeptember végéig 1.673,512 forinttal több bevételt mutatnak ki, mint 1883. évi szeptember hó végéig befolyt; továbbá azon részletes felvilágosítások folytán, melyeket a magyar pénzügyminister úrtól nyert az albizottság, az előirányzott összeget indokoltnak találja, s ennélfogva a 18.434,740 frtot, mint vámbevételi felesleget, megszavazni ajánlja. Elnök: E szerint 18.434.740 frt, mint a vámbevétel feleslege megszavaztatik. Szlávy Olivér előadó: A közös főszám- szék 1885-ik évi szükségletére 126.516 frt irány oztatik elő, mely összeg a jelen évre megszavazott 125,747 írttal szemben 769 frt nőve kedést mutat. Az egész költségvetés ezen eg\ tételből áll és ezen többlet igazolva van a szabályszerű előléptetések által. Mint fedezet 316 írt irányoztatik elő. Kérem, méltóztas ék ezen költségvetést elfogadni. (Elfogadjuk!) Elnök ; Ha méltóztatik elfogadni, a közös főszámszék 1885. évi szükségletére 126,516 frt és mint fedezet 316 frt szavaztatik meg. Mindezen összegek és határozatok a jövő ölesben fognak a jegyzőkönyv hitelesítése alkalmával végleg megszavaztatni. Következik a zárszámadási albizottság jelentésének tárgyalása. Gondolom a jelentést méltóztatik a t. bizottság felolvasottnak tekinteni, s akkor az első szó az előadó urat illeti. Hegedűs Sándor előadó: T. országos bizottság! A monarchia 18£4. évi zárszámadása kedvezőbb eredményt műtat, mint az előirányzat. Előirányozva 1517* millió frt volt. Ezzel szemben a quota által fedezendő szükséglet csak 146 millió írtra megy. Azonban, ha az előirányzaton kívül felhasznált összegeket tekintjük, abban az esetben az előirányzat tulajdonképen úgy áll, hogy 1517« millió írttal szemben a fedezendő quota 130 millió frtot tesz. Ezen 20 millió és nehány százezer kedvezőbb eredmény abból származik, hogy egyfelől némely kiadások 4.900,000 frt erejéig kevesebbek voltak, melyeket a közös kormány póthitelek és póthitel meghoszszabbitás alakjában kért az országos bizottságoktól és viszont minthogy az 1882-ik évre a megelőző évek kedvezőtlen tapasztalatai folytán a közös vámbevételekből íedezet egyátalán nem irányoztatott elő, de a törvényhozásban eszközölt változtatások folytán ezek nagymértékben mutatkoztak, annalfogva itt 15.400,000 frtnyi oly fedezete volt a közös kiadásoknak, melyről az országos bizottságok az 1882-iki költségvetés készítése alkalmával nem gondolkoztak, illetőleg nem intézkedtek. Ez eredményezi tehát azt a látszólagos kedvező eredményt, melyet a zárszámadások felmutatnak. De ha kihagyjuk számításainkból ezen összegeket, ha összeadjuk mindazon rendes és rendkívüli szükségletet, mely részben a monarchiában, részben a megszállott tartományokban ezen 1882-iki évet terheli, akkor ezen előre nem látott bevételeken kívül 1.765,000 frtnyi túlkiadás mutatkozik. A túlkiadások okai rendesen ugyanazok, melyek évről-évre elő szoktak fordulni. Különösen 3 tétel van, mely e tekintetben nagy változásokat szokott előidézni. Egyik a katonai nyugdíj ügye, mely itt is 740,000 frtnyi túl - kiadást eredményez, azon törvény következtében, melyet a törvényhozások 1879-ben hoztak meg. E tekintetben a zárszámadási albizottság kötelességének ismerte, a közös hadügyminister urat ezzel a folytonosan növekvő teherrel szemben felhívni és a tőle nyert lelvilágositások- ból, melyekre vonatkozólag a kimutatásokat volt szerencsém jelentésemhez csatolni, kitűnik, hogy különösen azon sokszor emlegetett panasz, hogy főleg a törzs- és főtisztek iránt igen engedékenyen jártak el a nyugdíjazásban, az utóbbi Időket tekintve, határozottan veszített jogosult ságából, mert a kimutatások szerint most e tekintetben sokkal kevesebb nyugdíjazás történik és a nyugdíjazottak létszáma ép e rangfokozatúkban csökkent. E nagy teherrel szem2*
