A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
III. ÜLÉS. 17 tése és az albizottság indítványa között tulajdonképen a vérmérséklet kérdése, és e mellett azon szelíd váddal illette a többséget, hogy nem ismeri úgy a viszonyokat, mint a kormány és mégis ragaszkodik a törléshez, mi által annak ad a többség kifejezést, hogy nem viseltetik bizalommal a kormány iránt, szóval a bizalmi kérdést vetette fel. Ez ügyes fogás ugyan, de leg- kevésbbé sem megfelelő magyarázata az albizottság álláspontjának. Nem homokra van építve, nem is vérmérséklet kérdése az indítványozott levonás, hanem a négyes albizottság azon szempontból indult ki, hogy nincs szükség a lázadás leverése után már azon hadi erőre, mely előbb szükséges volt ; másrészről azon nézetből indult ki, hogy az ugyancsak [magasabb hadi pótlék, melyet a téli időszakban, s az actio közepette a csapatok élveztek, minthogy a hadügymiuister még ekkor sem tartotta szükségesnek, hogy abban minden csapattest részesüljön, most az actio végén, a jobb idő beálltával jobb viszonyok között mellőzhető. Nincs tehát ebben a kormány iránti bizalmatlanság, hanem nézeteltérés a leendő intézkedések mértékére és czélszerüségére nézve és az albizottság azt hiszi, hogy e két czímen oly megtakarítás eszközölhető, mely lehetségessé teszi, hogy a kormány a kisebb összeggel is kijöjjön. Ne méltóztassanak azt mondani, hogy ez a kormánynyal szemben bizalmatlansági kérdés ; mert mi nem azt mondjuk, hogy a kormánynak azért nem szavazunk meg oly összegeket, a melyeket kért, mert félünk, hogy nem tud azokkal takarékosan elbánni, hanem a kormány előterjesztésében találunk oly momentumokat, melyek mellett a reductiót lehetségesnek hiszszük. Ebben tehát a kormány iránti bizalmatlanságnak még csak árnyékát sem lehet felfedezni. Sokkal fontosabb az, a mit Szilágyi Dezső t. tagtársunk az investitio kérdésében felhozott. Ó egyátalában igen sajátságos helyzetben van az 1880 : YI. törvényczikkel szemben. Midőn meghozatott, minden áron azt akarta bebizonyítani, hogy az pari amen taris és alkotmányos biztosítékok tekintetében teljesen üres papiros, mel) semmi korlátokat nem szab a kormány elé, és Íme most egyenként felsorolja, hogy mily alkotmányos garantiák foglaltatnak abban, melyeket a kormány most megsértett. A közösögyi országos bizottság naplója. 1832. így \ an ő különösen a beruházás kérdésével, azon kérdéssel, mely a törvény szerint világosan áll, sőt melyre nézve a törvény egészen szokatlanul exemplificative elmondja, hogy mi értetik alatta, vasút építése, országos út építése ; és még ezzel szemben is ra akarja tukmálni, hogy itt beruházásról van szó. Ha nem latta volna az albizottság a terveket és ha nem jelölték volna ki azon pusztán határútokat, illetőleg őrházakat összekötő úta- kat, melyekről szó van, akkor lehetne képzelni nagy erődöket, országos útakat, miket t. képviselőtársam talán szóhibából említett is, a mennyiben, ha jól emlékszem, azt mondta, hogy az egész országot körülvevő úthálózat építéséről van szó. A négyes albizottság által tökéletesen megvitatott előterjesztésben mindezekről absolute nincs szó. Szó van oly kaszárnyákról, melyekben biztosan alhatnak katonáink és oly utakról, melyek e kaszárnyákat, mint élelmezési vonalak összekötik. Eg}r alternativa előtt áll itt az ember. Vagy azt kell mondani, hogy megadjuk a költségeket, vagy két annyi embert állítsunk fel. A kettő közt választani kell. És én emberélet kímélése és katonai, valamint pénzügyi szempontból az elsőt helyesebbnek tartom, mint az ellenkezőt. De sajátságosán vagyunk a boszniai köz- igazgatás kérdésével is. Az előirányzatban az administrativ kérdésekről szó sincs. Az összeg arra kéretik, hogy a tartományok véglegesen pacificáltassanak és hogy azoknak kezünkben tartása katonai szempontból biztosittassék, de administrativ kérdésekről nincs szó. Azokkal kapcsolatosan, igaz, hogy administrativ kérdéseket és reformokat lehet felvetni, sőt ez nézetem szerint is szükséges, de a költségek megszavazását ezen kérdésekkel összeköttetésbe hozni és a t. kepviselotarsam határozati javaslata szol, addig meg nem szavazni, a mig e kérdések iránt a kormány programmot nem ad, eltévesztett, helytelen, logicátlan eljárásnak tartom. Ha t. képviselőtársam maga jutna azon helyzetbe, hogy kezébe venné és inaugurálná azon kormányzatot, ő sem kerülhetné el, hogy azon dolgokat végrehajtsa és — meglehet, más alakban a I delegatióktól a költségeket kérje, mert a katonai 3
