A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
18 III. ÜLÉS. biztosítási intézkedéseket meg kell tenni; egyébről pedig az előterjesztésben szó nincs. Elismerem, hogy a kormánynak az adminis- tratióra vonatkozólag szükséges a legnagyobb éberséget ajánlani és ha az albizottságban szó sem lett volna erről, akkor ezt mint hiányt tekinteném magam is, de miután szó volt róla és a kormány nem úgy tüntette fel a dolgot, mintha absolute semmi sem történnék és teljesen meg volna elégedve az ottani administrativ állapotokkal, sőt a kormány egyik tagja megmondta, hogy a felkelés úgyszólván tanúságot szolgáltatott e tekintetben a kormánynak és kötelességének fogja ismerni az ottani állapotok javítását, hogy ezzel miért ne érnők be és a legközelebbi ülésszakig miért ne szavaznék meg a szükséges katonai költségeket, azt én be nem látom, sőt ellenkezőleg azt hiszem, hogy a mostani állapotokkal szemben arra szorítani akarni a kormányt, hogy az administratióra vonatkozólag adjon határozott programmot, mi a politikája jövőre nézve, — nem csak azért nem gyakorlati, mert gyakorlati csak akkor volna, ha az életbeléptetésről volna szó, — hanem azért sem, mert egészen ellenkező hatást idézne ott elő az administratióra és a lakosokra, (ügy van! Úgy van!) De t.képviselőtársam még továbbmegy ésnem csak a jelenlegi állapotokkal hozza összeköttetésbe a megszavazást, hanem a végleges rendezéssel is. Szilágyi Dezső (közbeszól) : Nem áll ! Hegedűs Sándor : Bocsánatot kérek, határozati javaslatában világosan az van, hogy mig oly politika nem követtetik, mely a monarchia anyagi erejének jobban megfelel, a kért költséget meg nem szavazza. Ez a végleges rendezés. Ha nem ezt érti alatta, tessék megmagyarázni, de én ezt olvastam ki a határozati javaslatból. És itt maga visszariad a feladat előtt és ketté választja. Az egyik — azt mondja — a nemzetközi része és ezt nem bántja, hanem a másikra, az administrativ és politikai szervezetre nézve exemplificative ő is említ egyet-mást, a mit talán lehet, talán nem lehet megtenni, határozott nézetet azonban — a mit különben nem is követelhetünk — nem mond és mégis követeli, hogy a kormány adjon programmot és felszólítja a többséget, hogy a mig a kormáiry ezt meg nem teszi, addig a katonai kiadásokat se szavazzuk meg. Azt hiszem, a kérdés sarkpontja épen ott van, amit t. képviselőtársam kikerült: a nemzetközi részében, mert azt hiszem, hogy azon tartományok politikai és administrativ szervezése lényegesen attól függ, hogy milyen lesz a nemzetközi kérdés megoldása. Hogy e tartományok szorosabb kapcsolatba hozassanak-e a monarchiával és egyátalán minő viszony állapíttassák meg, annak igen sok alakja van és sok nemzetközi és politikai tényezőnek van rá befolyása. Már most előre megmondani, hogy az administratio ilyen vagy olyan lesz, de a nemzetközi kérdés, a politikai és alkotmányjogi kérdés később fog megoldatni és erre nézve felvilágosítást nem kérnek, mert nem is kérhetnek, de a belső berendezés iránt igenis kémek, ezt én logicusnak nem tartom. Hogy példával éljek, fel van vetve pl. az autonómia kérdése, hogy a lakosságnak mily befolyást kelljen adni a tartományok kormányzatára, vagy az administratio ellenőrzésére. Ez lén}Tegesen attól függ, hogy mily alkotmányjogi és nemzetközjogi viszonyban lesznek e tartományok a monarchiával. E kérdés az egyik vagy a másik combinatióban más meg más alakot nyer. Vegyük a legközönségesebb kérdést, pl. a helyhatóság szervezését, vagy a központi kormány szervezését, a mire itt súly fektettetett, hogy a kormányzás ne innen Bécsből törtéujék, — a mit én sem tartok helyesnek — hanem a helyszínén legyen az intéző hatóság, a mi különben nagy részben már meg is kezdetett, de azt hiszem, nem oly tényezők által, melyek később a végleges szervezésnél hivatva lesznek ily állás betöltésére. De ennek végleges megoldása is összefügg a nemzetközi megállapodásokkal. Akármely részét veszszük tehát a politikai, vagy administrativ rendezésnek, az összefügg a nemzetközi és alkotmányjogi kérdés megoldásával és az egyiket forcirozni és programmot kérni a kormánytól, mielőtt a másik, minden tényező tekintetbe vételével, meg volna oldva, hibának, időelőttinek tartanám. T. képviselőtársam — és ezzel végzem beszédemet — azt mondja, hogy ő felállítja azt az alapelvet, hogy a monarchia anyagi erejével arányban kell lenni az e tartományokban folytatandó politikának.
