A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 45 vitelével megbíz. így tehát az, mit t, barátom felfogásból eredő képtelenségnek nevez, benne van már a Bosznia közigazgatásáról szóló törvényben, azon boszniai törvényben, melynek meghozatalát t. barátom annak idejében határozottan ellenezte. Figyelmeztet azután bennünket, hogy ha következetesek akarunk lenni, ki kellene vennünk a hadügyminister kezéből az ily építkezések végrehajtását, melyekre az országgyűlés szavazza meg a pénzt. Igen, ba az ő felfogása állana ; de hiszen a boszniai törvény által a végrehajtás az országgyűléseken megszavazott összegek tekintetében is, kizárólag a közös minis- terre bízatott. Ha ez igy van, mi nem kívánunk a törvényen változtatni, de ez nem is lehet ok arra. hogy a törvény meg ne tartassák és hogy oly változás történjék magyarázat útján, mely az országyülést kiforgatná természetes compe- tentiájából. Miután már felszólaltam, végül csak arra figyelmeztetem a t. országos bizottságot, hogy nem elég csak szóval mondani, mint a ministerel nők úr tette, hogy senki jobban szivén nem viseli a törvényes hatáskörök fentartását, mint ő. Mennyi súlyt lehet ezen szivbeli érzelemnek tulajdonítani, az más helyen bőven fejtegettetett, és fájdalmasan tapasztaltuk is. Nem kívánom, hog}r szivén viselje ezt, hanem tanúsítsa tetteivel, rendszabályaival, hogy a törvény szigorú értelmezéséhez ragaszkodik. Szivbeli érzelmeit tartsa meg magának. Miután minden ok, melyet eddig hallottam, vagy arra vonatkozik, hogy jó volna a boszniai törvényen változtatni, vagy arra, hogy az ezen törvény által megállapított mechanismus a czél elérésére nem alkalmas, s miután az a kő, melyet gróf Andrássy Gyula dobni akart — ha ugyan parittyája nem lett volna üres — nem minket, hanem azon boszniai törvényt sújtotta volna, bár ez nem is volt a nemes gróf szándékában : kérem a t. országos bizottságot, méltóztassék gróf Apponyi Albert tagtársunk indítványát elfogadni. Elnök: Nem lévén már senki szólásra feljegyezve, a vitát bezárom. A kérdés szavazás által lesz eldöntendő. A kérdés a következő : elfogadj a-e a t. országos bizottság a megszállott tartományok területén erődítményekre utakra, és középitkezésekre szánt 1.814,000 frtot ? Apponyi Albert gr.: Itt az erődítmények, utak és építkezésekre szánt összeg csak azon részéről van szó, mely a megszállott tartományokra vonatkozik. Elnök: Hatáskörébe esőnek tartja-e a tisztelt országos bizottság a határozathozatalt ezen összeg fölött, igen vagy nem ? A kik igennel szavaznak, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség igennel döntötte el az illetékesség kérdését. Most már méltóztassanak a tárgy érdeméhez hozzá szólani. Csernatony Lajos : A vita kezdetén Szécsen gróf igen t. bizottsági tag úr a maga határozati javaslata szempontjából nyilatkozott. Énabizott- sági jelentést fogadom el és nem fogadom el Szécsen gr. javaslatát. T. tagtársunk azt méltóz- tatott mondani, hogy ha itt a közös hadügyminister úr kinyilatkoztatná, hogy az albizottság által javasolt összeggel is képes lesz elérni azt, a mi szükséges az occupatio fentartására és biztosítására, akkor ő is elfogadná az albizottság javaslatát. Meglehet, hogy én is Szécsen gr. álláspontján volnék, ha a hadügyminister úr minket biztosított volna az iránt, hogy az általa kért összeg elegendő lesz. Igen, de a hadügyminister élnem biztosit bennünket erről. Azt lehetne erre mondani, hogy kevesebb összeggel még kevésbbé biztosíthat. A hadügyminister úr azonban megmondta, hogy meglehet, hogy kevesebbel is létesíti a létesítendőket, meglehet, hogy több is kívántatik. Ezzel szemben azt hiszem, az albizottság álláspontja teljesen jogos, mert mind a kettő feltevés. És mi az alapja a mi feltevésünknek? Azon részletekbe, melyeket az előadó úr erre említett, én nem bocsátkozom. De kötelességemnek tartom kifejezést adni egy érzelemnek. Mindenekelőtt azonban kijelentem részemről is, a mit a közös kormány részéről már kifejezni hallottam, hogy a közös kormány maga sem tekinti ezt bizalmatlanságnak maga irányában. Es ezt nagyon jól teszi, mert — merem állítani — a bizottság tagjai közül senkinek eszeágában sem volt, hogy ez bizalmatlanság kifejezése legyen, különösen a hadügyminister iránt. Ellenkezőleg a hadügyminister iránt, merem állítani, olyan bizalom
