A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
32 III. ÜLÉS. tett megjegyzésére. Sajnálom, hogy beszédje kezdetén nem lehettem jelen, mert megvallom, csakis ferdítés az, ha valaki beszédemet úgy értelmezi, hogj' én egyátalában azon, Bosznia és Herczego- vina területén létesítendő művek érdeme ellen szóltam. És ha a t. bizottsági tag úr azt állítja, hogy a boszniai administratio rendezésének kérdése ezzel a hitellel : a pacificatio müvével erőszakosan hozatik kapcsolatba és e szempontból megtámadja a mi előterjesztésünket, én őt csak arra figyelmeztetem, hogy olvassa el a bizottsági jelentést, a melyet ő is elfogadott. Abban is kapcsolatba van az hozva, még pedig a legpraegnan- sabb módon, mert a jelentés a 2. lapon azt mondja, hogy az elfoglalt tartományok egyes részeiben constat álható állapotokat tűrhetetleneknek tekinti — és ezért követeli minden téren az okszerűen foganatosítandó intézkedéseket, — még pedig azért, mert ha ezek nem történnek meg, az a monarchia pénzügyeire abnormis hatást gyakorol; — azt mondja továbbá, hogy a belnyu- galom helyreállításánál és a tartományok pacifi- catiójánál a helyes politikai irányzattal intézett administratiónak közre kell hatnia és utal az ennek körében teendő változtatásokra. A tisztelt bizottsági tag urnák akkor nem volt azon meggyőződése, mikor e jelentést elfogadta, vagy pedig most megváltoztatta meggyőződését csak azért, hogy előterjesztésünk ellen beszélhessen, de sőt ellenmondásba jött azzal, a mit a négyes albizottságban mondott. Ki volt az, ki a négyes albizottságban felállott és azt mondotta, hogy meg kell védeni a hadügyministert a parancsnokok túlságos költekezései ellen ? Ki volt az, a ki azt mondotta, hogy az administratio nem teljesíti kellően feladatait? Hegedűs Sándor (közbeszól): Én! Szilágyi Dezső : Ha valaki a közös kormánynak szemrehányást tesz azért, mert az administratio nem teljesiti kellően feladatát, nem az hozza-e a jelen mozgalommal az administratio rendezését összeköttetésbe ? Szabad-e kétfélekép okoskodni : egyszer úgy, hogy az összeköttetésben van, azután azt nemcsak szétválasztható- nak, de szétválasztandónak is ítélni ? Kgyanilyen a t. többséghez tartozó okoskodás a 2 millió levonása tekintetében, ha azt hallja az ember, a mit Hegedűs Sándor t. bizottsági tag úr mond, hogy a közös kormány abba beleegyezik és ennélfogva megvan az egyetértés , hogy csak három hónap után lehet a demobilisatiót megkezdeni és utal arra, hogy az árakban jelentékeny és kedvezőbb változás állhat elő. Ha mar most feláll a t. közös pénzüg\ minister úr és azt mondja, hogy lehet, hogy ennyivel kijön, de lehet, hogy többet fog költeni, ha az események szükségessé teszik : akkor hihe- tik-e önök komolyan, hogy korlátot szabtak az eljárásnak, a mely korlátra oly nagy dicsekedve hivatkoznak, s a melyre nézve Bánffy Béla gróf oly beszédet tartott, hogy ideje már azt a sysi- phusi munkásságot, a melyet a magyar pénzügy- miuister végez, megszüntetni és arra utalt, mint az ország pénzügyi helyzetének megkönnyítőjére: van-e egyetlenegy önök közt, ki a bizottsági jelentésben foglalt felfogásnak a közös kormány részéről ecclatans meghazudtolása után ebben korlátot lát ? Én megmondottam akkor is, hogy határozottan rokonszenvezek azzal az iránynyal, mely a költségeket leszállítja, de midőn azt látom, hogy egyrészről ily biztosítékok vétetnek fel, másrészről oly nyilatkozatok történnek: ez eljárást ellenmondónak és ennélfogva komolynak nem tekintem. Most még egyet, t. országos bizottság, a competentia kérdésére nézve. (Mozg is.) Sajnálom, hogy a türelmetlenség mozdulatait látom, de nem mi vagyunk azok, a kik a vitának ez abnormis folytatását erőltetjük. A t. országos bizottság többsége az, a mely minden eddigi szokás ellenére, és merem mondani, a parlamenti testületekben a többség és kisebbség közt egymás iránt mindenütt követni szokott méltányosság ellenére, akarja a vitát még ma befejezni. Tehát ne méltóztassék azt gondolni, hogy azok, a mik a mi részünkről töi'ténnek, csak a vita nyújtására vannak irányozva. A competentia kérdésében is kell tehát dönteni. A t. ministerelnök urnák idevonatkozó nézeteit bő és méltó czáfolatban részesítette Apponyi Albert gr. barátom; de én még egy hozzátenni valót látok. Én azt kérdem, hogy minő neme a törvénymagyarázatnak az, a mely egyenesen arra van intézve, hogy a törvényt természetes értelmétől megfoszsza? minő biztosíték van
