A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
37 még mást is tesz. Beleavatkozik mindenféle furcsa szokásaikba. Például: ott a fiatal házasok egy esztendeig próbaévet tartanak s csak azután esküsznek meg. (Élénk derültség.) Most pedig az osztrák kormány sorba járja a falvakat s viszi magával a pópát's azokat, kiket ilyen állapotban talál, kényszeríti, hogy megesküdjenek. Ez nekik megint nem tetszik. {Derültség.) Sőt még hozzá utat csinálni kényszeríti őket és újonczokat és adókat is követel. {Tetszés.) Erre odahaza a pesti és itt a bécsi politikusok azt mondják : hát mi szükségünk van nékünk ilyen drága leczkéket venni az ethnographiából, mi bajunk van nekünk azzal, hogy az uskok- nak, morlákoknak, krivoscianusokuak s más a efféle isten csodának miféle szokásai vannak \ Addig, mig hazánkban a régi patriarchalis állapotok voltak, tökéletesen mindegy volt, ki birtokolja Dalmácziát hosszába és keresztbe, mert ez minket nem alterált. De most, mikor iparunk, és kereskedelmünk kiviteli utat keres, ezt az egyetlen kapuját kivitelünknek, az Adriaitengert elveszteni úgy, a mint elvesztettük e század elején 1806 — 1814-ig, annyi, mint a tökéletes ruin Magyarországra nézve. Nem mondom, hogy szerencsétlenség volna, ha elvesztenők, a mit Fiúméba eddig beruháztunk, de nagy szerencsétlenség volna az, ha minden egyes ember otthon, ki iparral, földmíveléssel foglalkozik, azért, mert el volnánk zárva a dalmát tengerparttól, terményeiből való bevételeiből tetemes részt lenne kénytelen elveszteni. Ez olyan elv uraim, a mit meg kell érteni minden parasztnak úgy, mint minden politikusnak. Hogy ez igy van, csak méltóztassanak a történelembe tekinteni. (Helyeslés.) Egy képviselőtársam azt kérdezte tőlem, mikor a négyes albizottságban azt az eszmét megpendítettem, hogy tartanunk kell Dalmácziát, hogy megtarthassuk Fiúmét: hát a Bocche di Cat- taróból leágyuzzák Fiúmét ? Le bizony. Mikor Fiume legjobban virágzott és az egész adriai kereskedés odahúzódott, akkor az történt vele, hogy a francziák foglalták el a tengerpartot, az angolok pedig flottájukkal megtámadták Cattarot, hol jól megverték őket a francziák, mire az angolok revanche vételéül eljöttek Fiúméba, és ott összelövették és felégették az ott lévő kereskedelmi flottát és magazinokat, Így jár az az állam, a mel.v határainak védelmét a szövetségesre bízza, és saját maga elmulasztja azoknak védelmét. Én, t. országos bizottság, meg vagyok róla győződve, hogy bármily nagy áldozatokba kerül is nekünk Dalmácziának megtartása és biztosi- tilsa, ezek az áldozatok visszatérőinek a haszon útján hazank es monarchiánk részére. Nem keresem én e politikában a nagyhatalmi politikát, nem a nemzetiségi politikát. Tagadom, hogy valami köze volna a pánszláv politikának hozzá, Nem küldünk mi Krivosciába sem német profes- sorokat, sem magyar hivatalnokokat, hogy őket a magyarra, vagy a németre tanítsák. Horvát tisztviselőket kaptak a bosnyákok, a kik ugyanazt a nyelvet beszélik, a melyet ők értenek. Nincs tehát jogezimök mozgásba hozni azt a apparátust, melyet panszlávismus alatt értünk. Ránk nézve tökéletesen mindegy, akár cziril, akár glagol, akár pedig török tolik írással rontják is a krivosciai urak termőtöket. Ezért azonban nem akarom tagadni, hogy a mostani mozgalomnak bizonyos kül izgatás és külbefolyás lehet a rugója. Azért, t. országos bizottság, a mit a delegatio egyes tagja mond, a kormány nem felelős. Én tehát nyíltan elmondhatom, a mi a májamon fekszik. Tudom jól, hogy nem azok az idealisták, nem azok a rajongók készítik elő a veszélyes beavatkozást, a mi ügyeinkbe. Nem! De másrészről azt is mondhatom, hogy ezeknek a mozgalmaknak forralói semminemű pártfogásra vagy segítségre nem számíthatnak az orosz czár, vagy annak kormánya részéről. Igenis, vannak bizonyos politikai körök Oroszországban, a melyek szeretik az orosz nemzetet akkép osztályozni, hogy unnak két eleme van. Az egyik a nép; a másik pedig a nemnép. Persze nemnép mindaz, a mi szabadelvű reformokat követel és óhajt, Ezek a politikai körök nagyon szeretnék azt, ha ezen nép számára egy nagy szent háborút rendezhetnének, hogy elvonnák figyelmüket a belső bajoktól ; ha azon turbulens elemeket, a melyeket nemnépnek neveznek ; a melvek odahaza fúrják a minákat,ide küldhetnék, hogy mi verjük őket agyon és ha újra alkalmazhatnák azon politikát, hogy az orosz szabadelvű ezredek temessék be hulláikkal az idegen sauezo- kat. Mi azonban nékik nem fogunk felülni. Ihatik Scobeleff tábornok toasztokat akár vízzel, akár
