A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. SS champagnerrel, az, a mit ő iszik, a mi fejünkbe nem fog menni. (Élénk derültséf/.) Nem teszszük meg neki azt a szolgálatot, hogy azt a rósz kór- anyagot, a mel}’et ők felhalmoztak, cauterisál- juk. Méltóztassanak az orosz politikusok saját maguk belbajaival elbánni a mi baráti szolgálataink nélkül; majd elbánunk mi a mi belbajaink- kal az ő baráti szolgálataik daczára. (Elénk tetszés.) Én, részemről e czélra, t.i. a belső zavargás leküzdésére a kért S milliót megszavazom. (Helyeslés.) Szlávy József közös pénzügymiuister : T. országos bizottság ! Szilágyi Dezső bizottsági tag úr azzal végezte ugyan beszédjét, hogy szerinte az ellenzék eleget tesz kötelességének, ha a jelen kormánynak az actualis szükségleteket megszavazza és segíti a kormányt a mozgalom elnyomására, azonban a t. bizottsági tag úr ezen kötelességen, melyet maga szabott önmaga elé, túlmenve, hosszasan fejtegette az occupationalis politika helyes vagy nem helyes voltának kérdését, a mi pedig ma már actualis értékkel aligha bir, elfelejtvén, hogy akkor, midőn ékesszólásának egész erejével és dialecticájának minden ügyességével ezen politika helytelenségét igyekszik bebizonyítani, nagyon megnehezíti a kor- mány eljárását a felkelés leküzdésében, a meny- nyiben azt a meggyőződést kelti fel, hogy be* következhetik idő, midőn az occupatio helytelen' stge felőli nézet többségre jut és mi onnan ki fogunk vonulni. Már pedig a t, bizottsági tag úr és nézettársai megegyeznek abban, hogy nem kívánatos, hogy mi onnan kivonuljunk, sőt átlátják szükségét annak, hogy a monarchia hatalmi állásának és tekintélyének megóvása kívánatossá teszi, hogy a jelen felkelés minél erélyesebben és minél hamarább elnyomassák. Azért, hogy a t. bizottsági tag úr és elvtársai megszavazzák a kormánynak a kellő pénzerőt, a közös kormány nevében köszönetét mondok. Azokra, a miket a t. bizottsági tag úr ma és Apponyi gróf tegnap az occupationalis politika ellen felhozott, már tegnap megfelelt gróf Andrássy, kétségkívül jobban, mint én tudnék. Erre nem akarok újból kiterjeszkedni, hanem szorítkozom csupán arra, a mit Szilágyi t. bizottsági tag úr mondott, hogy az actualis szükség az, a mire figyelmünket fordítanunk kell. Bocsásson meg a t. bizottsági tag, de én azt hiszem, hogy az occupationalis politika helyességét, vagy helytelenségét feszegetni actualis értékkel ma csakugyan nem bir, sőt annyiban káros is, a mennyiben nehezíti az ellenállás leküzdését. ( Helyeslés.) A mi a tekintetben mondatott, hogy kénytelenek vagyunk Boszniát másodszor is elfoglalni és hogy mi történik akkor, ha nagyobb bonyodalmak keletkeznek, arra azt felelem, hogy, ha csakugyan nagyobb bonyodalmak állanak be, akkor ma ott vagyunk, a hova különben ily bonyodalom esetén kellene mennünk és azért nem ismerhetem el a t. bizottsági tag azon állításának helyességét, hogy Boszniát és Herczegovinát ma újra el kell foglalnunk, nem pedig azért, mert ma már benn vagyunk. A mint már volt szerencsém a négyes albizottságban mondani, az eddigi jelentések szerint egyetlen egy hivatalnok sem hagyta el állását és nincs egyetlen egy katonai állás sem, mely kényszerülve lett volna visszavonulni. Ez tehát nem tekinthető oly felkelésnek, vagy forradalomnak, mely forradalmi kormányt alkot, mely egyes helyeket hatalmába kerít. Ezek csak, talán egymással némi összeköttetésben lévő, egyes csoportok, melyek hol az életbiztosságot veszélyeztetik. hol megtámadnak egyes zsandárokat, vagy katonai őrséget. És, hogy a felkelés elnyomására nagyobb katonai erő szükséges, annak könnyű a magyarázata, ha egy pillantástméltóz- tatnak vetni a térképre, mely azt mutatja, hogy azon hegyes-völgyes és erdős vidékeken csak nagyobb erővel lehetséges nem visszaverni, vagy megfutamítani a felkelőket, hanem hatalmunkba keríteni. Ezért, nem pedig valami képzelt forradalom leküzdésére szükséges a nagyobb katonai erő. A napokban — nem tudom hol, a négyes albizottságban-e, vagy az osztrák delegatióban — felvettetett azon kérdés, hogy mik jelszavai, mik czélzatai a felkelésnek. Én azt hiszem, hogy ha a felkelőket magukat kérdeznek meg ez iránt, maguk sem tudnának erre válaszolni. Nem combi- nált, nem előre meggondolt és nem is határozott tervvel bíró ellentállás ez. hanem — a mint már volt alkalmam a négyes albizottságban kifejteni, a mit ezennel ismétlek — bizonyos elégü- letlenségből és az illető külkormányok ismételve
