A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
III. ÜLÉS. 23 Szerbia és Montenegro közt. Ezt sem hallottam senkitől. Mondhatták volna : Legyen autonom Bosznia s ne bánjuk, mit csinál. Ezt sem mondta senki. Vagy volt még egy mód; t. i. azt mondani: tartsuk meg Törökországnak. A san-stefanói béke utáni stádiumban igaz, nem lehetett Törökország képes, Boszniát és ITerczegovinát katonailag tartani. De lehetett volna tán azt mondani : küldjünk oda katonaságot és tartsuk meg ezen országokat, mig Törökország megint elfoglalhatja. Ezt sem mondta senki. Azóta évek múltak el, s ráérhettek valami megoldást találni. Mondják hát ma, ennyi critica és támadás után, mit kellett volna tenni s hogy lehetett volna jobban cselekedni s én szívesen megadom magamat. Mindez nem akadályozza, a mint Apponyi gr. t. tagtárs előadása bizonyítja, hogy az ellenzék, mely sokkal legyőzhetlenebb, mint az insurgensek, (Derültség) a régi állításokra térjen vissza. Egyáta- lán nehéz a capacitátio, mig elméleti téren mozgunk. De szerencsére a gondviselés, mely mint mondják, a verébről is gondoskodik a fán, néha segítségére jön az oly ministereknek és pártoknak, a kik öntudatosan mennek egy czél felé; tudják, hogy mit akarnak és módot nyújt nekik az események fejlődése által bebizonyítani, hogy az út, melyen mentek, helyes volt. Az első, a mit erre nézve felhozhatok, egy száraz történelmi tény. Ez az, hogy azon mozgalom, melyről úgy beszélnek a t. urak, mintha egészen új volna, már egyszer létezett, t. i. 1869-ben létezett Dalmácziában. Akkor, mint 'méltóztatnak megengedni, Bosznia és Herczegovina elfoglalásáról semmi szó sem volt. És mi alkalommal tört ki akkor? Ugyanabból, mint most. És mi volt az eredmény? 4.500,000 írtba s egy hosszasabb hadjáratba került; csakhogy az újonczozást akkor nem voltak képesek keresztülvinni. Tehát a mozgalom nincs belső összeköttetésben ma sem Boszniával és Herczegovina occupatiójával és, mint a kormány jelentése is mutatja, a mozgalom nemezen tartományokból csapott át Dalmácziába, hanem megfordítva. Hogyan állana már most a dolog, ha Boszniát és Ilerczegovinát nem foglaltuk volna el ? 1869-ben 4,500,000 frt kellett, most kell 8 millió, de akkor csak néhány helységet kellett megfékezni, ma pedig azon összeg a védtörvénynek keresztülvitelére Dalmácziában és a megszállott tartományokban és egy nagyobb mozgalom leverésére kívántatik. Ez a valódi arány és ez mutatja, hogy katonai s politikai szempontból — megengedem, hogy pártfelekezeti szempontból nem — de tényleg nemcsak nem roszabb, de sokkal jobb a hetyzet. Lehet ezt más szempontból is constatálni. Minő állást foglalnak el a szomszéd államok a Dalmácziában kitört mozgalommal szemben ? Montenegro, mint a kormány nyilatkozataiból is tudjuk, a lehető legcorrectebb magatartást tanúsítja. Először is határain cordont vont; másodszor megengedi, hogy az ő határain túl üldözhessük azokat, a kik átmenekülnek a mi a jó szándéknak nevezetes bizonyítéka. A novibazári szorosban a török katonaság és a mienk közt legjobb egyetértés van. A szerb kormány a legteljesebb loyalitassal teljesíti azt, mit egy szomszéd országtól ily viszonyok közt követelni lehet. Boszniában az emberek le vannak fegyverezve ; 30,000 katonánk volt ott eddig is, most lesz több. Ez a helyzet képe. Mikép állana az, ha nem mentünk volna Boszniába ? Először is nem volnának lefegyverezve az emberek — ha nincsenek lefegyverezve az utósóig, annak a hibája, a ki nem tette — mert ez volt a megszállásnak első szükségképi ténye, s most fegyverben állanának mindannyian; holott most Ilerczegovinánakcsak egy részében és déli Dalmáciában mutatkozik a mozgalom. A ki látni akar, láthatja, hogy a mozgalom most nem a muzulmánoktól, hanem más elemektől ered, ezek pedig, ha el nem foglaltuk volna Boszniát, most egytől egyig mind fegyverben lennének mint voltak az előtt. Méltóztassék visszaemlékezni, hogy akkor, mikor a mozgalom a török kormány ellen volt intézve, az annyira nem bírt vele, hogy mindnyájan átjöttek határaink erőszakolásával és miazasyljogotmegnem tagadhatván, bebocsátottuk. Az eredmény az volt, hogy élelmezésökre 10 milliót költöttünk. 10 milliót, a miért semmi köszönetét nem mondott senki : nem a török, mert azt latta, hogy mene déket adunk azoknak, kik ellene fellázadtak, nem a szlávok, mert ezek azt allitolták, hog\ mi börtönőreik vagyunk és — a mit minden
