A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
24 III. ÜLÉS muzulmán, innen egész Konstantinápolyig tud s csak a mi törökeink nem tudnak (Derültség) — a legutósóig kiirtják a török birtokos osztályt, hogy annak helyébe egy hóditó szláv államot állítsanak Dalmáczia háta mögé. Mindezeket megkaptuk volna fegyveresen, ma fegyvertelenül van meg. Ez az occupatio egyik hatása. A másik, a mit bátor voltam említeni, az a kis hatalmak fejedelmeinek correct állása. Ha most kitör ezen mozgalom, a nélkül, hogy Boszniát elfoglalva tartjuk, kérdem, milyen lett volna ama szomszédok magatartása? Nem is szólok arról, mi lett volna következése annak, hogyha Bulgárián keresztül egész a Bosporusig ezen népek egyesülése megtörtént volna. De mi lett volna a legközelebbi következése? Vagy Szerbiának kellett volna elfoglalnia — és itt határozottan kimondom, hogy Szerbiában minden ember ezt akarta — vagy másrészt, a mi a Her- czegovinát illeti, erre Montenegro számított és ez akarta elfoglalni és arra készítette elő az eszméket. Már most, ha ők elfoglalják, képzelhető-e, hogy azon államok és fejedelmek ma irányunkban más szellemmel viselkedhettek volna, mint a lehető legellenségesebb indulattal ? Nem. Mert sem Szerbia, sem Montenegró nem támaszkodhattak volna a törökre; ezt az ő állásuk, vallásuk és traditiójuk kizárja. Tehát támaszkodniok kellett volna arra a szláv elemre, mely a Crivos- ciában és Herczegovinában van és miután igy a béke köztünk lehetetlen lett volna, a kényteleu- ség vitte volna őket arra, hogy ellenünk foglaljanak állást. Hogyan áll a dolog stratégiai szempontból ? Mindenki be fogja vallani azt, hogy mielőtt Boszniában voltunk, a kis Montenegro a mi littora- lénkat, Cattarót és Dalmácziát dominálta. Ma egészen más a helyzet, ma mi több oldalról vagyunk szomszédai, Spizza kezünkben van és védelem tekintetében — noha ez a mostani fejedelem becsületes magatartásával szemben tárgytalan — az actio északról sokkal nehezebb reá nézve, mint azelőtt volt. Arról nem is szólok, hogy a dalmát-horvát-szlavon határvonal, melyet Bosznia elfoglalása nélkül most védenünk kellene, mennyivel hosszasabb, mennyivel több katonát és pénzt követelt volna, mint a mostani határok megvédése. Mindezekből azon meggyőződést meritem, hogy a politika, melyet követtünk, helyes volt és én részemről annak felelősségét szívesen elvállalom. Én azt hiszem, hogy Apponyi gróf t. tagtársam rám lőtt nyilai nem találnak. De ha találnának is, ha sokkal mérgesebbek volnának is, mindig magamban érzem az ellenmérget, mely abban áll, ha arra gondolok, hogy milyen kifogásoknak volnék kitéve akkor, ha nem tettük volna meg azt, a mit tettünk. A törvény garantiái közt létezik a ministeri / felelősség. En azt hiszem, hogy ez, mint minden emberi mű, nem egészen tökéletes ; nincsen valami megfogható, biztos hatása, mert utójára is, csak hűtlenségi esetben vannak határozott következményei, a melyek visszariasztanak. De azéi't azt hiszem, kár volna gondoskodni új törvényes intézkedésről ezen irányban, mert van egy büntetés, a mely szerintem keményebb, mint az. melyet bármely törvény kimondhat és ez az, hogyha egy államférfiú éveken keresztül feláldozta szabadságát, egészségét, tehetségét a közjónak, és a végén azt venné észre, hogy a döntő perczben nem volt elegendő bátorsága és belátása, tenni azt, a mit tennie kellett volna. Ez a legnagyobb büntetés, az egyetlen, a melytől én félek. Ezt a büntetést mondanám ki magamra és mindazokra, kik velem mentek az esetben, ha képtelen lettem volna magamat elhatározni akkor, midőn kellett és ha nem azt tettük volna, a mit tennünk kellett. (Elénk helyeslés.) Szlávy József közös pénzügyminister: T. országos bizottság! A kormány előterjesztéséhez mellékelt emlékiratban foglaltakat, melyek a kért hitel indokait és czéljait tartalmazzák, valamint az általam és ministertársaim által a négyes albizottságban adott felvilágositásokat a felszólalt t. bizottsági tag urak egyike sem kifogásolta ugyan lényegileg és újabb felvilágositásokat sem kértek, sigy tulajdonképen felszólalásra alig van okom. De meg fogja engedni t. országos bizottság, hogy becses türelmét nehány perezre igénybe vegyem, midőn röviden retlectálni kívánok az előttem elmondottakra. [Halljuk!) Apponyi Albert gr. t. bizottság tag — meglehet, akarata ellenére — túlságos sötéten, pessi- misticus sziliekkel festette a helyzetet, talán azért, hogy annál fényesebben bizonyíthassa be
