A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1881 - hiteles kiadás (Bécs, 1881)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

nem avatkozhatnak.« A 40. §. pedig a delegatio által megállapítandó költségvetésről ezt mondja: »Ezen költségvetést, mely egyedül azon költségekre terjedhet, a melyek a jelen határozatban közöseknek vannak kijelölve stb.<

Mindezekből világos, hogy legalább is kétséges, vájjon a delegatio jogosult-e a hiány megszavazására?

Én azon igénytelen nézetben vagyok, hogy ha valahol, akkor itt alkalmazható, hogy in dubiis abstine, még pedig két okból. Először azért, mert egy nem egészen világos, vagy hézagos törvény magyarázatáról van szó. A törvénynek hiteles magyarázatára pedig nem a delegatio illetékes, hanem illetékesek azon factorok, melyek a törvényt hozták. Másodszor pedig azért, mivel a magyar országos bizottság a magyar országgyűlésnek bizonyos tárgyakra nézve kiküldött meghatalmazottja. Ha a meghatalmazottnak skrupulosai vannak a meghatalmazásnak korlátáira és határaira nézve, akkor azt hiszem, hogy az ildomosság és talán a gyöngédség is azt parancsolja, hogy inkább fogadja el a szükebb határt és maradjon azon belül, mintsem azon veszélynek tenné ki magát, hogy meghatalmazój a azzal vádolja, hogy a meghatalmazás korlátáit túllépte. Ezen okokból megjegyezvén még azt, hogy akármily módon történik is a szóban lévő összeg fedezete, ez a monarchia két államának megterheltetésére nézve különbséget nem tesz, a pénzügyi albizottság indítványával szemben a kővetkező elleninditványt vagyok bátor elfogadásra ajánlani. (Olvassa.)

»Ellenindítvány a pénzügyi albizottságnak a határvámjövedékre vonatkozó indítványához.

Az 1882-re a birodalmi gyűlésben képviselt országok és királyságok részére elöirányoztatik mint vámbevétel 28.003.996 frt; s a kezelési átalány levonása után, mely 1.400,000 frt, 26.603,196 frt; a magyar korona területének vámelőirányzata 3.373,000 frt és a kezelési átalány levonása után, mely 450,000 frt,

2.923,000 frt. Bosznia vámbevétele 78,856 frt. Mint összes vámjövedelem elöirányoztatik 29.605,852 frt, melyből levonandó a Boszniát és Herczegovinát törvény szerint megillető vámátalány, 600,000 forint; tehát mint előirányzott összes vámjövedelem marad 29.005,852 frt.

Ezen összegből az 1867 : XXII. t.-cz. 64. §-a és az 1878 . XIX. t.-cz. 2. §-a értelmében mindenekelőtt a vámvonalon át kivitt ladó alá vetett tárgyak után járó adóvisszatérítések fe- dezendők, a maradék [pedig a közös ügyek fedezésére fordítandó és ennélfogva az a közös költségek összegéből előre levonandó. Minthogy azonban az utolsó év tapasztalásai szerint az előirányzott vámbevétel a legkedvezőbb esetben is legfőlebbaz adó visszatérítések fedezésére lesz elégséges és igy a közös ügyi költségek fedezésére fordítható maradékra nincs kilátás; azon esetre pedig, ha az adóvisszatérités körül a vámbevétellel szemben hiány mutatkoznék, a hiány fedezéséről az alkotmány és a fennálló törvények értelmében gondoskodni a két állam kormányának feladata közé tartozik.

Én tehát a következő határozati javaslat elfogadását ajánlom:

»Az országos bizottság, midőn a vámbevételi előirányzatot 29.605,852 forinttal, de egyszersmind az adóvisszatéritési előirányzatot is ugyanezen összegben elfogadja, nem tartja helyesnek, hogy 1882-re vámbevétel czímén bármely összeg vonassák le a megszavazott közös ügyi költségekből, vagy hogy netaláni adóviszatéritési hiány megszavazása és mikénti fedezése iránt az országos bizottság intézkedjék, hanem azt határozza, hogy az 1882-re megszavazott közös ügyi költségek minden levonás nélkül az 1878: XIX. t.-cz. 1. §-ában megállapított hozzájárulási arány szerint fedeztessenek.«

Szilágyi Dezső : T. orsz. bizottság! A felolvasott határozati javaslatot elfogadom, a mennyiben t. i. annak conclusiója abban áll, hogy ezen t. orsz. bizottság az adóvisszatérités által a vámjövedékben okozott hiány fedezéséről ne intézkedjék.

De föl kell szólalnom először a miatt, mert az indokolásba, nézetem szerint, egy hibás kifejezés csúszott be; másodszor azért, hogy kifejtsem az okot, mely reám nézve döntő, hogy ezen határozati javaslatot elfogadjam. A hibás kifejezés az indítvány indokolásában, melyet én, megvallom, inkább szerettem volna az indítványozó úrtól szóval előadva, mintsem Írásba foglalva hallani, nehogy