A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1880 - hiteles kiadás (Bécs, 1880)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 77 melléje az 1870: VI. törvényczikk rendelt. (Tetszés,.) Azt kívántam constatálni, hogy félreértésre okot nem adtam és hogy nem kivánom, hogy mások felszólalása ilyenre okot adjon. Tisza Kálmán iiiinisterelnök : A házszabályok 26. §-ában a magyar kormány tagjainak jog adatik arra, hogy : valahányszor szükségesnek látják, a tárgyalások folytán bármikor és bármennyiszer megjegyzéseket tehessenek, felvilá- gositást adhassanak és tájékozást nyújthassanak. Felolvastam ezen szakaszt, nemcsak azért, ogy mások kétségbe ne vonják felszólalásom jogosultságát, hanem felolvastam még inkább azért, hogy e §. határozmányai szerint szigorú korlátot szabjak magam elé azokra nézve, a miket mondani kivánok. (Halljuk!) Én mindenekelőtt azt kivánom megjegyezni, hogy jól vagy rosszul értelmezve, rósz társaságba jutásról szólni nem kivánok. Megesett az már sok emberen, hogy rósz társaságba jutott, meg is látszik mindenkin, ha oda jutott. Hogy ki mikor jutott rósz társaságba, az egyéni felfogás dolga, a felett nem lehet határozni. Szilágyi Dezső' : Hát ez felvilágositás ? Tisza Kálmán ministerelnök : Nem felvilágositás, csak megjegyzés. (Derültség.) Nem hiába olvastam fel az ügyrend 26-ik §-át. Elnök: Nagyon kérném a t. bizottsági tag urakat, ne méltóztassanak egymást közbeszólás által zavarni. Tisza Kálmán ministerelnök : Én, t. bizottság, remélem nem zavartam senkit közbeszólással, de igen kérem a t. elnök urat, méltóztas- sék velem szemben a közbeszólást megengedni, én azokat igen szivesen elfogadom. (Derültség.) A mi a kérdést illeti, megvallom, első percz- ben, kivált Apponyi gr. bizottsági tag felszólalása után azt hittem, hogy itt egy nagy különbségről van szó. Mert nem tehetek róla — bizonyára felfogásom hibája, — én úgy értettem, hogy addig, mig Szilágyi képviselő ur felvilágosításokat, adatokat kívánt, ő fonna szerint budge- tet kíván. De miután ez ellen oly határozottan tiltakozott, megvallom, azt kell hinnem, hogy magára a dolog lényegére nézve alig van eltérés. És — bocsánatot kérek — ez is nem tájékozás, nem felvilágositás, de megjegyzés, melyet a 26. §. megenged ; azt hiszem, hogyha ily félreértésnek alá vetve lehettünk, annak oka mindenek felett az, hogy felettünk lebeghet egy határozati javaslat, de óvakodnak megmondani, mi van benne. Mert igen könnyen meglehet, hogyha hallottuk volna, talán a t. bizottság tagjai közül nem tettek volna ellene kifogást, vagy legalábbha tettek volna is kifogást, tudván, hogy valóban miről van tehát szó, concret alakban lehetett volna mellette vagy ellene szólani, mig igy a különböző nyilatkozatok különböző mérlegelése alapján szólal föl mindegyik, mert nincs biztos alapja a hozzá szólhatásra. Bizonyosan meg van a t. bizottsági tag uraknak helyes és jó okuk arra, hogy ezt a határozati javaslatot eddig a levegőben lebegtették. — Teljes joggal tehetik; nincs miért őket megtámadjam; csak megjegyzésképen voltam bátor mondani, hogy a félreértésnek nem mi vagyunk okai, s nem azok okai, a kik félreértették, hanem oka az, hogy a concret javaslat visszatartatik, hogy talán ezen vitának későbbi momentumát világítsa meg meglepő fénynyel. A mi magát a dolgot illeti, nem beszélek én sem magáról a törvényről, s hogy szerencsés fogalmazvány-e, vagy szerencsétlen, azt sem vitatom. Elmondatott, hogy compromissum eredménye. Hogy ki, mit, mennyit engedett ezen a téren, ez, azt hiszem, nem képezheti a vita tárgyát; a törvény megvan, alapul szolgál, s igen helyesen mondatott, itt applicatióról és nem a törvény magyarázásáról van szó. De igenis szólauom kell azokról, a mik itt különben felhozattak. Absolu- tisticus tendentia — nem személyileg, mert személyét nem gyanúsította a t. bizottsági tag — de lényegileg tulajdonittatott azoknak, amiket a közös pénzügyminister mondott. Én nem tehetek róla, én nem tudom ezt bennök felfedezni. Mit mondott az én fölfogásom szerint a közös pénzügyminister ? Az én felfogásom szerint azt mondotta, hogy ő a boszniai és 'herczegovinai bevételekre és kiadásokra nézve a kellő tájékozást a jövő delegátiónak megadni kész. Már ha budffetet nem követelnek a t. bizottsági tag urak, o f akkor nem tudom, mit követelnek? Es vájjon, midőn az megigértetik, a mit a közös pénzügymi- uister ur megígért, nem tétetik-e elég a felelősség eszméjének ? Mit tesz az: hogy tájékozó felvilágosítást kérnek a kiadásokról és bevételekről, de nem
