A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1880 - hiteles kiadás (Bécs, 1880)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

78 IV. ÜLÉS. budgetet? Az én felfogásom szerint annyit tesz, hogy azon kiadásoknak és bevételeknek egyes tételei nem képezhetik a delegátio megszavazásá­nak tárgyát; de a tájékozás módot nyújt igenis megitélni a minister eljárását és ha tetszik, ezen eljárás irányában gyakorolni az alkotmányos felelősségre vonhatás jogát. (Helyeslés.) Ez, t. bizottság, nézetem szerint nem abso- lutisticus eljárás, hanem épen elismerése az ellen­őrzési jognak azon korlátok köztt, melyek közt ez a jelen helyzetben Boszniára és Herczegovinára r nézve egyedül lehetséges. Es méltóztassanak meg­engedni, nem épen olyan figyelembe nem vehető indok e mellett az maga sem, a mi itt felhozatott, hogy utoljára is mindaddig, mig Bosznia és Her- czegovina jövedelmeiről van szó, nem lehet, hogy a tételeket oly testület állapitsa meg, ha ez al­kotmányosan, törvényhozásilag történik, melyhez nekik hozzászólásuk nincsen. Nem olyan meg­vetendő indok ez maga sem már az alkotmányosság szempontjából is. De az én nézetem szerint — és ezt minden tisztelettel mondva a mélyen tisztelt országos bizottság irányában, a melynek, hogy hatáskörét helytelenül tágitani akarom, e miatt, más helyütt épen a t. uraktól kaptam szemre­hányást — az én nézetem szerint Boszniára és Herczegovinára nézve a delegátiót törvényhozó testületté tenni én nem tartanám helyesnek és már csak azért is ellenezném Bosznia és Herczego- vina részletes budgetjének e helyütt megálla­pítását úgy, mint a mit budgetmegállapitás alatt érteni szokás. Én tehát ez irányban megvallom, minthogy a bizottsági tag urak nem kivánnak budgetet, ismétlem, hogy azon nagy differentiát belátni gyenge eszemmel képes nem vagyok. Mielőtt beszédemet bezárnám, hogy ne kell­jen talán esetleg ismét élni szólásijogommal, bá­tor leszek azon pontra is hivatkozni, melyet Szi­lágyi t. bizottsági tag ur felhozott, s a melyre nézve Apponyi t. bizottsági tag ur kinyilatkoz­tatta, hogy Szilágyi ur azt épen nem mellékesen hozta fel, mert az igen komoly és lényeges dolog. Mellékes-e vagy lényeges-e, a fölött nem vitat­kozom; de egyet bátor vagyok megjegyezni s ezt már annál több joggal, mert a magyar kormány részt vevén a költségvetés megállapitásában, termé­szetesen öntudatosan kellett eljárnia akkor, mi­dőn maga is helyeselte, hogy azon vasúti deficit költségei, valamint a vasúti hidak kijavítására szolgáló költségek a költségvetésbe felvétessenek. Az én indokom e tekintetben, és ezt ajánlom a t. országos bizottság figyelmébe, igen egyszerű. Méltóztatnak emlékezni, hogy ezen vasút a közös katonai kincstár által a monarchia két államának közös terhére építtetett; méltóztatnak talán em­lékezni arra is, hogy midőn ez először a bizott­ságnak tudomására jutott, ez az akkor fennforgó viszonyok köztt helyesel tetett. Ezen vasút a közös katonai kincstár tulajdonául tekintetett és csakis az mondatott ki, hogy újabb vasúti építkezések a hadügyi költségvetés terhére ne történjenek. Az állás tehát az, hogy ezen vasút ma a közös katonai kincstár tulajdona. Mindaddig, mig ezen vasút a közös katonai kincstár tulajdonátképezi, azt hiszem nem lehet, hogy az annak fenntar­tására szükséges költségek máshonnan fedeztes­senek, és fedeztessenek — in specie Bosznia és Herczegovina bevételeiből — mint a tulajdonos­nak, azaz a közös katonai kincstárnak jövedel­meiből. A mely perczben a tulajdonjog viszonya megváltozik, megváltozik ez is; de mindaddig, mig arról van szó, hogy a közös katonai kincs­tár tulajdonában történjenek, még ha befektetések is — ámbár ezek inkább fenntartási költségek mint befektetések — addig ezek máshonnan nem eszközölhetők. Ezért járultam hozzá és tartom ma is helyesnek, hogy ezek ide felvétessenek. Most, t. országos bizottság, visszatérve a dologra, — mondom, — a határozati javaslatot, mely kilátásba helyeztetett, természetesen nem is­merem ; de én a magam részéről azt hiszem, hogy a mennyiben az igen tisztelt közös pónzügyminis- ter ur nyilvánította, — és ha talán téves felfogás­ból némelyek ezen nyilvánítást nem tekintették másnak, mint személyes szívességnek, miként ez, azt hiszem, adva nem volt, —minthogy nyilvání­totta, mondom, hogy a felvilágosításokat a bevéte­lek és kiadások szempontjából a jövő évben meg­adni kész ; és minthogy szerintem ennek megadása képesíteni fogja at. országos bizottságot a felelős­ségből folyó ellenőrködés bármely szigorú gyakorlá­sára : azt hiszem, hogy differentia a lényeg tekinte­tében nincs. És nagyon kérem a t. országos bizott­ságot, hogy a t. közös pénzügyminister urnák ezen, szerintem teljesen positiv ígéretével meg­elégedni méltóztassék. (Helyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents