A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1880 - hiteles kiadás (Bécs, 1880)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
76 IV. ÜLÉS. tulajdonképen föltalálható : azon moralitás t. i., melyet t. barátom a pénzügyminister tanácsolt, s melyet gyakorlatilag eddig is követtünk, mint azon mód, mely most javasoltatik. Miben áll ugyanis az ellenőrzés ? Abban, bogy a két kormány a törvény értelmében befolyást gyakorol Bosznia kormányzására. Már most a két pénzügyminister saját érdekében és mindegyik országa érdekében csakugyan minden akadály és minden veszély nélkül gyakorolhatja és bizonynyal egész erélylyel gyakorolja is azon hatáskört, hogy túlmenő kiadásokat, melyek igazolva nincsenek, ne engedjenek meg. Ez gyakorlati garantia s ezt üdvözlöm a törvényben. De tovább megyek. Van a törvényben még egy pont, mely azt mondja, bog}7 Boszniának és Herczego- vinának kormányzati költségeit saját bevételének kell fedeznie. Ez, azt hiszem, a legnagyobb garantia és e garantia sokkal nagyobb akkor, mikor — egészen abstrahálva a személyektől és neutrális térre állva — a közös kormánynak azon esetre, ha a kiadások túlhaladnák a bevételeket, nincs kihez fordulni és azt mondani : kérem, nem jöttünk ki, adjatok póthitelt ! Nem tette még eddig és érdekében van, hogy ne tegj e meg, mert akkor részletes budgetet fognának tőle követelni. Gyakorlatilag sokkal több garantia van abban, hog}r a közös kormánynak igyekeznie kell azon helyzet elkerülésére, hogy budgetet legyen kénytelen a delegátiók elé terjeszteni. Jöjjön ki az ott befolyó jövedelemmel és ne kérjen többet: ez a practicus eljárás. Még egy nehézségre akarom figyelmeztetni a t. bizottságot, s ez Bosznia és Ilerczegovina helyi viszonyaiban gyökerezik. Hogyan venné az ki magát, ha a közös kormány ottan nem szólhatna ő Felsége az osztrák császár és magyar király nevében administrativ kérdésekben, hanem tökéletesen olyan alkotmányos módon kellene eljárnia, mint itt, és csakis az itt megállapított budget pontjai szerint kormányozhatna ? Tudjuk^ hogy népek, melyek a civilisatio azon stádiumán vannak, mint azon tartományok, egy fejedelem, egy nagyhatalom parancsát és akaratját respec- tálják, ha az ennek formájában adatik ki. Ők nincsenek megszokva pártok, történetesen változó többségek által megnyirbált budgeteket magukra nézve törvényeknek elfogadni. És én nem tudom, hogyha ez gyakorlatba jönne, nem volna-e a kiadás nagyobb, mert ekkor még meglehet, hogy a hadsereg számát kellene szaporítani. Méltóztassanak megengedni, hogy következtetést vonjak le abból, a mit Indiáról mondottam. Nem akarom azt állítani, hogy Boszniának és Herczegovinának idővel nem fognak annyira változni viszonyai, hogy bizonyos képviseleti formák szerintiegyenek kormányozhatok. De hogy azok ma ilyen állapotban volnának, azt hiszem, senki sem állíthatja. Ha azonban ezek a tartománjmk a lapokból volnának kénytelenek olvasni azt, hogy a budget ilyen és ilyen pontja módosittatik, az ilyen és ilyen testületen és stádiumokon ment keresztül, de az egyetlen nép, mely ezen budgethez nem szólhat hozzá, az a mely ezt a budgetet fizeti, a melynek az kárával vagy hasznával jár : akkor, kérdem, hogy miután Bosznia nem ott fekszik, a hol India, e viszonyok hasznára volnának-e a monarchia állásának : igen vagy nem ? Óhajtanám tehat, hogy a t. bizottság megnyugodnék tisztelt barátom a közös pénzügyminister által nem »jószívűségből« és előzékenységből«, hanem kötelességérzetből, úgy a mint az álláshoz illik, kilátásba helyezett föl- világositásokban és adatokban, és ne követelje, hogy oly térre lépjen, melyen reá nézve a felelősség megnehezittetnék. (Helyeslés.) Apponyi Albert gr : Az előttem szólt bizottsági tag ur által félremagyarázott némely szavaim értelmének helyreállítása végett kérek szót. Az előttem szólt t. bizottsági tag urnák igen elmésen azon felfogást tetszett nekem tulajdonítani, mintha én a közös pénzügyminister urat rósz társaságba kerültnek neveztem volna és tekinteném azért, mert a hatalom körébe belépett. Én azt gondolom, t. országos bizottság, hogy mint elmésség, az előttem szólt bizottsági tag urnák ezen felfogása jó, és mindnyájunkra és önmagámra nézve is mulattató, de komolyan szavaimnak ezen értelmet már csak azért sem lehet tulajdonítani, mert világosan megmondottam, hogy mit tekintek azon rósz társaságnak, melybe a közös pénzügyminister ur került. Nem a hatalomnak más kezelőit, nem bármi néven nevezendő egyéneket, hanem azon szellemet, ha úgy tetszik, azon őrangyalt tartom annak, melyet
