A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1880 - hiteles kiadás (Bécs, 1880)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 75 — bevallom — hogy a kérdés, melyet magamnak teszek, mindig az: mi a törvény czélja, mit akar elérni ? A többi szerintem részlet. A szóban lévő törvény már most nézetem szerint azt akarta elérni, hogy a Bosznia és Herczegovina kormányzására kiadandó nagy összegek, úgy a hadi, mint a polgári administrátio költségei, ne adathassanak ki ellenőrzés nélkül, hogy ne állhasson be az az eset, a melyre egyik szűkebb bizottsági ülésben hivatkozás is történt, hogy egyszer meglepessék a törvényhozás azzal, hogy nagy póthitelt kérnek a boszniai administrátio fedezésére. A kérdés most az, hogy ez a czél miképen volna jobban elérhető : azon az uton-e, melyet a tisztelt képviselő urak a túlsó oldalon kijelölnek, vagy azon, melyet tisztelt barátom, a közös pénzügyminister tartott jónak, és mely eddig követtetett ? Az egyik ut — és én köszönettel fogadom, hogy Apponyi gr. határozottabban és tisztábban kimondotta azt, a mire elvtársa Szilágyi Dezső ur csak czélzott, — hogy költségvetés terjesztessék elő. Szilágyi Dezső {közbeszól) : Nem mondotta ! Andrássy Gyula gr.: Örvendve hallom ezt, mert akkor az, a ki itt kétes helyzetben mozog, nem a kormány, hanem azok, a kik az ellenzéken vannak. (Derültség.) Mert vagy van jog hozzá és czélszerünek is tartják a budget előterjesztését, s akkor — legjobb az egyenes út — követelniük is kell a budgetet, vagy pedig nem tartják jogosnak e követelést, s akkor ne kérjen az ellenzék a kormánytól oly Ígéretet, mely mégis csak úgy magyarázható, hogy a delegátió- nak joga és kötelessége, hogy rendszeres költség- vetést tárgyaljon. Még pedig mily költségvetést? Olyant, melyből azután Apponyi gr. beszédének értemében, és épen ebben áll a dolog egyik lehetetlensége, külön kellene választani a befektetésre szánt összegeket az administrátio költségeitől, ezeket pedig a delegátio tárgyalja. — Hogyan méltóztatik ehez képest a boszniai és herczegovinai budget megállapítását képzelni, ha az összegek egyrésze felett az országgyűlés, másrésze felett a delegátio ítél ? És ha különbségek merülnének fel a nézetekben, a mennyiben tisztán investitionalis természetűnek tekintené a monarchia egyik fele azt az összeget, a melyet a másik administrativ természetűnek állít : ugyan kérem, van-e arról gondoskodás, miképen fogja a két törvényhozás ily esetben az elágazó nézeteket összeegyeztethetni? Úgy tudom, nincs. Erre nézve intézkedést nem ismerek és nyomát nem látom a törvényben annak, hogy ha egyező határozat nem jönne létre, vájjon deputatiók utján, vagy miképen fogna határozat hozatni itt és Bécsben ? Ezen az úton tehát én részemről a czél elérhetését nehéznek tartom. Tisztelem mindenkinek szándékát és nézetét; bizonynyal a hazafiság szempontja vezérel mindnyájunkat. De bizonyos, hogy az oppositio nézeteiben mindig elvből indulhat ki, mert a felelősséget a sikerért, hogy ha az általa kitűzött elv követtetik, a kormányra bizhatja; sőt talán jobban szereti, ha az elv alkalmazása következtében a kormány rósz helyzetbe jut. {Derültség.) A kormányra nézve egészen más a helyzet. Az elv nem menti ki rá nézve a rósz sikert. S ugyan hová is jutnánk bizonyos dolgokra nézve, ha mindig és mindenütt theoriák szerint járnánk el ? És vájjon teszik-e ezt másutt? Tudjuk, hogy a 150 millió lakosságú Indiát angol kereskedők foglalták el. Kezelte és kormányozta egy kereskedő-társaság s ezzel együtt egy kormányzó. — Védelmezte egy sereg, mely a társaság serege volt, de melyet a status serege támogatott, ha bajba jutott. Ez nagyon complicált eljárás volt; de ha az Indiában követendő eljárást az angol kormányzati theoriákkal akarják összhangba hozni, ennek következése az lett volna, hogy az elv fönntartatik, de India talán elvész. Az igazgatásnak ezen módját később lassanként megváltoztatták. A kereskedő-testület megszűnt kormányozni s átmentek azon állapotra, melyen most vannak. Miért ? Mert úgy találták, hogy ez a legjobb módja India megtartásának és biztosításának, s ezt a czélt minden elv fölé helyezték. Igen helyesen applicálják nézetem szerint ezen gyakorlati eljárást különböző módon, a szerint, a mint az állam érdeke megkívánja. Canadában, Máltában alkotmányt adtak, Cyprusban alkotmány nincs. Hol itt az elv ? Az elv abban van, hogy mi felel meg legjobban a viszonyoknak, mi biztosítja legjobban a czélt. És én azt mondom, hogy e czélból sokkal jobb az, ami a törvényben 10«
