A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1880 - hiteles kiadás (Bécs, 1880)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 71 minden körülmény között a delegátiók elé terjeszteni kötelességének ismeri. Mert a jó akaratból származó készség változhatik az egyéniségekkel. A ki a közös pénzügyministeri széket jelenleg elfoglalja, annál ez a jóakarat meg van; de jövőre elfoglalja e széket oly utódja, a ki bárminő okból feleslegesnek fogja tartani, hogy mások az ő kártyájába belenézzenek. Ha ezen nyilatkozattal és ily készséggel megelégednénk, akkor oly praccedenst statuálnánk, a melynek alapján lehetetlen volna egy későbbi delegatiónak a most elejtett jogkört megint vindicálni. Nincs kétség, hogy azon magatartás, melyet az országos bizottság ezzel a kérdéssel szemben ma elfoglal, pracedenst fog szolgáltatni jövőre. Azért tartom szükségesnek, hogy minden kételyt kizáró szabatossággal, a szivességnek és előzékenységnek az alkotmányos jogkörrel való összetévesztését mellőzve, ismertessék el a delegatio jogköre. A t. pénzügyminister ur azonban, úgy látszik, nem bír teljesen megállapodott nézetekkel a jogok és kötelességek azon körére nézve, melyet Szilágyi Dezső t. barátom itt felhozott. Ezen benyomást tette rám beszédének úgy conclusiója / mint az azt megelőző argumentatiója. Es ha a conclusiót kielégítőnek nem tartom, úgy megvallom, az argumentation mely arra vezetett, még kevésbbé tehetem magamévá ; sőt ki kell mondanom, én abban némely igen veszélyes alkotmányos nézetet és felfogást voltam kénytelen hallani. A t. közös pénzügyminister ur az 18S0. évi VI. trv.-cz. szövegéből argumentál ellenünk, nem annak határozott bebizonyítására, hogy a dele- gatiót az általunk állított jogkör nem illeti meg, hanem annak kétségessé tételére,vájjon megilleti-e. És ez bizonyítja előttem azon német közmondás igaz voltát, mely szerint rósz társaság jó erkölcsöket ront ; a rósz társaság pedig, melyre itt czélzok, az 1880. évi VI. trv.-czikk; mert lehetetlen félreismerni, hogy a t. pénzügj^minister ur, mióta kénytelen ezen 1880: VI. trv.-czikk g-ait forgatni, és mióta azok szellemi behatásának van kitéve, az ő szilárd alkotmányos jellemének és tiszta világos államjogi felfogásának ellenére, egyszerre maga is a habozásnak, a világosság és a categoricus fogalmak kerülésének azon nyavalyájába esik, mely az 1880: VI. trv.-czikket kezdettől végig jellemzi. Élénkebb satyrát erre a törvényre, mint a minőt a t.jközös pénzügyminister ur egész felszólalása tartalmaz, a legmesteribb kéz nem irhát. Ö maga, midőn az első szakaszt analyzálja, kétkedik abban, hogy az az első szakasz tartalmazza-e magában azt, hogy a közös ministerium bizatik meg az elfoglalt tartományok igazgatásával; de hát később kénytelen elismerni, hogy valahogyan — ámbár per parenthesim, ez mégis benne van. Hát bocsánatot kérek az igen t. közös pénzügyminister úrtól, az a kérdés, melyet ő az idézett törvény analysisében fejteget, hog)- minő nézetek comprommissumából származott legyen annak ilyetén szövegezése, arra a kérdésre nézve, mely- ivei mi most foglalkozunk, tökéletesen irreleváns. Mellékesen és per parenthesim meg kell jegyeznem az ellen, hogy az a törvényczikk három nézetnek compromissumából eredett, melyeknek egj'ike a miénk lett volna, hogy abba bármiképen is belefolyt legyen a mi nézetünk, hogy nekünk abban bármily diluált mértékben is részünk lenne, az ellen szabad legyen határozottan tiltakoznom. Ez a javaslat két nézetnek compromissuma, azt elismerem, s e compromissumot a t. pénzügyminister ur helyesen jellemezte. De hát ismétlem , hogy e két nézetnek akármelyiké legyen valósággal az alap ezen törvényczikkben, és azt megtudni, bevallom, nem lehet a törvényczikk szövegéből ; azok bármelyike legyen helyes ; bírjon akár a t. közös kormány Bosznia igazgatása vitelének jogával, akár az 1867 : t.-cz. alapján, vagy csak ezen törvényczikk alapján: az arra nézve, hogy minő felelősség mellett gyakorolja ezen közigazgatást, tökéletesen irreleváns. Mert akár újabban ruháztatott fel ezen joggal, akár már régibb törvények értelmében bírja ezen jogot, elég az, hogy bírja, hogy ebből azután az is folyjon, hogy a mennyiben alkotmányos állami viszonyok közt élünk, ezen jogot ellenőrzés nélkül nem gyakorolhatja, nem gyakorolhatja pédig más ellenőrzés alatt, mint azon testület ellenőrzése alatt, mely előtt a közös kormány egyátalában felelős minden cselekvényéért; mert mihelyt egyet kiveszünk a felelősség alól, az ab- solutismus egyik fészkét, vagy ha úgy tetszik, kis váracskáját építjük fel. A t. pénzügyminister urnák tehát az első szakaszra alapított kétkedő okoskodását magamévá nem tehetem.
