A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1880 - hiteles kiadás (Bécs, 1880)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
72 IV. ÜLÉS. De a t. közös pénzügyminister ur egjr még szorosabban államjogi természetű érvelésnek fejtegetésére megy át, midőn ezen törvénynek harmadik szakaszát veszi bonczkés alá és azt állitja, (Bálijuk!) hogy a 3. §. második alineájá- ban az foglaltatik, hogy a mennyiben a boszniai közigazgatási szükségletnek a boszniai jövedelmekből való fedezése elérhető nem volna, az ezen összegek pótlására szükséges előterjesztés a közös ügyi törvényben megszabott módozatok szerint történik. És ebből aztán azt a következtetést vonja ki, hogy viszont, miután az előterjesztésnek a közös ügyi törvényben megszabott módját csak azon esetben rendeli a törvény, midőn pótlás kívántatik, — az esetben, midőn pótlás nem kívántatik, pedig világosan nem rendeli, ennélfogva azt rendeli, hogy ilyenkor ne is történjék. Erre megy ki a tisztelt pénzügyminister ur okoskodása. És ez az, tisztelt országos bizottság, a mit én a tisztelt pénzügyminister ur okoskodásában a legnagyobb tévedésnek, sőt alkotmányos tekintetben veszedelmesnek tekintek. Veszedelmesnek tekintem ugyanis azon elvnek felállítását hogy az alkotmánynak átalános szabályaiból rigorose levonható jogköre valamely alkotmányos tényezőnek nem létezőnek tekintessék, ha egy később azt érintő törvényben világos megerősítést nem nyer. Ezen okoskodás szerint t. országos bizottság minden speciális törvényben az alkotmányos életet szabályozó összes organicus törvények ismétlése volna szükséges. De, t. országos bizottság, azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur nem helyesen értelmezte az antithesist, mely ezen paragraphusban két különböző államjogi viszony közt foglaltatik. Én nagyon rosznak tartom ezen sokszor említett törvényt, de én, valamint a legroszabb emberre úgy a legroszabb törvényre sem akarok többet ráfogni, mint a mennyit érdemel ; azt pedig kiokoskodni abból törvényből nem lehet, hogy ez Bosznia kiadásaira és jövedelmeire nézve minden alkotmányos ellenőrzést eltörölt. Méltóztassék megtekinteni az idézett szakasznak nem csak második , de harmadik alineáját is. A második bekezdés azt mondja: a mennyiben a közigazgatás rendes vitelére pótösszeg kívántatik a monarchia részéről a közös ügyi törvények értelmében fog az előterjesztés megtörténni. A harmadik alinea pedig azt mondja : ha rendkívüli, beruházási költségek igényeltetnek, akkor a törvényhozásokhoz kell fordulni. A contrapositio tehát itt nem a közös kormánynak holmi absolutisticus jogköre közt — mely nincs — és az ugyanannak ellenőrzése alá tartozó feladatai közt állapittatik meg, hanem a delegatióknak és a törvényhozásoknak jogköre közt; és már ezért is nélkülöz minden alapot azon okoskodás, mely- lyel a t. pénzügyminister ur ezen szakasz alapján, ismétlem, nem bizonyítani, de kétségessé tenni kívánta a delegatio ide vonatkozó jogát. De én ugyanezen 3. §-ban a legvilágosabb támpontot találom úgy elméleti, mint gyakorlati szempontból az általam támasztott igény jogosultságára nézve. A 3. §. két rendelkezést tartalmaz, tulajdonkép hármat, de az utolsót, mely az országgyűlésnek reservált jogkörére vonatkozik, itt mellőzöm, miután a jelen kérdéssel semmi összefüggésben nincs. Ide csak a két első rendelkezés tartozik. Az első rendelkezést az első alinea foglalja magában, mely szerint ezen tartományok köz- igazgatása úgy rendezendő be, hogy annak szükségei azon tartományok saját jövedelmeiből fedeztessenek. A másodikat tartalmazza a második alinea, hogy t. i. a mennyiben a tartományok szükségeinek saját jövedelmeiből fedezése elérhető nem volna, és pótló összegek kivántatnának, azok a delegatióktól kérendők a közös ügyi törvények értelmében szerkesztett előterjesztések alapján. Már most kérdem a t. pénzügyminister urat : ugy-e bár ezen törvény valaki által végrehajtandó, érvényesítendő ? Ki az , a ki első sorban tartozik gondoskodni arról, hogy a felolvasott szakasznak első alineája érvénybe lépjen érvényben tartassék, hogy tudniillik a nevezett tartományok költségei lehetőleg azok rendes jövedelmeiből fedeztessenek? Egy-e bár a közös kormány, mely ezen tartományok administra tiójának vitelével meg van bízva ? A törvény végrehajtásában őt megillető résznek pontos teljesítéséért felelős vagy nem felelős-e a közös kormány? Én azt hiszem, hogy nem felelősnek állítani senki sem fogja. Tehát felelős. És kinek felelős ? Felelős csak a delegatiónak. És minő módon fogja a delegatió ellenőrizni azt, hogy vájjon a közös kormány ezen tartományokban csakugyan
