A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1879 - hiteles kiadás (Bécs, 1879)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIII. ÜLÉS. 87 az üzleti kiadásoknak fedezésére 300.000 forint i van felvéve, az csak úgy e'retik el, ha reálisnak mutatkozik a bevételi előirányzat, melyet az albizottság részletes megvizsgálás után. a mint ez a jelentésben is mondatik, egészen reálisnak nem tekintett; áronban miután biztos adatokkal nem rendelkezünk, szigorú, igazságos bírálatot sem lehet azok után mondani, annál kevésbbé, mert itt csak a költségek felvételéről van szó, már a mennyiben a fedezetben hiány mutatkoznék, azt a szállítási költségekben kárpótolnék ; mert a fedezet okvetlenül magasabb lenne, ha a szállítási költségek magasabban vétetnének, azaz hogy ha más vasutakou érvényes tariffa alkalmaztatnék a teherszállításra. Minthogy azonban e vasút forgalmának legnagyobb részét katonai szállítmányok képezik, ezek csekély szállítási díja okozza a deficitet, melyről szó van. Ez azon három szempont, a melyet az előirányzat megbirálásánál a t. országos bizottság figyelmébe ajánlok. Egyszersmind beszédem bezárása előtt bátor vagyok megjegyezni, hogy a kormány előterjesztése összefüggésben van azon határozatokkal is, a melyeket a múlt évben az országos bizottság hozott. Az orsz. bizottság t. i. azon határozatot mondotta ki, hogy a vasutak építését a hadügyi kormányzat ne folytassa, hogy az elszállásolás és útépítés költségei a hadügyi költségvetést ne terheljék. És ez az előirányzat teljesen meggyőzhet mindenkit arról, hogy az előirányzat ennek megfelelt annyiban, a mennyiben e czímen abban semmi sem igényeltetik. Minthogy az albizottság átalában még bővebb felvilágositást is nyert, e szempontból is megnyugvással ajánlhatom az albizottság jelentésének elfogadását azon alakban, a melyben a közös kormány előterjesztése alapján a kért hitel czímenként és tételenként részleteztetik. (Helyeslés). Éles Henrik : T. orsz. bizottság ! Kötelességemnek tartom a megszállott területen álló csapatok rendkívüli szükségleteire vonatkozó előterjesztésre nehány megjegyzést tenni. Mindenekelőtt elismeréssel kell megemlékeznem azon körülményről, hogy Bosznia és Herczegovina közigazgatása czímén semmi hitel nem fog igényeltetni, és megnyugvással fogadom a t. kormánynak azon kijelentését, hogy alapos-kilátás van arra, hogy a közigazgatási szükséglet Bosznia és Herczegovina saját bevételei által fedeztetni fog. De bármily kellemes ezen üzenet, az még sem képes elenyésztetni azon keserűséget, melyet eme jó üzenet édes testvére, t. i. a szőnyegen lévő előterjesztés bennünk előidéz és mely szerint a közös kormány a rendes hadseregi szükségleten felül a Boszniában állomásozó csapatok számára 8.045,000 frtnyi hitelt igényel. Habár e szerint a közigazgatás a monarchiának újabb költséget nem okoz, tényleg mégis 1880-ban is tetemes teher háramlik az occupatio czíméa a monarchia népeire és ezen megterhel - tetésért alig fogja őket elegendően kárpótolni azon körülmény, hogy ezt nem a közigazgatás, hanem a katonai megszállás okozza. A kormánytól több ízben hallottuk azon Ígéretet, hogy Bosznia és Herczegovina közigazgatására minden valószínűség szerint újabb-újabb áldozatok a monarchiától követeltetni nem fognak, szorosan véve a közös kormány mostani előterjesztése, miután az tisztán hadügyi természetű, nem ellenkezik ugyan a kormány ígéretével, de igenis ellenkezik némileg a közvéleménynyel és határozottan ellenkezik a közkiváusággal, mert a közvélemény, mely inkább practicus mint theoreticus, nem húzott oly éles határvonalat, mint a kormány a megszállási és közigazgatási költségek közt és azt hitte, hogy ha Bosznia és Herczegovina közigazgatásáról volt szó, abban bennfoglaltatik a katonai igazgatás is és én részemről vagyok bátor azt a kívánságot kifejezni, hogy a t. kormány minél rövidebb idő alatt foglalja el ugyanazon practicus álláspontot, melyet a közvélemény elfoglal és terjeszsze ki a közigazgatás fogalmát a katonai igazgatásra is, vagyis vegye fel miuél- elébb a megszállási költségeket is azon költségek közé, melyek Bosznia és Herczegovina saját jövedelmeiből fedezendők. Vájjon a közigazgatásnak ilynemű interpretati ója megfelel-e a theoreticus, vagjis jobban mondva a bureaucraticus definitóinak, a felett lehetne talán vitatkozni, de a mire nézve véleményen szerint nézetkülönbség alig képzelhető az, hogy a fennemlitett practicus interpretatio leginkább megközelíti a berlini szerződés szellemét és intentióit, mert a berlini szerződés, midőn Bosznia és Herczegovina közigazgatásáról intézkedik, nem különbözteti meg a polgári igazgatást a katonaitól, hanem minden megkülönböztetés nélkül egyszerűen csak a „köz- igazgatás“ kifejezéssel él, miből bátran lehet
