A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1879 - hiteles kiadás (Bécs, 1879)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
88 XIII. ÜLÉS. következtetni, hogy abban a katonai igazgatás is benne foglaltatik. Áttérve magára az előterjesztésre, miután a kérdésben forgó szükséglet Bosznia és Hercze- govina megszállásának szükségszerű következménye, és miután maga a megszállás a törvényhozás által helyesittetett, alig szenved kétséget, hogy a szükséglet fedezésére megkivántató összeg a t. orsz. bizottság által meg fog szavaztatni. A mily elkerülhetetlen azonban, hogy e kényszer- helyzet előtt meghajoljunk, ép oly természetes azon kívánság, hogy annak súlya alól minél elébb szabaduljunk, vagy legalább a terhet a lehető minimumra reducáljuk. A teher, mely Bosznia és Herczegovina megszállása következtében az előterjesztés szerint a monarchia népeire ez alkalommal nehezedik, valóban nagy; a megszállás számszerűit nemcsak azon 8.045,000 frtba kerül, mely mint rendkívüli hadseregi szükséglet mutatkozik, hanem ahoz hozzá kell számítani legelőször is azon összeget is, mely a megszállott területen álló hadtestületek számára a költségvetés rendes szükségletében előirányoztatott, és pedig azért, mivel nézetem szerint a mostani európai constellátiók mellett alig szenved kétséget, hogyha Boszniát és Hercze- govinát megszállva nem tartanók, az ott állomásozó csapatok száma arányában a hadsereg létszámát lejebb szállíthattuk és bizonynyal lejebb is szállítottuk volna. Eczímena rendes költségvetésben előirányoztatott a mostani előterjesztés szerint, havonként pénzilletékben 191,351 frt, természetbeni élelmezés 186,081 frt, összesen 377,432 frt, tehát 12 hóra összesen 4.539,184 frt. Ha ezen összeget a fennemlített rendkívüli szükséglet összegéhez t. i. 8.045,000 írthoz hozzáadjuk, kitűnik, hogy az occupatiónak hadseregi szükséglete 12.584,184 írtra rúg. Mellékesen említem, mert szorosan véve nem ide tartozik, hogy még ezen összeg sem tünteti fel az egész boszniai költséget, mert mint tudjuk, a monarchia eddig már körülbelől 150 milliót költött az occupatiora, mely összegnek évi kamatja bátran tehető 12 millióra, azonkívül pedig megszavazott a törvényhozás a boszniai költségek fedezésére, elmaradt vámjövedelem czímén évenkinti 600,000 frtot és ha mindezen sommákat összegezzük, látjuk, hogy minden túlzás nélkül szólva, Bosznia és Herczegovinának megszállása a monarchiára 25 milliónál nagyobb évi terhet ró. Nem azért hozom fel ezen számokat, hogy azokból fegyvert gyártsak a kormány keleti politikája ellen, mert tudom, hogy a fegyver ellenem is volna fordulva, ki a kormány politikáját elejétől egész mostanáig támogattam. De azért hoztam fel a számokat, hogy indokoljam felebb kifejezett azon kívánságomat, hogy a megszállásból a monarchiára háramló terhek minél gyorsabban és minél nagyobb mérvben reducáltassanak. Ez pedig egyelőre legalább csak egy irányban lehetséges. Jól tudom, hogy Boszniának és Herczego- viuának anyagi helyzete nem engedi, hogy a monarchia által contrahált kölcsönök kamatainak csak egy töredékét is vállainkról levegye, de ha ez nem lehetséges, akkor legalább oda kell törekednünk, hogy a teher kevesebbedjék , mely hadseregi szükséglet alakjában vállainkat nyomja. Ezt pedig elérhetjük az által, ha megszüntetjük, természetesen fokonkiut, annak szükségét, hogy Boszniában és Herczegovinában nagy hadsereget tartsunk és ezt ismét az által érhetjük el, ha oly politikát követünk, mely által nemcsak a stratégiai positiót, nemcsak az ország területét, hanem a nép sympathiáit is meghódítjuk. Erre nézetem szerint bő alkalmunk van 'és hogy ezen alkalmat felhasználjuk, érdekünk pa- rancsolólag követeli. Boszniának és Herczegovinának occupatiója nézetem szerint csak is akkor lesz valódi vívmány, és valódi értékkel reánk nézve csak is akkor fog birni, ha sikerül az ottani népet any- nyira megnyerni, hogy nemcsak ne lázongjon ellenünk, hanem reá támaszkodhassunk is veszély idején. Ha ezt a czélt el nem érjük, akkor Bosznia és Herczegovina birlalása véleményem szerint nem csak hiába való volna, hanem veszély idején vészteljesnek is fogna bizonyulni azért, mert véderőnk egy részét absorbeálná. A hatalom, mely csak szuronyokra támaszkodik, eddig még mindig kudarezot vallott, miről bevehetlennek tartott positiónk daczára, pl. magunknak is volt Olaszországban alkalmunk meggyőződni, s a hódítmány, mely csupán csak terű-
