A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

Midőn a közösügyi költségvetés megszava- i zása által a külügyi kormánynak megadtuk a lehetőséget, hogy érdekeinket a külföldön erélyesen megvédhesse, és e czélra rendkívüli költségeket is bocsátunk rendelkezése alá, talán nem lesz épen helyén kívül itt a delegatióban kiváló súlyt fektetni azon speciális érdekekre, melyeknél fogva — úgy hiszem — jogosan elvárhatjuk külügyi kormányunktól : hogy különösen az orosz túlterjeszkedés elleni védelmet, melyre Bosznia és Herczegovinában hivatva van, vigye át erélyesen azon térre is, a melyen az annyira zaklatott Rumánián a berlini egyezmény alapján segíteni lehet úgy, hogy eltekintve egyéb érdekeinktől, ez által Rumániát örök hálára kötelezzük irányunkban. (Helyeslés.)

Habár nagy bizalommal vagyok külügyi politikánk vezetése iránt, előttem s talán mások előtt is bizonyára nagy becsesei bírna az igen tisztelt külügyi minister ur részéről nyerendő némi nyilatkozat, mely egyszersmind képes lenne eloszlatni azoknak aggályait, a kik könnyen indulva a lapok közlései után, némi fontosságot tulajdonítanak azon híreknek : mintha külügyi kormányunk nemcsak Arab-Tabia ügyében pártolná Oroszország nézeteit és eljárását, de oly tervekhez is kész lenne hozzájárulni, melyek szerint Rumánia köztünk és Oroszország közt felosztandó lenne úgy, hogy Oroszország közvetlen szomszédunkká váljék a keleti Kárpátoknál és a Dunánál is.

Bármi legyen a külügyi kormánynak e részbeni magatartása, én fenntartom abbeli szilárd meggyőződésemet, hogy egybevéve összes érdekeinket, a külpolitikában mai nap főjelszavunk nem lehet más, mint: védekezni mindenkép azon hatalom ellen, mely feladatának tartja a szabadság minden csiráját elfojtani, — és ez Oroszország ; más számbavehető ellenségünk hála istennek úgy sincsen.

Ezek után az egyesült négy albizottság jelentését a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés.)

Szilágyi Dezső': T. országos bizottság! A t. előadó urnák az 1878-iki költségvetésre vonatkozó határozati javaslata itt már csakugyan szükségessé teszi egy előzetes kérdés eldöntését. Ez előzetes kérdés abban áll, vájjon a t. deleI gátio mindaddig, mig az 1878-iki költekezésnek jogalapja, t. i. a berlini szerződés országgyülési- leg tárgyalva és jóváhagyva nincs, az annak alapján teljesitett költségeket megszavazhatja-e vagy nem?

Már többször volt szerencsénk ezen helyről és ezen párt köréből nyilatkoztatni, hogy mi erre nézve azt tartjuk, hogy a t. országos bizottságnak jogalapja erre hiányzik, s egyenesen azt lehet mondani, hogy azon habozás, azon — hogv úgy mondjam — a tiszta álláspontnak teljes hiánya, melyet a kormány a berlini szerződés tárgyalására nézve tanúsított, oka annak, hogy a magyar delegatio ma is azon helyzetben van, hogy ezen jogalapot elhatározásában nélkülöznie kell.

Mert ha a kor»ány az első pillanattól kezdve teljesen tisztában lett volna magával az iránt, hogy a berlini szerződéshez az illető képviselő - testületeknek alkotmányos jóváhagyása szükséges-e vagy nem, ha a magyar országgyűlésre nézve álláspontját nem tette volna függővé egészen helytelenül attól, a mi a monarchia másik államában történik, akkor erről a hiányról, erről a mulasztásról nem kellene panaszkodni.

Nem a dualismus tehát, és annak formái, hanem egyenesen a t. kormány eljárása, mely szerint szilárd elvi álláspontot elfoglalni kezdettől fogva nem akart, vagy nem tudott, az oka annak, hogy ezen előzetes kérdést ma is fel kell vetnünk, hogy a t. bizottság ne ereszkedjék ezen költségek megszavazásába addig, mig a berlini szerződés a magyar országgyűlés részéről alkotmányos jóváhagyással ellátva nincs. Igaz, hogy a t. előadó ur maga kifejtette és a négyes albizottság többsége részéről az javasoltatik, hogy tartassék fenn ezen határozat szentesítés alá terjesztése addig, mig annak jogalapja a magyar delegatio határozatára nézve is létre jön. Azonban megvallom, ezen eljárást formailag aggályon kívülinek nem tartom, kielégítőnek pedig semmi esetre sem tekintem. Mert ilyen fenntartás mellett a belebocsátkozás ezen költségek megszavazásába, annyit jelent, mint bizonyos tekintetben azon várakozás kifejezését, hogy a jóváhagyás bizonyosan meg fog adatni. Mert, hogy egy testület többsége magát arra kárhoztatja, hogy