A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XX. ÜLÉS. 227 egy egészen inane opus, egy egészen haszontalan munkát végezzen, azt erre képesnek nem tartom. Az alkotmányos formák összes becse, az azokban rejlő biztosíték abban áll, ha a dolgok természetes rendjét megtartják. Ha felforgatjuk ezen rendet — a mint itt ennek felforgatása szándékoltatik — az alkotmányos formák nem képeznek többé biztosítékot, azok nem egyebek, mint üres formaságok. Különben a jelen közös kormány t. tagjaira bizom annak megítélését, vájjon nem létezik-e bizonyos tekintetben aggályos praecedens abban, ha a delegatio kimondja, hogy határozatait, melyeknek minden jogi kelléke már megvan, a szentesítés alól visszatartja. Én ezt oly kétségkívül aggálytalannak nem tartom, s a mit most a delegatio a t. közös kormány belenyugvásával sőt nyílt helyeslésével megtehet; majd eljöhet az idő, midőn az egész közös kormány fel fog állani, hogy ez eljárás ellen, melyet a jelen praecedens szentesít, tiltakozzék. A mi már most maguknak a határozati javaslatoknak lényegét és formáját illeti, megvallom , t. országos bizottság, hogy a négyes albizottságtól és annak jelentésétől megvártam volna azt, hogy a határozati javaslatban minden előtt alkotmányos kötelességét teljesíti. Már pedig ha van ennek a testületnek valami alkotmányos kötelessége, s ha e testület van valamire kötelezve, hogy azt szigorúan teljesítse is : akkor kötelessége abban áll, hogy meghallgatva a a kormánynak igazolását arra, hogy miért köl- tetett el az a 60 millió frt, a mi nem arra a czélra lett megszavazva, a mi nem Bosznia megszállására és elfoglalására lett megszavazva, meghallgatva, mondom igazolását, adja meg utólag vagy tagadja meg a kormánynak azon tettéért a politikai felmentést. Valamint kapcsolatban ezen kérdéssel azután a további 47 milliót illetőleg is, mely összeg már szintén elköltetett s egyátalán megszavazás nélkül költetett el ; ne bujtassa az alkotmányos felmentést a póthitel formája alá, hanem egyenesen és nyíltan tagadja meg vagy adja meg. S ez annyival inkább is szükséges, mert én 1867 óta nem ismerem sem a közös kormányzatban, sem országunk kormányzatában a kormánynak egy oly tettét, melyet a maga felelősségére terhesebb következmények mellett tett volna meg. Ez a tette az, a melynek következése az lett, hogy Magyar- országon kormányválság állott be, hogy Magyar- ország pénzügyministere ezen expeditio pénzügyi eredményei elől helyét odahagyta. Ez a tette az, a melynek következménye, hogy Magyar- ország. a melyre nézve semminemű kormány meg nem tudja mondani, hogy mi módon fog kibontakozni pénzügyi bajaiból, a melyek esetleg politikai válsággal is fenyegetnek, hogy mondom, Magyarország szintén nem mérheti meg az áldozatoknak azt a mértékét, melyet a bevégzett tényeknek ily módon való megteremtése jövőben reá fog róvni. S ez a lépés annál nagyobb felelősséggel jár, mert oly bevégzett tények alakjában jelentkezik, melyeknek bizonyos következéseit, követelményeit senki sem utasíthatja vissza ; tehát nem csak ma, hanem jövőre és talán hosszú ideig a törvényhozásra magára bizonyos tekintetben kényszerhelyzetet teremtenek. Es, t. országos bizottság! ha a közös minister urak — mert az egész ministerium tettéről van szó — mielőtt ezt a lépést megtették, felléptek és megjelentek volna itt a bizottságban s azt mondták volna, hogy erre meg erre a lépésre 107 millió forintot kívánunk, akkor valószínűleg a felhatalmazást ennek az összegnek elköltésére nem kapták volna meg. Mert én máskép nem érthetem a t. többség álláspontját, a mely álláspont kifejezést nyert a magyar országgyűlés feliratában, melynek passusai egyenesen azon értelemmel bírnak, hogy anuak a tekintetnek is döntő súlyt tulajdonít az elhatározásra, mert itt már jóvá nem tehető bevégzett ténykörülményekről van szó. Midőn a t. közös kormány ily körülmények közt önnön felelelősségére cselekedett; midőn, mint hozzá merem tenni, az alkotmányos ellenőrző testület homályban volt — nem akarom mondani, hogy homályban tartatott arra nézve, hogy ezen terv itt szándékoltatik, hogy ily körülmények közt a t. országos bizottság hallgasson és a póthitel egyszerű megszavazásával, mintegy hallgatag szentesítette azt az összes eljárást, — ezt én megvallom, a delegatiot illető ellenőrzési jog és kötelesség kijátszásának tartom. S ennélfogva oly határozati javaslathoz, ha különben más alap és indok nem is volna, soha 29*
