A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XX. ÜLÉS Ezt tartva szem előtt, én e delegatiónak múlt évi ülésezése alatt a nevezett tartományok megszállására igénybe vett költségeket, mint monarchiánk érdekében okvetlenül szükségeseket, magam részéről — nyomasztó pénzügyi helyzetünk daczára — megszavaztam s a továbbiakat is kész vagyok megszavazni, annyival is inkább : mert közösügyi kormányunknak és különösen külügyi politikánk vezetőjének eddigi működési irányát monarchiánk érdekeinek mindenben megfelelőnek látom. E részben megnyugtatásomra szolgál különösen az igen tisztelt külügyi minister urnák múltkori üléseink folyamán tett egyik nyilatkozata, a melyet én úgy fogtam fel, — sajnálom, hogy az akkori napló nem áll rendelkezésemre, hogy abból az ipsissima verbákat idézhessem, — mondom, én azt úgy fogtam fel : hogy az igen tisztelt külügyi minister ur a berlini egyezményt, mint az európai béke egyetlen garantiáját minden pontjában szorosan megtartani és mások által is megtartatni kívánja, meg fogja tartatni. De ezzel a megnyugtató nyilatkozatta] kénytelen vagyok mégis némi újabb jelenségeket hozni kapcsolatba , melyek a lapok közlései szerint arra mutatnak, hogy Oroszország nem csak hogy ki akarja vonni magát a berlini egyezmény némely kötelezettségei alól, hanem úgy is, mint azon nagyhatalom, mely ez idő- szerint a keleti viszonyokat uralja, daczolni is kész a többi nagyhatalmak jogos befolyásával. Nem szükséges, vagy legalább ne várja senki tőlem, mint olyantól, a mi leginkább vagyok, hogy én részletezzem itt mindazokat az erőszakoskodással határos, de még mindig tisztességesnek látszó alakba burkolt üzelmeket, miket az orosz kormány magának feladatul tűzött ki, a melyek önök előtt úgyis ismeretesek, vagy legalább az angol külügyi hivatal egyik legújabb jegyzékéből megismerhetők, s a melyek kétségkívül arról tanúskodnak : hogy Oroszország csakugyan oly állást foglal a keleten, mely az alig helyreállított európai egyensúlyt Oroszország javára már is megbillenti, némi siker esetében pedig azt okvetlenül meg fogja zavarni. Én ezen üzelmekből csak azt az egyet kiváA közösügyi országos bizottság naplója. 1878. nom ez úttal fölemlíteni, a mely nézetem szerint bennünket legközelebbről érdekel ; és ez azon bánásmód, melyben Oroszország részéről azon állam részesül, mely a viszonyok által legter- I mészetesebb szövetségesünknek vau jelelve ; ez pedig Rumánia, vagy a mint sokan akár szókásból, akár más egyéb oknál fogva még mindig nevezni szeretik : Moldva-OláLorszájr. En itt mindenekelőtt megjegyzem, hogy engem nem valami faji rokonszenv ösztönöz arra, hogy itt különösen Rumániával foglalkozzam; sőt biztosíthatok mindenkit arról, hogy e részben minden érzelgéstől és elfogultságtól menten szólok, s még azt is hozzáteszem : hogy ámbár én a latin faj iránt jól és talán helyesen is tudok érezni, én e fajnak szintúgy, mint bármely más fajnak túlterjeszkedését mások felett nem óhajtom, mert ismerni tanultam azon bajokat, melyeket egyes népfajok túlysúlyra vergődése szokott előidézni, ha azok elháritására föl nem lép a morál alapokra fektetett eszélyesség. Hogy felszólalásomban rövid legyek — mert a tisztelt bizottsági tagok türelmével semmi esetre sem akarok visszaélni, — csak arra figyelmeztetek : hogy Oroszország, be sem végezve keleten az utóbbi hadjáratot, máris Törökország után első sorban Rumániával kezdte éreztetni kér- lelhetlen rontó vaskezét. Nem akarom itt bővebben felemlíteni Besszarábia elszállítását Rumá- niától, mert az a berlini egyezmény által már szentesítve van; de a ki az Arab-Tabia ügyet, mely még nincsen elintézve, figyelemmel kiséri, meggyőződhetik arról , hogy Oroszország a mit egyik kezével cserében átadatolt Romániának, azt a másik kezével attól elvenni törekszik. De erről,rjmint különben is ismeretes dologról sem akarok bővebben szólani ; csupán arra szorítkozom, hogy kifejezést adjak abbeli meggyőződésemnek : hogy átalában minden támadás, mely Rumánia mostani állása és területe ellen irányul, az közvetve hazánk ellen intéztetik ; mert Rumánia azon állam, mely egyebek közt arra is van hivatva, hogy köztünk és az irányunkban mindenkép idegen Oroszország közt erős válasz- és védfalat képezzen; tehát ezen új független államot nekünk gyengiteni vagy gyen- giteni engedni nem szabad, ha csak saját érdekeinket nem akarjuk szem elől eltéveszteni. 29
