A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
210 XV. ÜLÉS. kérünk, ez az, a mi felderíthetné, mily komolyan törekedett a béke megerősítésére. Ez annyival szükségesebb volna: mert egész sora létezik a jelenségeknek, melyek arra mutatnak, hogy egyenesen közreműködött a keleti válság megindításában, hogy rendszeresen kedvezett azon törekvéseknek, melyek a porta hatalmát aláásták, és a hírom császári szövetségbe lépés által lemondott alkalmak kereséséről és felhasználásáról arra, hogy érdek-kölcsönösség alapján, velünk egy érdekű más hatalmakkal lépjen összeköttetésbe. Azt mondja a minister ur, hogy a három császárszövetségnek nem volt czélja a keleti bonyodalom megoldása, czélja az európai béke fenntartása volt. De fenyegette-e valami oly erősen a békét, mint épen a keleti bonyodalom ? Vagy azt jelentette: hogy szabad kéz biztosit- tassék az orosznak a többi hatalmak ellenében, azon hiú reményben, hogy majd a mi tudtul adott érdekeinket is kímélni fogja? Az a politika, t. országos bizottság, a mely a kényszerűséget, a melyet maga is szomorúnak és helytelennek nevez, nem tudta meggátolni, lehetett kikerülhetetlen, lehetett kényszerű politika, de sikeres politikának egyátalában nem nevezhető. Az úgynevezett európai mandatum szükségét Szécsen Antal gróf ellenében azzal bizonyítja a minister ur, hogy ha a nélkül történik a megszállás, a portával háborúra vezet, s talán egyik vagy másik nagyhatalom felhasználja az alkalmat, hogy maga is foglaljon. E vallomás mellett igen furcsa színben tűnik fel az, a mivel a minister ur kérkedett, a mit szokása szerint a congressusi jegyzőkönyvekkel diadalmasan be is bizonyit, hogy az európai nagyhatalmak európai érdeknek tekintették az occupatiót. Ha ez igaz : akkor miért ellenezték volna, ha formaszertí beleegyezésük nem kéretik, — de a leglényegesebb ebben önkénytelen bevallása annak, a mi ellen a külügyminister ur tiltakozott, hogy t. i. a porta csakugyan kényszerítve volt az occupatio elfogadására. Mert mindazon előny, a mit szemben a san- stefanoi előleges békével Berlinben elért : az által, hogy az occupatio is ugyanazon szerződésben lön kikötve, ez utóbbinak elfogadásához köttetett. A porta természetesen, ha szabad választása van, viszonszolgálat nélkül nem áll reá az occupatiora. E viszonszolgálatot pedig az orosz ellen követelte volna. És mert mi erre reá állani nem akartunk vagy nem mertünk : ezért kellett az európai mandatum szemben egy oly igazolással, melyből a fennebbiek elismerése elutasit- hatlanul következik : csak nem fogják most már tagadni, hogy Törökország beleegyezésére oly diadalmasan hivatkozni még sem lehet. (Helyeslések.) Megrójja a minister ur az ellenzéket, hogy miért használ oly érvelést, hogy mert Oroszország oly szívesen belenyugodott ezen occu- patióba, nem tekinthette azt a maga irányában károsnak. Ezen érvre én súlyt nem helyezek, de engedjen meg, ha egyszer politikája mindenütt azzal védelmeztetett, hogy annak eredménye az orosz befolyás korlátozásában állott, és a politik íjának kimagasló pontja, egyetlen kézzel fogható eredménye ebben a megszállásban áll : nem bennünket kell hibáztatni, ha e lépés ezen szempontból is bírálat alá vétetik. Mindazon okok egyébiránt, melyekkel az occupatio ma is igazoltatott, egyetlen egyben összpontosulnak, és ez az, hogy Törökország absolute képtelen volt, azon területeken önmaga erejéből rendet tartani. Ha ezen feltevés elesik, elesik az arra épített minden érvelése és okoskodása a külügyministeri előadásoknak. (Helyeslések.) De már most engedje meg a t. külügy- minister ur, hogy egyet kérdezzek itt: (Halljuk!) ha Törökország igazán képtelen volt a rend fenntartására, és ha abból az okból volt képtelen, a mi a ministeri előterjesztésben előadatik, hogy t. i. ott két faj van, melyek egy autonómia alatt meg nem élhetnek, a keresztyének maho- medán autonómiát, a mahomedánok keresztyén autonómiát nem tűrtek volna; ha ez az ok, a miért a porta uralma tarthatatlanná lett, akkor azt kérdem, nem állott-e ezen ok a háború előtt épen úgy, mint a háború után? És ha állott a háború előtt is : akkor a konstantinápolyi con- ferentián hozott megállapodások, melyekben a boszniai kérdés autonómia alakjában van elintézve, vájjon ezen autonómia komoly ajánlata volt-e a többek közt a külügyminister urnák? Vagy abban a föltevésben ajánlotta-e, hogy a porta úgy sem valósíthatja meg és ha nem valósit-
