A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XV. ÜLÉS.

195

téves conclusióra jutott. Más tény az, melyet én említettem és a mely abból állott, hogy egy európai háború lehető' előestéjén, azaz annak kezdetén magunkat annak is, hogy egyúttal a török fanatisraussal Boszniában megküzdjiink, kitenni, politikai s katonai hiba lett volna; és más az, a mit a t. báró ur állit, hogy most, midőn mi vagyunk a szorosok urai, midőn mi vagyunk a stratégiai pontokon elhelyezve, midőn az administratio s minden egyéb biztossági eszköz kezünkben van, háború esetén e tartományokat ki kellene üríteni. A különbség e kettő közt kiderül abból, hogy mily ellenállásra találtak a mi seregeink az insurrectió részéről. Mikor be kellett jinenni, akkor elég volt az ellenállás a legnagyobb katonai erő feltartóztatására legalább egy bizonyos ideig; mig ma mindazon előnyök, melyek a fölkelők kezeiben voltak, a mi kezeinkben vannak. Tehát távol attól, — és ez lényeges dolog, — hogy más irányban fejlődő háború esetén ki kellene Boszniát üríteni, inkább úgy áll a dolog, hogy ha beteljesülnének mindazok, a mik ez irányban mondattak, — mit nem reményiek, és nem hiszek, — sa láthatáron bizonyos idő múlva háború volna észlelhető, akkor, ha mi Boszniában és Herczegoviuában már nem volnánk, igenis azonnal oda kellene mennünk, még pedig azért, hogy legalább ezen oldalról, vagyis a nyugati oldalról katonailag biztosítva legyenek monarchiánk érdekei, hogy onnan minden támadás és diversio lehetetlen legyen. Tehát épen ellenkezője következik annak, a mit a t. bizottsági tag ur mondott ; s azon argumentum nem az occupatio ellen, hanem mellette szól.

Áttérek Apponyi gr. ő méltósága mai beszédére. A t. gróf ur igen szép, alakjában igen fényes beszéde az én szerencsémre épen mint a képviselőház elé terjesztett felirata is, melyre tán visszatérek, egy vádban culminál.

Szerinte a kormány összes politikájából egy tény magaslik ki és ez a tény az, hogy a kormány orosz politikát csinált és az az orosz érdekeket segítette elő. ( Apponyi Albert gr. tagadóiéig int.) Annál jobb tehát, ha megtért, (Derültség.) mert ez volt legalább eddig az ellenzék minden agitationális fegyverének és mostani beszédjének is az éle ; erre építette ő egész beszédjét és ezzel együtt elesik az egész beszéd tartalma.

Már most t. bizottság, mindenki meg fogja engedni, hogy mikor nem csak azt kell kimutatni, hogy valamely politika az állam érdekében van, melynek érdekét a kormánynak fenn kell tartania, hanem azt is, hogy azon politika másnak kárára van, — különösen akkor, midőn még egy végrehajtatlan szerződésről van szó s az állam érdeke azt kívánja, hogy ez végrehajtassák : — akkor, mondom, az, ki legkevésbbé szólhat szabadon ez irányban, épen a külügy minister. Bizonyíthatja ő azt, és én igyekeztem is bebizonyítani, hogy ez a politika az állam érdekében van, de őt arra a térre terelni, hogy bizonyítsa, hogy más államnak ártalmára van, olyan dolog, melytől úgy hiszem, az ellenzéknek is tartózkodnia kellene. Hogy tartózkodott-e ettől a t. bizottsági tag, ennek megítélését rá, és a t. bizottságra bizom.

De van egy joga minden ministernek és e nélkül az ő helyzete felette szomorú volna, t. i. hogy parlamentaris országokban legalább az ellenzék támadásai ellen magát védhesse, és azokat megczáfolhassa, és ez ád alkalmat politikáját is rectificálni.

Az igen t. képviselő ur úgy nyilatkozott, hogy parallel actio, osztozkodás stb., ez az osztrák-magyar politika czélja. Hogy ezt mire alapítja, nem tudom, de mai érveire alig akarnék kiterjeszkedni ; mert felette csekélyek azok, miket ma felhozott.

Kiemelte ő egyik beszédemből, hogy én a Dunát nem mint stratégiai vonalat érintettem. Hiszen kérem, az én feladatom nem is az volt, a Dunának minden szempontból leírását adni. {Mozgás.) Szólt egy másik kijelentésemről is, a hol én azt mondottam, hogy Szerbia határa visszatolatott azon a határon túl, a melyen a mi stratégiai és kereskedelmi érdekeinket érinti. Mit értettem ez által, azt mindenki tudja : t. i. Szerbiának volt átadva a san-stefanoi béke által Novi-Bazár és a congressus tőle ezt elvétté, mert az elvágta volna kereskedelmi utunkat és adott neki helyette Bulgária területéből egy darabot. Hogyan lehetett ebből következtetni a többi keleti érdekek föladását, a parallel-actiot és osztozkodást, ezt megvallom, nem értem.

Ha a berlini szerződést tekintem, abból a mi abban foglaltatik, hogy t. i. Bulgária két 25*