A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XV. ÜLÉS. létező, vagy űrügyeit rögeszme, ennek folytonos cselekvésre, terjeszkedésre, és a pánszláv eszmék valósítására ösztönző irányzata, közvetlenül pedig a porosz-franczia háború eredménye gombolyította ki és rázta rövid szunnyadás után álmából ismét fel : ha tekintem, hogy a boszniai és herczegovi- nai állapotok tarthatlansága és azoknak különösen monarchiánkra való káros visszahatása minden kérdésen felül áll ; ha tekintem, hogy ezt maga Törökország is érezvén, már a san-stefanói előzetes béke XIV. pontjában Bosznia és Her- czegovina végleges szervezése a két békekötő fél által minden befolyásunk nélkül, az orosz, török és osztrák-magyar hatalomnak lön fenntartva, és hogy ennek következtében ezen kérdésnek a san- stefanói praeliminaris béke revisiója, valamint a területünkön levő, már sok millióba került boszniai menekültek sorsának rendezése alkalmával, a berlini congressúson szóba jönni kellett ; és hogy ott a többi összes hatalmasságoknak képviselői, a kiknek ily kérdésekben összhangzó nézete talán mégis csak több actualis értékkel bir, mint az egykori tisztes egyházatyáknak egy kétes vallási tétel feletti concordans nézete — egyhangúlag azt követelték, hogy Bosznia és Herczegovina Ausztria-Magyarország által oocu- páltassék és administráltassék ; mert egyedül ez képes ott az európai közös czélt, — a rendtartás helyreállítását eszközölni ; ha tekintem, hogy a hatalmas Anglia hírneves első ministere, ez idő szerint az európai conservativ politika legünnepeltebb képviselője, ezt egyenesen, az európai béke érdekében „en vue de la paix de l’Europe“ sürgette, és hogy ebbe Törökország is, — ámbár talán némi erkölcsi pressio alatt, de önkényt beleegyezett: ha mindezeket átgondolom, el kell ismernem, hogy Ausztria-Magyarország képviselője ezen felhívást nem utasíthatta vissza, hanem hogy azt a monarchia hatalmi állásának és legfőbb állami érdekeinek megóvása szempontjából el kellett fogadnia. Mert, bár megengedem, hogy a congressu- sok;oly európai areopágoknak nem tekinthetők, melyek nemzetközi kérdések felett változhatatlauul határozhatnak ; mégis, hogy a congressusoknak ilyen kérdések fölötti határozatai mily súlvlyal bírnak, mutatja a párisi szerződésre és több hasonló tractatusokra való folytonos hivatkozás, melleket szintén congressusok hoztak létre. Bármily élénkek lettek légyen tehát említett aggályaim, mégis ezen fontos politikai mozzanatokkal szemben, a szerintem nem csinált, és az előttünk fekvő adatok szerint nem keresett, hanem a körülmények fejlődéséből keletkezett helyzetet nem ugyan valami különös örömmel, de nem is reménytelenül, következéseivel együtt, elfogadom. Teszem ezt, t. bizottság, annál nagyobb megnyugvással, minél bizonyosabb, hogy valamint a magán-, úgy a népek életében is vannak viszonyok, melyek közt, a bár nem kedvező és közvetlenül nem előnyös, de munkával, fáradsággal, czél8zerü áldozatokkal előnyösökké és hasznosakká váló helyzeteket és feladatokat — józan számítás és jogosult várakozás alapján — el lehet, sőt el kell vállalni. Pedig ilyennek tűnik fel előttem a balkánfélszigeten végbemenő alakulásokkal szemben részünkről történt állásfoglalás ; mely úgy az északi hatalom túlterjeszkedésének meggátlására, a török birodalomnak jelenlegi szűkebb határai közt való fenntartására, a pánszláv fondorlatoknak a valósulhatlan eszmények és álmok országába való visszaszorítására és saját állami létünk megóvására ez idő szerint a legalkalmasabb és leghatályosabb véd- és óvintézkedésnek mutatkozott, és mely egyszersmind fajunk azon nemes hivatásának, s merem mondani, világfeladatának, hogy a nyugati polgárosodás oltalmára kelet kapuin őrt álljon és azt lehetőleg tovább vinni igyekezzék, — a mi kisebb-nagyobb áldozatok nélkül el nem érhető, — megfelel. Teszem továbbá azon erős meggyőződésben, hogy — miután az országban létező és hangosan nyilvánult aggályok a nemzetközi viszonyainkat intéző tényezők és körök előtt ismeretlenek nem lehettek, — midőn Bosznia és Herczegovina elfoglalása azok daczára elhatároztatott, ezt a monarchia és hazánk létérdekeinek ép oly meleg és teljes átérzésével tették, mint a milyeneken a mi aggályaink alapultak, és hogy ezt nem hóditási, nem terjeszkedési vágyból, hanem az elutasithatlan politikai szükségesség parancsából és az előrelátható jó sikernek emberileg elérhető biztositékai mellett tették; a mihez, — bármit ; mondjunk, — az európai és világviszonyoki ak 1 89
