A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

szemeik előtt elterülő szélesebb látköréből s az általuk elfoglalt magasabb nézpontból, — legalább a módozatot és időpontot illetőleg — maguknak talán biztosabb alapokat is szerezhetnek, mint a milyeneken legalább az én — elmaradhatlan helyi bajaink által is befolyásolt, nem egészen elfogulatlan aggályaim alapultak ; a nélkül, hogy azért magamat a csupán hallgatásra és engedelmességre utalt korlátolt alattvalói észnek szomorú sorsára kárhoztatva látni szeretném. (Halljuk!)

Teszem továbbá azon biztos reményben, hogy valamint, ha majdan az általam fennebb jelzett kérdések megoldásra kerülnek, az ország — és mint remélni akarom az akkor már megnyugtatott ország — egyesült jóakaratának, s az arra hivatott alkotmányos tényezők bölcsességének és egyetértő közreműködésének sikerülni fog oly megoldásokat és alkotásokat létrehozni, melyek a monarchiának teljes épségben való fenntartását annak külmegtámadási merényletek elleni megóvását, és ezen monarchiának tartósságára és az alkotmányos szabadság biztosítására egyedül alkalmas jelen állami rendszerünknek és közjogi viszo- i nyainknak megerősödését és megőrzését eredményezni fogják : úgy más részről a cselekvésre és intézke iésre hivatott tényezők is, most már még határozottabban értesülvén az ország aggályairól, kételyeiről és óhajairól, ezeket további eljárásukban lehetőleg szem előtt tartani és ahoz alkalmazkodni, a mennyiben pedig a viszonyok előre- láthatatlan fejleménye az eddigi úttól való eltérést szükségei, ezt teljes őszinteséggel az illetékes testületekkel tudatni, s azoknak — ha lehet előleges, ha nem, utólagos — beleegyezését alkotmányos utón kieszközölni fogják.

Tudom, t. bizottság, hogy ezekre az fog mondathatni, hogy ezek csupa feltevések, reméljek, várakozások, átalános állítások; s megengedem, hogy bizonyos határig azok. De legyen szabad kérdeznem, vájjon az ellenkező nézet csupa dogmákon, mathematicai tételeken, dönt- he ellen igazságokon alapul? Azt hiszem nem. M.nd az egyiket, mind a másikat csak a jövő V, n hi\ atva igazolni. A különbség az én nézetem es az ellenkező nézet közt csak az, hogy mig az én szeiény nézetemet egy kis — talán egyéni- s „cinnek is inkább megfelelő — Optimismus

vezeti, addig az ellenkező nézetet egy kétségbeejtő pessimismus lengi át. (Helyeslés.)

Es t. bizottság, ha mindezeken felül még valami megnyugtató mozzanatot keresnék, ezt részemről — némi ellentétben a Zsedényi tisztelt barátom által (Halljuk!) a minap egy más helyen felhozott adattal, — egy más, már szintén a történelem körébe tartozó, de a tisztelet és kegyelet érzelménél fogva reám nagy nyomatékkai biró adatban találhatnám fel, azon adat bán : hogy annak, a mit most a monarchia délkeleti határain végbemenői látunk, elébb-utóbb, de elmaradhatatlan bekövetkezését, hazánknak azon nagy fia, kinek elhunytát ezelőtt három évvel az egész ország mélyen keseregve siratta, és kinek bölcs tanácsát különösen a mai válságos körülmények között fokozott fájdalommal nélkülözzük,

— ennek elmaradhatatlan bekövetkezését mondám

— már 12 évvel ezelőtt, az első magyar-horvát kiegyezés alkalmával, a Ilorvát-Szlavonországok részéről követelt autonómiának támogatására, a leghatározottabban állította; és, noha a haza bölcsének figyelmét ennek kétes visszahatásai nem kerülték el, mégis ő ezeket a magasabb állami érdekeknek alárendelendőknek tartotta.

Megengedem, t. bizottság, hogy ő annak bekövetkezését máskép gondolta, és máskép látta ; de sokkal nagyobb volt bölcsessége mellett az ő szerénysége, semhogy ily nagyszerű és nagy horderejű világesemény előrelátott bekövetkezésénél, a részletekre nézve csalhatlanságot követelt volna magának. (Helyeslés.)

Mindezeknél fogva én is az egyesült albizottságok javaslatát fogadom el. (Elénk helyeslés.)

Andrássy Gyula gr. közös kiilügy- mi ni s ter: (Halljuk! Halljuk!) T. országos bizottság ! Miután az ellenzék mindazon t. tagjai, kik a kormány álláspontja ellen részint aggodalmakat tolmácsoltak, részint támadásokat intéztek, azon nyilatkozatokra hivatkoztak, a melyeket én ezen delegatio tartama alatt tenni szerencsés voltam s a melyek nyomtatásban kiosztattak a t. bizottsági tagok közt ; *) én a két napi discussio után sem tartom hivatásomnak a kormány álláspontját újabban kifejteni és más alakban motiválni annak eddigi eljárását, — hanem azt gondolom, hogy a leggyakorlatibb az én ré*) Lásd az Irományok 32. számát.