A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XV. ÜLÉS. 185 hogy a mélyen t. orsz. bizottság minden tagja, mindezt legalább is úgy, de valószínűleg alaposabban ismeri mint én ; csak alanyi szempontból érintem, hogy mióta emlékezem, pedig bizony nagy idő, ezen keleti kérdés folytonosan fenyegetőleg létezett ; és bármily homálytalannak, felhőtlennek látszott is Európa politikai kék ege, ezen fekete pont soha végkép le nem tűnt — ellenkezőleg — mint azon bizonyos Pataffa-féle virág, vagy Mythos-féle tengeri kígyó, hol itt, hol ott ütötte fel fejét. Az osztrák-magyar állam érdekeinek körét azonban közvetlenül érzékenyen, sőt veszélyesen csak akkor kezdé érinteni, mikor a most lezajlott orosz-török háború alakjában tűnt fel ismét; e háború lön minden bajnak kútfeje, mint egy Pandora-szelencze ; innét nyugtalanságunk, izgalmaink , aggályaink ! s méltán, mert egy vészterhes bizonytalan kétes jövővel állított bennünket szembe. Ezen háborút kellendett tehát megakadályoztatni; csak az a kérdés: lehetett-e? Szerintem is igen: „egy osztrák-magyar-orosz nagymérvű háborúval.“ De engedelmet, tekintve az akkori európai constellatiót, tekintve különösen azt, hogy ezen háború első rendben ugyan Oroszország ellen, de Törökországnak érdekében — a török keresztyén alattvalók érdeke ellen kezdethetett volna csak meg — ezen megoldási vagy inkább megakadályozási módot nem helyeselhettem volna és még ma is rétrospective koczkáztatom azon állítást, hogy a mélyen t. orsz. bizottság minden tagja, ha akarja, megtalálja saját keblében azon érveket és indokokat, melyek reám is már akkor döntőleg hatottak. És itt csak közbevetőleg érintem, hogy abból : mert szerintem is ezen orosz-török háború egy bizonyos időhatáron innen már csak háborúval volt megoldható, korántsem következik, hogy ezen időhatárt megelőző korszakban ügyesebb, szerencsésebb, erélyesebb, hazafiasabb politikával se lett legyen megakadályoztatható háború nélkül is. Ezen thesist kell hogy concedáljam ; — de annak, ki ezen lehetőség valószínűségét kívánná bebizonyittatni, okvetlen ki kellene jelelni tüzetesen ő nagyméltóságának a külügyérnek azon tetteit s politikai cselekményeit, melyek ezen A köíösügyi országos bizottság naplója 1Ö78. háborút előidézték, vagy ki kellene tüzetesen mutatni azon mulasztásait, melyek oda terelték, oda érlelték a viszonyokat, hogy most már csak háborúval volt megakadályozható. De én nem vagyok ennyire követelő; én concedálom e thesist annak is, ki szíveskedik bebizonyítani, hogy az osztrák-magyar államnak egyátalában módjában és hatalmában állott Törökországnak két század óta folytonosan észlelhető erkölcsi, szellemi, anyagi rohamos hanyatlását meggátolni. Hisz mélyen t. orsz. bizottság! történtek ez irányban komoly kísérletek s pedig nemcsak az osztrák-magyar állam részéről, hanem európai concerteből az összes európai nagyhatalmak hozzájárulásával, beleegyezésével s közreműködésével ; de tudjuk s fájdalmasan érezzük ma is, hogy ezen jóakaratú törekvések eredményre nem vezettek. És most visszatérek beszédem fonalára. Ezen szerencsétlen háború meg nem akadályoztatván, vagy meg nem akadályoztathatván, lezajlott. Következett a második politikai történelmi tény: értem a san-stefanói előzetes békekötést, mely első rendben megsemmisítette az eddig Európában fennállott török hatalmat; 2- or, megsemmisítve eddigi békés, megbízható, jó szomszédunkat, az osztrák-magyar állam biztonságát veszélyezteti. 3- or, megzavarva az eddig Európában fennállott viszonyokat és egyensúlyt, Európa érdekeit sérti érzékenyen. S mi történt ezen hármas sérelem irányában : az, hogy a külügyminister ő exja kezdeményezése folytán a berlini congressus összehivatott, mely magának a hármas sérelem orvoslását tűzte ki feladatul ; — ezt nem kell hogy én bizonyítsam — bizonyítja azon különbség, mely egyrészt a san-stefanói előzetes béke pontozatai közt, másrészt a berlini szerződés megállapodásai közt, mindenki által bőven és könnyen észlelhető ; mily sikerrel, mily eredménynyel, ez a jövő titka! Következett a harmadik mozzanat, mely bennünket legközelebb érdekelt ; értem a mandátumot, ennek elfogadását, és ennek folytán az osztrákmagyar állam részéről történt elfoglalását, occu- patióját Herczegoviuának és Bosnyákországuak. 24 t
