A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
186 XV. ÜLÉS. És újra felriadt, hogy ne mondjam feljaj- dult a közvélemény — a berlini congressushoz kötött reményeink folytán már már halaványulni kezdett aggályaink lij életre, új erö're ébredtek — és ismét méltán — mert ezen mozzanat követelt tőlünk legnagyobb áldozatokat. •Ez érintett bennünket legfájdalmasabban, mondhatnám kimondhatlan fájdalmasan, és mégis ezen fájdalmas érzelmeim közt sem hittem magamat jogosultnak és illetékesnek ezen politikát már a priori elitélni, és az azóta nyert felvilágosi- tások után, azok után, miket azóta tapasztalunk, s különösen az európai helyzet ma is észlelhető bizonytalanságánál fogva, ezen politika iránt, mely az occupatióban culminál, ma sem lelkesedhetem, de elismerem elkerülhetlenségét, és azért mentem és védem. Mélyen tiszt, országos bizottság ! Mit rejt a i jövő méhében — azt nem tudom — de tudom azt, hogy ezen két török tartomány évek hosszú során, a folytonos elégületlenségnek, ármány, fou- I dorkodás és forradalomnak volt tűzhelye — tudom , azt is — hogy Törökország nagyhatalmiságáuak egész tehetségével és erejével sem volt képes, e tartományaiban a csendet, kellő rendet állandóul biztositani, egy dyuamit-akna maradt ez, melyet roszakarat szentségtelen kezekkel ott és akkor robbanthatott vagy robbantathatott fel, hol és mikor tetszett; a san-stefanói békekötés előtt Törökországnak kárával és veszélyére, a san- stefanói béke után az osztrák-magyar állam veszélyére és kárával. El kellett tehát foglalni egyelőre és ideiglenesen ezen tartományokat, összes vitalis érdekünkben. El kellett foglalni, mert az osztrák-magyar állam, különösen az adriai tengerpart biztonsága parancsolva követelte. El kellett foglalni, nehogy elfoglalja más, vagy elfoglalják mások. El kellett foglalni, mert nem tűrhettük tő- szomszédságunkban a veszélyesen ragályos anarchiát. Nem is említem, hogy csak igy adhattuk vissza a bosnyák menekülteket tűzhelyeiknek, családjaiknak, foglalkozásaiknak — s ez által szabadultunk azon roppant költségektől — melybe j ezek évenkint kerültek. Nem orosz politika tehát — nem is nemzet- ellenes, nem is nagyhatalmi terjeszkedési visz- keteg, — hanem : az elutasithatlan kényszer parancsolta elővigyázati rendszabály. Egy kivételes intézkedés, melynek elmulasztása az osztrák-magyar államra nézve végzetes lehetendett. Ez értelme szerintem az occupatiónak, sem több, sem kevesebb. Értem és méltánylom, hogy azok, kik az osztrák-magyar állam érdekeit, biztosságát és jövőjét az orosz túlterjeszkedés ellenében, Oroszország ellen indítandó nagyszerű actióval akarják megvédeni — azt fogják mondani, hogy ez „kevés“ ; azok pedig, kik az erkölcsi és politikai szempontokat a financiális tekinteteknek alárendelik, azt fogják mondani, hogy „kevés“ ; de én egyik véleményben sem osztozom, mert: igazságtalan, alaptalan azon nézet, hogy minden szláv faj, már csak azért, mert „szálv“ eo ipso orosz rokonszenves „pánszláv“ ; ezen tételt el nem fogadom, mert a történelem mást tanúsít ; mert ha ezen thesis állana, az osztrák-magyar monarchia már rég nem állana; pedig áll ma is s bizom a gondviselésben, még sokáig álland. De természetes, hogy mig ezen elnyomott szláv fajok, a nyomasztó iga aluli menekülésöket csak egyedül Oroszországtól remélhetik és várhatják kizárólag, addig Oroszországgal rokonszenveznek ; de győzzük meg őket arról, hogy a tőszomszédságukban elterülő nagy, hatalmas, szabad osztrák-magyar állam kész az ő vitális érdekeiket is megvédeni, értem nemzetiségüket, vallásukat, miveltségi fokukhoz mért politikai jogaikat, cul- turalis érdekeiket, — és e percztől fogva ezek lesznek legjobb barátaink, legbékésebb szomszédjaink, s adandó alkalommal legmegbízhatóbb szövetségeseink, leghívebb frigyeseiuk. S ez ismét természetes, mert ekkor tőlünk remélenek és várnak mindent, mig az orosz különleges érdekeiket mindig veszélyezteti, szabadságukat pedig első adandó alkalommal elkobozná. De ez nem csak a szláv nemzetiségre áll, ez áll a többi nemzetiségekre nézve is, jelesen a rumániaiakra, törökökre és görögökre is. Egyforma igazságot és védelmet ezeknek is, és ugyanazon megyugtató, kedvező eredményre jutunk ; igy remélem én megvédhetni az osztrák-magyar állam érdekeit, biztosságát, jövőjét az orosz túlterjesz-
