A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
184 XV. ÜLÉS. az illető hatalmakkal s ha kell, a szomszédos Rumániával is, Adakalétól, mely már birtokunkban van, kiterjeszkodnénk a Duna jobb partján, legalább is Viddinig, s az ottani várat, mint stratégiai pontot magunknak raegszerezhetnők. Őszintén megvallom, én sehogy sem vagyok képes felfogni oly politikának helyes és hasznos voltát monarchiánkra nézve, mely a Boszniában és Herczegovinában elfoglalt állásunkat hibáztatva, annak feladását sürgeti ; ellenben meg vagyok róla győződve, hogy egy ily politika, ha érvényre jutna, nemcsak hogy tönkre tenné monarchiánk tekintélyét a külföldön, hanem elő- segitvén az ideális nagy Szerbia létrejöttét, ez által közvetlenül elősegítené a hazánk feldarabolására czélzó pánszláv terveket is. Egy ily politikával szemben azt kérdem én : hogy ha a többször említett szláv fejedelemségek és tartományok egyesülése be fogna következni, a mi pedig visszavonulásunknak biztos következménye lenne, és ha ennek folytán csakugyan beállana a nyilt veszély hazánkra nézve: akkor vájjon kedvezőbb helyzetben leszünk-e az ellenséget megfékezhetni, mint vagyunk most? vagy kevesebb vér- és vágyónáldozatokba fog kerülni nekünk határaink védelme akkor, mint a menynyivel az érdeklett tartományok mostani megszállása jár? avagy végre számolhatunk-e arra, hogy ily veszély esetében a nagyhatalmak, melyektől a megszállási mandátumot bírjuk, sietni fognak határaink védelmére jönni, megvédeni bennünket, a kik a megadott fontos positiókat gyáván vagy könnyelműen feladtuk? Mindezekre legyenek szívesek feleletet adni azok, a kik a kérdéses megszállást, mint állítólag monarchiánkra nézve veszélyest, kárhoztatják ; én újból is csak azt állítom, hogy nekünk érdekünkben íekszik a megszállott tartományokat, mint stratégiai positiókat megtartani, és pedig mindaddig, mig a keleti kérdés végleges megoldást nyerend, a mikor azután Európa egy Berlinben, 'agy Parisban, vagy ha Isten is úgy akarja, monarchiánknak egyik vagy másik fővárosában, vagy utóvégre bárhol tartandó eongres- suson majd határozni fog e tartományok végleges soisa telett; de erről már most beszélni én nagyon is időelőttinek tartom. A kérdés pénzügyi oldalát tekintve, tagadhat lan, hogy a megszállás aránytalanul sok áldozatot követel tőlünk, s hogy az ország már-már nem bírja meghozni ezen áldozatot. Kiemelem különösen a népesség alsóbb rétegeinek, jelesen a földmivelő osztálynak ismeretes szegénységét, mely osztály néhol még a jobbágyság idejében sem volt annyira megterhelve, mint van most, a sok mindenféle adóval, melyből számára, különösen mívelődésére és jobblétének előkészítésére semmi, vagy csak igen csekély rész jár vissza. De másrészről az is tagadhatlan, hogy mi azon alternativa előtt állunk : hogy vagy tartsuk meg és erősítsük meg keleten elfoglalt állásunkat, elővigyázatul a jövő eshetőségeire nézve, és minden erőnk megfeszítésével hozzuk meg, teremtsük elő az e végre szükséges rendkívüli kiadásokat; vagy pedig, mivel hogy pénzünk nem igen van, tehát szerényen vonuljunk onnét vissza, adjuk fel állásunkat és ez által állítsunk ki magunkról Európa színe előtt szegénységi bizonyítványt, valljuk be, hogy gyengék vagyunk, hogy Európa protectiójára szorultunk ; és — a haza meg lesz mentve ! / En az első alternatívát fogadom el. Számolok rá, hogy az ország kormánya, különösen a köznép anyagi helyzetének javulására, és egyebek közt a különböző nemzetiségek szoros összetartása érdekében minden lehetőt meg fog tenni, eltérve — ha kell — eddig követett programmjától is, és átalában a hazafiságot és áldozatkészséget a nép minden osztályába beoltani, illetőleg mindenütt miveltetni fogja. Számolva tehát erre is, én az egyesült albizottságok által javaslatba hozott összeget, ha mindjárt a közvélemény ellenében is, mely sokszor tévedni, és néha tévedéseiért keserűen bűnhődni szokott, — öntudatosan és egész készséggel megszavazom. (Élénk helyeslés.) Fiátli Ferenc/ báró: Eugedelmet kérek, hogy a t. orsz. bizottság becses figyelmét és türelmét pár perezre igénybe veszem, de sokkal komolyabb tanácskozásunknak tárgya, sokkal nagyobb horderővel bir a fennforgó kérdés — semhogy jelen állásomból folyó kötelességem nek — egy rövidke „igennel“ vagy „nemmel" ezúttal megfelelhetnék. De nem fogok visszaélni kegyességökkel s azért történelmi buvárlatokba nem mélyedek — sőt a fennforgó keleti kérdésnek politikai múltját sem feszegetem, azon egyszerű tudatnál fogva —
