A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
162 XIV. ÜLÉS. ellen, Szerbia, Montenegró és a mögötte lévő Oroszország ellenében occupálunk, igen vérmes remények igényeltetnek, hogy ebből békebiztosi- tást lehessen kiokoskodni. Vagy talán, nem okulva a múlt szomorú tapasztalásain, ez egy rejtegetett, titkolt expansiv politikának kezdete? Akkor csupán azt jegyzem meg, hogy nézetem szerint csak azon állam van hóditásra hivatva, mely vagy anyagi jobblétet nyújthat kárpótlásul az elveszettekért, vagy kime- rithetlen elnyomó hatalom felett rendelkezik. Monarchiánk, köztudomásúlag jelenleg e tulajdonokkal nem dicsekedhetik, s ezért rosszul választott lenne a jelen perez expansiv politika kezdeményezésére. Elitélem tehát Bosznia occupatióját, mint czélt, kárhoztatom, mint eszközt; nem helyeslem, hogy idő előtt az országot gyengítve, nagy vér-, és még nagyobb pénzáldozatokba döntötte. És nem látom tehát a nagyszabású politikát, csak a fölidézett pénzügyi és alkotmány válságot. Igenis pénzügyi válságot! Mert — nem értem azon financiereket, kik — nem tudom cynismusnak, vagy föliiletességnek nevezzem-e azon könnyelmű modort, melylyel egy lehető államtönkről nyilatkoznak, meg sem gondolva annak kiszámithatlan következményeit, mintha a fölületesen betapasztott társadalmi sebek előttök ismeretlenek lennének, kiknek, mint államférfiaknak tudniok kell, mily politikai hatalom egy rendezett államháztartás, kik olvashatták, hogy az egyedüli török államférfiú Midhat pasa kijelentette Lyonban, hogy Törökország bukását első sorban a rendezetlen pénzügyek idézték elő és e baj orvoslásától várja hazája új regeneratióját ; kik láthatják, hogy belügyeink terén a legszükségesebb reformokról is lemondott az ország párt- különbség nélkül, csak hogy pénzügyeit rendezze ; mig e külpolitika a szépen megindult reményeket meghiúsította és évekre visszavetette az ország pénzügyei rendezését, a nélkül, hogy a politikai kezdetnek elejénél tovább volnánk; a nélkül, hogy látnok a kitűzött czélt, latolgathatnék a még szükséges áldozatok nagyságát, a nélkül, hogy államférfiaink mást nyújthatnának ■vigaszul, mint a puszta jóakaratot és reményt, melyeket az események ép úgy megczáfolni fognak, mint korábbi számításaikat. Fokozza még e nyomasztó pénzügyi helyzet aggályait úgyis nehézkes állami gépezetünk alkotmányos testületéi illetékességi körének összezavarása előre nem látott eshetőségek fölidézése ! által. De uraim ! ha még a reánk erőltetett tényekkel kellett is számolnom, mint képviselő nem hagyhatom elitélés nélkül a külügyi kormány eljárását a parlamenttel szemben. Nem fogok minden egyes bizalmas és nyilvános nyilatkozatnak felsorolásába bocsátkozui, melyeknek kifo- lyása lön Bécsben a 60 milliónak, mint moralis I fegyvernek, papíron való megszavazása a berlini útra és védelmi intézkedésekre, de semmiesetre sem Bosznia occupatiójára, nem azon szembeszökő különbségre utalni, mely az igen tisztelt külügyminister urnák márczius 15-iki nyilatkozata, — midőn a 60 milliót kérte—és a junius 2-iki között, midőn a 60 millió már megvolt — létezik. A congressuson gr. Andrássy felszólalása és az angolok támogatása folytán kikért occupatio által kényszerhelyzetet akart teremteni a törvényhozó testületekkel szemben, mint azt gr. Andrássy maga is elismerte az osztrák dele- gatióban november 25-én tett azon nyilatkozata által, hogy a congressusi képviselők megbizása absolut hatalmú és nem vonható többé kérdés alá egyes törvényhozó testületek vagy factorok által. És e kényszerhelyzet által, daczára a nemzet akaratának, a parlamentek ellenzésének, az annexiót előkészítette. A külügyminister ur intette a német bizottságot, hogy ne erőltessék, bár jogilag igazolt alapon az ügyet, nehogy ez eljárás az alkotmány ártalmára legyen. Vájjon intézte-e a t. külügyminister ur önmagához azon kérdést, hogy ő igazán az alkotmány érdekében járt-e el, midőn kényszerhelyzeteket teremtett, melyekből csak alkotmányválsággal, vagy a Parlamentarismus compromittálásával lehet kibontakozni. Nem féltem én, uraim, a parlamentarismust az absolutismustól, mely azt ideig óráig elnyomhatja, de el nem ölheti; azonban féltem, ha ezen erkölcsi alapon nyugvó intézmény compromittál- tatik azok által, kik első sorban vannak hivatva felette őrködni. (Helyeslés.) Ha elöletik a népben a hit, a bizalom ez intézmények czélszerűségé- ben és sérthetetlenségében, midőn meg nem aka
