A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XiV. ÜLÉS. 163 dályozhatnak, a nép érzelmeitől, akaratától eltérő' kormányi eljárást. Miután a kültigyminister ur politikája palástolt és nem a nép bizalmára alapított, pénzügyi és alkotmányos tekintetekből pedig az országra nézve veszélyes, nem lehet bizalmam hozzá. De engedje meg ez alkalommal a t. országos bizottság, hogy visszaemlékezzem az 1870. évre, midőn a nagy porosz és franczia háború folyt; e teremben, e pádból szólaltam fel akkor azon külpolitika ellen, mely Francziaországot egészen egy könyörtelen győzőre bizva, mint politikai tényezőt az európai nagyhatalmak sorából egy időre kitörölte és az egyensúlyt megzavarta. E politikának akkori képviselője, gr. Beust, de tényleges főtámasza az akkori magyar minister- elnök gr. Andrássy volt. Ha jól emlékszem, hatan vagy heten szavaztunk bizalmatlanságot e politikának, melyet a többség helyeselt ugyan ; de a körülmények, a jelen események igazolják a mi akkori szavazatunkat, és nyújtják részben a magyarázat kulcsát rejtélyes külpolitikánkhoz. Midőn ma ismét egy válponton bizalmatlanságot szavazok a külügyminister urnák, adja az isten szeretett hazám javára, hogy a jövő ne igazolja jelen eljárásom helyességét. {Helyeslések.) HaynaldLajos kalocsai érsek: T. országos bizottság! (Halljuk! Halljuk!) Már az előttem szólott t. bizottsági tag ur figyelmeztetett az előrehaladott időre, és méltán merénynek tűnhetik föl részemről, hogy a mai tanácskozás ily előrehaladott stádiumában is bátor vagyok szives figyelmüket igénybe venni ; (Halljuk ! Halljuk !) de, midőn szólva, egy más merényt is követek el, egy más idő előhaladottságánál fogva, mely koromban mutatkozik, és mely a latin költőnek azon intelmére figyelmeztet: »solve senescentem equum ne peccet ad extremum ridendus et ilia ducat,« ezen merénynyel a másikat is magamnak megbocsáttatni remélvén, szólok a tárgyhoz. Azonban épen nem azon hitben, t. országos bizottság, mintha a politikai és társadalmi életnek légkörét az utóbbi időben egészen kitöltő s népünk életének napirendjén levő ezen kérdéshez, mely a napi irodalom terén szintúgy, mint a helyhatósági és törvényhozási tanácstermekben, sőt magánkörökben is túlon-túl megvitatva, sőt kimerítve lön, még újat mondani, vagy azoknak, kiknek nem vagyok szerencsés nézetűkben osztozni, munkás szorgalommal szerzett meggyőződésére bármi befolyást gyakorolni képes volnék. Nagy önhittség volna ez részemről. — Szólok mégis egy nagy kötelesség érzetében, mely ott, hová törvényeink terhelő kedvezése és egy díszes törvényhozási háznak bizalma állított, parancsolja, hogy nagy dolgok tárgyalásánál ne hallgassak, hanem becsületes meggyőződésemet minden tekintet nélkül bármely személyes viszonyokra vagy következményekre kimondjam: {Halljuk!) kimondjam alapját és okait ; ezzel tartozván önmagámnak, tartozván azon díszes háznak, mely ide állított, de különösen ezen t. gyülekezetnek, mint a melynek határozatához szavavazatommal járulok. E kötelesség teljesítését azon kijelentéssel kezdem, hogy az egyesült albizottságok határozati javaslatát elfogadom, {Helyeslés.) dicső seregünknek Boszniában és Herczegovinában való tartására a 20 millió forintot megszavazom ; megszavazom pedig azért, mert a kormány eljárását az egész boszniai és herczegovinai elfoglalási ügyben helyeslem, azt szükségesnek, jogosultnak, azt érdekeink szolgálatában történtnek elismerem. Szükséges volt Bosznia és Herczegovina elfoglalása azon szomorú állapotoknál fogva, melyek e tartományokban léteztek és szomszédtartományainkra, sőt a monarchiának biztosságára és létére nézve veszélyesekké válhattak. Ezen állapotok illustratiójául szolgálnak azok feljajdulásai, kik ezen állapotokat leginkább ismerhetik, — értem Bosznia és Herczegovina lakosait, — s kik minden vallás-, faj- és osztálykülönbség nélkül egy hódolati iratot mutatván be felséges apostoli fejedelmünknek, ezt mondják: „Századok óta szenvedünk és hanyatlunk, benső meghasonlás és egyéb okok miatt és ily módon már egészen tönkre jutottunk. Viszonyainknak kérlelhetlenül Ínséges volta hozta magával, hogy a haladás és művelődés dolgában minden rokon és szomszéd nemzet mögött hátramaradtunk. “ Ugyané két tartománynak mohamedán lakói szintén urunkhoz, királyunkhoz intézett hódoló levelükben igy szólnak: „Annyi sikertelen erőrneg- feszités, az ottomán kormánynak ezen század egész első felén át megkezdett, de nem jól foganatosított reformtervei következtében oda jutott országunk, hogy szüntelen zendülések és 21*
