A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIV. ÜLÉS. 159 értettem szavait, — nagy hiba volt az occupátio, mert nekünk kétszeres ellenséget szerzett; két elem van ugyanis azon országban, a török és a keresztyén és az occupátio következtében mindkettő ellenségünkké lett. Én, t. bizottság, épen ellenkező nézetben vagyok. Igenis, két elem van ott, a török és a keresztyén, s az occupátio által mindkettő nekünk, és egyedül nekünk lett megnyerve. Meg lett nyerve az első — s ennek jelét ez ülésben is mindenki láthatta e terem baloldali karzatán, (Szónok a bosnydk küldöttség török és keresztyén tagjainak megjelenésére czéloz.) még pedig egy egyszerű oknál fogva: mert lehetetlen, hogy a török lakosok ne érezzék azt, hogy az ő tartományukban az ő vallásuk, — s ki kell mondanom , — az ő birtokuk csakis egy hatalmas állam oltalma alatt lehet biztosítva, a nélkül pedig közel és biztos végpusztulásnak lettek volna kitéve. Érzi ezt közülök mindenki. De meg lett nyerve a keresztyén elem is, mert érzi, hogy a keresztyénhez méltó sorsot, hogy egyenjogú állást török testvéreikkel, hogy a jónak, helyesnek senki által sem mondott — távol eső konstantinápolyi — kormányzásnak mással való fölcserélését csakis nekünk köszönhetik, s igy ellenkezőleg azzal, hogy elvesztettük mindkét elem rokonszeuvét, megnyertük mindkettőnek ragaszkodását; megnyertük annálfogva, mert a keresztyén elem érzi, hogy csak is nekünk köszönheti egyenjogúságát a törökkel, a török pedig tudja, hogy csak tőlünk várhatja birtokának és vallásának oltalmát. Igenis, megnyertük a keresztyén elemeket, a melyek most szabadakká lehetnek, keresztyén vallásukat megtarthatják, szlávok maradhatnak a nélkül, hogy ellenségeinkhez csatlakozván, a pánszláv mozgalom utján volnának kénytelenek azon szabadságot kiküzdeni, a melyet most mi megadtunk és biztosítunk nekik. (Elénk helyeslés.) Ernuszt Kelemen: Tisztelt országos bizottság ! Kötelességemnek tartom kifejezést adni azon nézetemnek, mely a jelenlegi külpolitika ellenében aggálylyal, kételylyel viseltetik ; egyúttal elnéző türelmet kérvén ki, ha indokolásom kissé hosszas időre venné igénybe becses figyelmüket. (Halljukf) Szakavatottabb politikusokra bizva e fontos kérdésnek magas politikai szempontból kiinduló megbirálását, én, mint népképviselő inkább a nagy közönség és ezek között főleg küldőim álláspontjára akarom helyezni magamat, azon nép álláspontjára, melynek érdekében kellene a külpolitikát vezetni, melytől követeltetnek e politikának kivitelére nélkülözhetlen áldozatok és mely nép e politikai iránya felett mai napig is tökéletesen tájékozatlan. Nem osztozom tisztelt bizottság azon újólag hangoztatott tanokban, hogy a népeket mellőzve, vagy saját akaratuk ellenére is kell politikailag boldogítani ; mert eltekintve e tanoknak alkotmányos államban kissé absolitisticus izétől, ez állításnak bizonyítására fölhozott történelmi idézéseket sem tartom helyeseknek. Mert Olaszországban Cavour, nem mint állittatik, a nemzet akarata ellen vezetett nagy politikát, hiszen köztudomás szerint e nemzetnek politikai aspiratiói még mai napig sincsenek kielégítve ; Cavour csak a számos véresen visszautasított kísérlet után elbátortalanodott nemzetet — mely e nagy államférfin előtt ismert politikai előnyös helyzetről tudomással nem bírhatott — erőltette új, biztos sikerű kísérletre. Hasonlólag Németország nagy államférfia, Bismarck herczeg ügyesen felhasználta a német és franczia nemzet közti nagy harezban a századok óta, de kivált I. Napóleon franczia császár korából fennmaradt, egyre táplált gyűlöletet, az úgynevezett „Erbfeind“ ellenében, hogy e harezban biztosan számíthasson a német nemzet erkölcsi és anyagi legvégsőbb támogatására. A lefolyt orosz-török háborúban pedig azt tapasztaltuk, hogy a hatalmas Anglia nagy állam- férfiai óvakodtak addig határozott politikai állást foglalni, mig a humanismus álarcza alatt félrevezetett angol közvélemény kiábrándulva, Oroszország ellen fordult. És e percztől szemlélhetjük Angolországnak fokonkénti hatalmas fellépését a keleti kérdésben. Természetes is ez uraim, mert egy politika csak akkor igazán jó, ha kivihető is. Hogy kivihető legyen, az egész nép erkölcsi és anyagi támogatásán kell alapulnia ; hogy pedig ez bekövetkezzék, azt a népnek ismernie, átéreznie, azért lelkesednie kell, mit csak nyílt, őszinte eljárás
