A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IGO XIV. ÜLÉS. eredményezhet ; mert csakis bizalom ébreszthet viszonbizalmat. Nem áll azon ellenvetés, hogy adiplomatiát leplezve kell vezetni, vagy a példabeszéd szerint, „dobbal verebet nem lehet fogni.“ Mert igen, a politikai talajt előkészíteni, az actio idejét biztosítani, szövetségeket teremteni, az a diplomatia kötelessége kevesebb vagy több nyíltsággal ; de mielőtt a cselekvés órája ütött, mielőtt a nép vagyona fogy, vére foly, már kell lelkesülnie azon ismert nagy czélért, melyért nagy áldozatok követeltetnek tőle Hangoztattak ugyan némelyek, és kivált a jelen országgyűlés megnyitása óta egy orosz- ellenes politikát, de nem igen összeegyeztethetők az eddigi kormánynyilatkozatok a tettekkel és az eseményekkel. Ezen állítólagos politika következő : Törökország integritása fönn nem tartható lévén, oly természetes határokra reducálandó, melyek hadászatilag és államilag további fennmaradását biztosítják ; ha egyátalában még az állami létnek uélkülözhetleu alapfeltételeivel rendelkezik. Az elvágott részekből pedig oly állam- alakulások történjenek, melyek határozottan orosz- ellenes irányúak és az ausztriai magyar monarchiában föllelik Törökországgal egyetemben a jóakaró szomszédot, a hatalmas támaszt, az orosz áradat ellen ép ugy, mint valaha támaszkodtak e népfajok Magyarországra a török megrohanásolc ellenében. De lássuk, hogyan lett e politika — a nagy közönségnek érthetőleg — a t. külügyminister ur által foganatosítva, ki támaszkodva egy nagy, tökéletesen fölszerelt hadseregre, melyre a nemzet évtizedek óta milliárdokat költött a legsúlyosabb anyagi körülmények között — ép azért, hogy ne legyünk készületlenek a bekövetkezendő nagy tusában Oroszországgal — a mely egy nagyhatalomnak teljes öntudatával, erejével, s azt fönn- hangon is hirdetve lépett fel a keleti kérdésben. Már a három császári szövetség különböző megbirálasban részesült a nagy közönségnél. Némelyek a kettős császári szövetség megakadályozását, az orosz hatalomnak lekötését látták ; masok egy bár nem irott szerződést, de megállapodást, melynek ára Törökország felosztása Jeend ; a háború alatt bekövetkezett semlegességi állás nem egészen egy mértékben szolgáltatta ki az igazságot, megerősítvén részben a hitet az orosznak titkos támogatásában, mig mások annak belevonását a keleti kérdés bonyodalmai közé észlelték, s hogy e zavarok között végleg is monarchiánknak jutand a döntő szó az elgyengült oroszszal szemben. Rumániának magára hagyásában némelyek orosz kedvezményt láttak, mások kelepczét, mely a Dunán átkelt orosz hadakat az Erdélyben tömegesitett seregünk k - gyeimére bizandja; Szerbiának és Montenegrónak pártolásából a török véglegyőzése ellen lehetett orosz pártolást is következtetni, de másrészt a fennjelzett politika azon részének kezdeményezését, mely a monarchiát, mint ez államoknak természetes védnökét tüntetve fel, ben- nök már jövőre az oroszellenes szövetségeseket akarta fenntartani. A plevnai török eredmények ép ugy, mint a később következő rohamos orosz diadalok meglepték váratlanul ugy külügyi vezetésünket, mint mindenkit tétlen szemlélő szerepre utalva őt; míg a győzőnek minden tekintetet mellőző egyeduri eljárása, mely a san-stefanói békében nyert kíméletlen kifejezést, föl nem riasztotta külügyérségünket ugy, mint egész Európát apatkiájából ; cselekvésre sürgette és a berlini congressus létrejöttét eredményezte. Ha a berlini szerződést összehasonlítjuk papíron a san-stefanói békekötéssel, lehetetlen igazságosan megtagadni az elismerést a különbség fölött; de más lesz e bírálat, ha az ember mint a közösügyi bizottság tagja szerencsés volt hallani mindazt, mit az igen t. külügyminister ur még a berlini szerződés létrejötte előtt, mint a monarchia érdekeit sértőt megengedhetőnek nem tartott, és mely röviden összevonva azon kijelentés, hogy Oroszországnak sem a Dunánál, sem a Balkán félszigetén befolyásának fönnmaradnia nem szabad. Megengedve, — bár igen is kérdéses, — hogy az oroszok az elfoglalt török várakat, tartományokat, a békekötés által elrendelt időben elhagyandják, ők ezen engedett hosszú idő alatt már is elkészítették a talajt saját maguk számára és megakadályozzák fenntervezett politikánk minden pontját. Mert ugyanis Törökországnak még fönnmaradt részeiben szítva és támogatva a nyilt lázadást, lehetleuné teszik ez államnak
