A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
146 XIV. ÜLÉS. nevezetes férfiúnak emlékét, mondom, a ki sokat aunectált és eleget occupált; a ki az alkotmányos intézkedéseket és az alkotmányosságot magát malum necessariumnak tekintette ; a kinek legnagyobb bűne az volt, hogy egy nagy államnak közszellemét rontotta meg ; a ki oly politikai iskolának megalapitója volt, a melynek tanítványai ma is az európai diplomatiában előkelő állást foglalnak el; a ki távol hazája földétől, idegen földben van eltemetve, a kinek idegen földön porladoznak hamvai, a kinek cselekedetei, de mondjuk egyes cselekedetei és eljárása, valamint a külügymiuister cselekedete és eljárása közt talán inkább volna cum grano salis párhuzam vonható, a kinek sok értelmű, kétértelmű és tágértelmű enuntiatiói mindig európai hirre vergődtek; de megvallom őszintén, e szándékomtól eltértem, mert acceptálni akarom azon átalános szabályt: de mortuis nihil nisi bene. Nem akarom a t. országos bizottság becses figyelmét továbbra is igénybe venni, s nem akarok tovább is bővebben szólani egy oly tárgyról, mely már sok oldalról hivatottabbak által eléggé megvilágittatott. Befejezésül még csak az ellenzék által felvetett bizalmi kérdésről óhajtok nyilatkozni, s erre indittatva érzem magamat az által is, hogy erre most először ragadom meg az alkalmat. Megelőzőleg még egy igen nagy conces- siót teszek a t. küliigyminister urnák. Megengedem, hogy politikája ellen elméleti szempontból talán nem emelhető kifogás. Átalánosságban el lehet ismerni mint elvet, vagy szabályt, hogy a t. külügyminister ur, ki hazáját annexióval boldo gitja, sikert arat ; de viszont legyen szabad megjegyeznem azt is, ha a külügyminister ur hódítási politikája Ausztria-Magyarországra alkalmazva, felfogásom szerint káros és téves, mert nincs harmóniában a belviszonyokkal és épen azért sebeket ejt állami organismusán ; kiválóan elitélendő pedig ezen külpolitika a magyar érdekek szempontjából, mert a megromlott pénzügyi helyzet esetleg pénzügyi válságra is vezethet, a pénzügyi válság pedig veszélyezteti a magyar állam önállóságát. Azt hiszem, ezt bővebben magyarázni nem szükséges ; Magyarország egykori penzügyministere Ghyczy Kálmán ékes, meggyőző szavakkal ecsetelte, hogy mit jelent az Magyar- országra nézve, ha békés viszonyok közt pénzügyi bukás örvényébe sodortatnék, és egy ily catastropha eshetőségével szemben igen kevés vigaszt nyújthat az, hogy a t. külügyminister urnák sikerült a monarchiát két tartománynyal megtoldani és másfél millió kétes értékkel biró lakossággal a monarchiát boldogítani. Én azt hiszem, hogy at. külügyminister ur szellemeket idézett fel, melyekkel megbirkózni, melyeket megfékezni, megzabolázni képes nem lesz. Ezért én legbensőbb meggyőződésemnél fogva a külügyek vezetése és a külügyek vezetője iránt bizalommal nem viseltethetem. T. országos bizottság! Meglehet, hogy pes- simisticus felfogással Ítélek a jelen és a jövő felett ; meglehet, hogy az események be fogják bizonyítani, hogy tévedek. Hazám érdekében óhajtom, hogy igy legyen s mielőbb legyen alkalmam arra, hogy elmondhassam ameaculpát; a múltak tapasztalatai azonban nem jogosítanak fel arra, hogy a helyzet javulását a jelen külügyi kormány folytatólagos működésétől várjam : és azért elfogadom a különvéleményt. (Helyeslései.) Horváth Gyula: A t. országos bizottság figyelmét hosszasabban fárasztani nem kívánván, igen röviden leszek bátor indokolni szavazatomat, melyet adni fogok. Minekelőtte a kérdésre áttérnék, legyen szabad a közvetlenül előttem szólott bizottsági tag ur két megjegyzésére észrevételt tennem. (Halljuk!) Ő azt mondotta, hogy Hunyady János és Savoyai Eugen, de kivált Hunyady János nem folytatott politikát, nem volt diplomata. Engedelmet kérek, de én úgy tudom, hogy azon időben, a mikor Hunyady János élt, a politikát karddal a kézben csinálták kifelé, és más politika alig is volt ; az egyes hadvezérek voltak egyszersmind az államférfiak, kik kifelé is repraesentálták az államot. A t. képviselő ur, nézetem szerint téves alapból indult ki és ennek nyomán fektette egész beszéde súlyát Bosznia és Herezegovina occupá- lására, és azért mondta azt, hogy a külügyminister ur politikájának iránya abban culminál, mert ő a külügyminister ur által folytatott politika czéljának és nem eszközének tekintette Bosznia és Herezegovina occupatióját. Többször kijelentette a minister, hogy e foglalás csak eszköz, s nézetem szerint valahányszor valaki
