A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
XXXII. SZÁM. maga tartsa meg oly szerződés feltételeit, melyet rajta kiviil senki sem teljesít? De ettől eltekintve, miképen fejlődtek volna a dolgok ? A portának még ezen év lefolyta előtt végre kellett volna hajtania a berlini béke pontjait Szerbiával és Montenegróval szemben. Ekkor — ha nem előbb, — valószintileg hasonló esemény alkalmából, milyen Mellemet Ali meggyilkoltatása volt, vagy talán épen magának e ténynek alkalmával, — kiderülvén, — a mi, ha mi Boszniát meg nem szálljuk, okvetlenül kiderül, hogy t. i. a porta teljességgel nem képes a szerződés föltételeit keresztül vinni, — ekkor, mondom, bele esett volna a szikra a puskaporos hordóba — és az egész keleti kérdés, teljes kiterjedésében újra fellobban. Akkor Európa három évi vérontás után épen azon ponton áll, mint három évvel ezelőtt, csakhogy már ekkor nem az lett volna a kérdés, hogy Boszniát, hanem az, hogy a Bosporust birja-e megtartani Török* ország ? így állott volna a dolog, ha mi nem foglaljuk el Boszniát, Törökországra és az európai békére nézve. Hát mi reánk nézve, hogy állott volna? Úgy, hogy akkor, midőn minden velünk ellenséges elem Boszniában egyesült s magát ott megfészkelte, nekünk európai megbízás nélkül, az európai béke fentartása nélkül, talán épen egy európai háború kezdetén — hacsak a történetünkben nem ismeretlen „Késő ! “ közbe nem vág — ki kellett volna küzdenüuk Boszniát és Her- czegovinát azoktól, a kik azt előttünk elfoglalták volna. Hogy ezen feladat — ha egyáltalában meg volt oldható — nem került volna-e tizszerte annyi vérbe és pénzbe, mint a mennyibe az occupatio került, ennek megítélését azokra kell biznom, kik az eddigi hozott áldozatokat — joggal — súlyosaknak találják. És hol lett volna a mozgalomnak forrása ? Ugyanott, a hol évekkel ezelőtt — Boszniában és Herczegovinában. Már most lehet egy ministerről több-kevesebb szigorral ítélni ; meglehet neki pl. bocsátani. ha oly veszedelmet, mely váratlan oldalról lepi meg, előre nem látott. De a mit soha és semmiképen nem lehetne megbocsátani, az volna, hogy ha a veszélyt épen azon oldalról nem látta 'olna előre, a honnan az már egyszer bekövetkezett. Az ilyen minister hasonló volna egy hajóskapitányhoz, a ki, miután a hajójába szivárgott vizet nagynehezen kiszivattyúzta, elfelejtené bedugni azt a lyukat, a melyen a viz benyomult. Merem mondani uraim, hogy nincs kormány, a mely ezt az eljárást követhette volna. És ha lett volna oly minister, a ki, hogy a döntő lépéssel járó felelősséget magától elhárítsa, a mandátumot vagy el nem fogadta, vagy annak végrehajtását elodázta volna, akkor a delegatió talán felmentheti, de a történet kénytelen lett volua elitélni. Akár gyávaság kellett hozzá, akár vakmerőség, én bennem mind a kettő hiányzott. Hogy kevesebb hang szólalt volna-e föl ez esetben személyem és politikám ellen, azt nem tudom. De tudom, hogy mindenesetre egy hanggal több szólalt volna fel a minister ellen, s ez lelkiismeretem szava lett volna. Akkor a bűnös öntudatával kellett volna hallgatnom a kormány politikája ellen szórt vádakat, mig ma megvan az öntudatom, hogy nem áldoztam fel népszerűségemnek az állam érdekeit, de igenis az állam érdekeiért áldozatul hoztam népszerűségemet. Úgy hiszem, bebizonyítottam, hogy az oecupátiót, ha a monarchia életérdekeit koczkáz- tatni s még nagyobb vér- és pénzbeli áldozatoknak kitenni nem akartuk, elkerülni nem lehetett. Áttérhetek most a harmadik kérdésre: hogy ha az occupatió kikeriilhetlen volt, nem volt-e lehetséges, azt kedvezőbb politikai föltételek közt, elébb vagy utóbb vinni keresztül ? A válasz erre egyszerű : Olyan lépést, mely noha Európa érdekében is szükséges volt, mégis első sorban a magunk érdekeinek védelmét czélozta, európai megbízás alapján sikerült végrehajtani. E megbízás egyhangú volt. Egyetlen hatalom sem szegült ellene, még az som, melynek területét el kellett foglalnunk. Ha Anglia, mely mindenekfölött Törökország életképességét kívánta annak új határai között fenntartani, a mandátumot indítványozta s Oroszország ellent nem mondott; ha Németország ez indítványt első sorban támogatta és Franczia- or.izág azzal egyetértett, ha végül Olaszország e rendszabály szükségét az európai béke szem51 1
