A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai

212

XXXII. SZÁM.

pontjából beismerte s Törökország belátván, hogy az ő helyesen felfogott érdekében is fekszik, annak ellene nem szegült : világos, hogy az európai hatalmak nézetegysége egyetlen kérdésben sem volt oly szembetűnő, mint épen ezen kérdésben, s szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a lépés politikai előzményei ellen alapos kifogás nem tehető.

De vájjon ezen nézetegységet cselekvési szabadságunk rovására hoztuk-e létre, más európai érdekek föladása árán ? Tán ezen megbízás, mint azt annyiszor állították, egy tál lencsének tekiut- hető-e, melyért más, fontosabb czélokról lemondott a monarchia?

Nem. E helyen nem bocsátkozom a berlini szerződés részleteibe. A tanácskozások jegyzőkönyvei az önök kezei közt vannak. Ezekből meggyőződhetik mindenki : hogy sem cselekvési szabadságunkat le nem kötöttük, sem európai érdeket föl nem adtunk, sem ellenséget nem szereztünk.

Hozzá kell még tennem, hogy sikerült az occupatió szükségét nemcsak a nagyhatalmakkal, hanem azon országokkal is megértetnünk, melyek európai tekinteteknek kevésbé hozzáférhetők s melyek nemzeti szenvedély által félrevezettetve, könnyen rábirathatták volna magukat, hogy föladatunk végrehajtása elé akadályokat gördítsenek.

Daczára az ellenállásnak, melyre hadaink Boszniában találtak, Szerbia és Montenegro magatartása mindvégig őszinte és szabatos volt. A. két ország ezzel csak saját érdekének szolgált. De a kormány mindenesetre hivatkozhatik arra, hogy az ő sokat megtámadott politikájának sikerült ez országokkal megértetni, hogy a velük való barátságos viszony valódi érdekükben fekszik.

A kormány egyáltalán azt hiszi, hogy politikai tekintetben megtette kötelességét, midőn sikerült a monarchia haderejét oly körülmények között síkra állítani, hogy annak külellenség hadi ereje nem állotta útját.

Az oly vádra, mely a fölkelésért a kormányt teszi felelőssé, röviden csak azt válaszolom, hogy a boszniai lakosság egy részének vadságáért és fanatismusáért az osztrák-magyar kormányt vádolni lehetne ugyan néhány esztendővel az occupatio után ; de hogy azt már az occupatio előtt sikerült legyen eltüntetnie, mégis kissé túlságos követelés.

Vannak, a kik azt hiszik, hogy az occu- patiót, ha már szükséges volt, előbb, s vannak, a kik úgy vélekednek, hogy később kellett volna foganatositaii'. Ezekkel szemben könnyű kimutatni, hogy sem korábban, sem későbben nem lehetett a foglalást végrehajtani.

Nem lehetett korábban, mert akkor európai megbízás nélkül kellett volna Boszniába indulnunk. Már pedig ily módon eszközölve e rendszabály, nemcsak Törökországgal, nemcsak a szomszéd országokkal hozott volna összeütközésbe, de európai complicatióba is dönthetett volna, s a mi a legnagyobb hiba lett volna : maga a foglalás eredeti czéljával, hogy t. i. Törökországot új határain belül életképessé tegye, ellenkezőleg jeladás lett volna Törökország megsemmisítésére.

De később sem történhetett a megszállás, mert a fejlődő ellenállás kezdettől fogva nemcsak mi ellenünk, hanem a porta ellen is volt irányozva. A portának pedig a rend helyreállítására nem lévén sem tekintélye, sem hatalma, az ő föllépése által a mozgalom nem csillapodott volna, de igenis a mi késedelmezésünk által időt nyert volna arra, hogy szervezett és tervszerű háborúvá nőjje ki magát.

*

* *

Ha mindezeknél fogva világos, hogy a mig csak lehetett, az occupatió szükségét kerülni komolyan iparkodtunk; hogy a mandatum európai, valamint osztrák-magyar szempontból elkerülhetetlen szükség volt; hogy annak visszautasítása még sokkal nagyobb veszélyeknek és áldozatoknak tette volna ki a monarchiát; hogy végre annak foganatosítása sem kedvezőbb politikai feltételek alatt, sem alkalmasabb időben nem volt lehetséges : akkor a hozott pénzáldozatok nagyságát nem lehet tisztán nemzetgazdasági szempontból megítélni.

Megvallom, hogy e pont tárgyalása legnehezebb. Nem tagadom, hogy reméltem, miszerint kisebbek lesznek a megszállás költségei. Nem lehet mélyen nem sajnálnom, hogy e reménybeu csalatkoztam.

Én is, mini8tertársaim is minden lehetőt megtettünk, hogy e terhek túlságos mérveket ne

»