A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
f08 XXXII. SZÁM. A válasz igy szólt: „Herbert báró Andrdssy grófnak. Konstantinápoly, ápr. 10-éu, 1877. Midőn Kosjek ur ma reggel Savfet pasához ment, hogy Excellentiád táviratát vele közölje, a minister ur azt telelte, hogy Excellentiád önzetlen szándékáról meg van győződve s élénken sajnálja, hogy a Porta a birodalomnak politikailag és pénzügyileg e végső határig megfeszített helyzete által kényszerítve látta magát a tegnapi határozatot hozni, hogy a már telje-en tart- batlan helyzetnek döntőbb fordulatot adjon.“ Hogy e tanács őszinte és jóakaró volt, hogy a háborút talán évekre elodázhatta volna, bizonyítja egyik legkiválóbb török állam férfiú, Mithad pasa, ki egyik közzétett levelében nem habozott kimondani, hogy a tanácsnak meg nem fogadása a török politikának egyik legnagyobb hibája volt. Ez volt magunktartása a háború kitöréséig. Mindent elkövettünk, semmit el nem mulasztottunk, [hogy e Török- és Oroszország között kitörendő háborút megakadályozzuk. A reformokat azon mértékre kívántuk szoritni, melyet a porta békés utón elfogadhatott. A végrehajtást a portára magára akartuk bízatni, még pedig határidő kitűzése nélkül. Kérdem már most: nem jó lélekkel mondhatta-e a kormány, hogy politikája az idegen területre való törekvést kizárja? Oly politika-e ez, mely Bosznia és Herczegovinának elfoglalását czélul tűzte ki? Nem, uraim. Hiszen lehet egy kormányról minden képzelhetőt feltenni. De hogy valamley czélt tűzzön ki magának 8 aztán minden kérdésben, s a kérdések minden apró s nagy stádiumában épen ellenkezőjét tegye annak, a mit tennie kellett volna, hogy a maga elé kitűzött czélt elérje: ez, uraim, vagy oly végtelen egy- ügyüséget tételez föl a kormány részéről, vagy oly fokát a machiavellismusnak, a mely már inkább nevetséges, mintsem a fenséges birodalmába tartoznék. Nem, uraim, a kormány nem ily diploma- ticus fogásokra törekedett, melyekkel egész valóm ellenkezik, s melyeknek hatásában sohasem hittem, de legkevésbé nagy történelmi fejleményekkel szemben. A kormány álláspontja ez volt : Minthogy a monarchia elég nagy arra, hogy nagyobbodásra ne szoruljon; minthogy pénzviszonyaink az adózók kíméletét parancsolólag követelik ; minthogy a monarchia belalkatánál fogva minden annexio szükségkép jelentékeny nehézségeket okozna : ezért mindaddig, raig kilátás volt reá, hogy Törökország mint jogszerű birtokos, hatóságát és tekintélyét amaz országokban bármely formában fentartja, mindent el kellett kerülni, a mi a szükségkép occupatióhoz veze ne. Mihelyt azonban ki találna derülni, hogy Törökország nem képes ama tartományok feletti uralmát fentartani, mihelyt ez országok azon pontra jutnának, a hol kikerülhetetlen volna, hogy gazdát cseréljenek, magunk iránti kötelességnek kell tekintenünk a kérdésnek foglalás utján való megoldását is szemügyre venni. Ez volt a kormány álláspontja. Ez fejt meg minden talányt, minden látszólagos ellenmondást a kormány eljárásában. A kormány ki akarta kerülni Bosznia és Herczegovina elfoglalását : nem mondhatott tehát egyebet, mint hogy az nem képezi politikájának czélját. De azt sem mondhatta, hogy az occupatiót mindenképen kizártnak tekinti, mert kellett bírnia azon előrelátással, hogy az occupatiora az események reá is kényszeríthetik. Azt hiszem, megdönthetlenül sikerült bebizonyítanom, hogy a kormány nemcsak czélul nem tűzte magának a keleti válságot annexióra kiaknázni, hanem ellenkezőleg mindent megtett, a mi csak hatalmában volt, hogy e szükséget elkerülje s megtette ezt mindaddig, a mig ez által a monarchia életbevágó érdekei veszélyeztetve nem voltak. Áttérek már most a második kérdésre : hogy lehető volt-e az adott viszonyok közt kitérni az occupatio elől a monarchia életbevágó érdekeinek feladása nélkül? Az adott helyzet a san-stefanoi béke volt. Azt a kérdést, hogy e helyzetet lehetett-e elkerülni, más alkalmakkal tárgyaltuk. Nincs okom e tárgyalást kerülni, csakhogy ezúttal a kérdés nagyon messze találna a tárgytól vezetni. Törökország azon szerződés folytán egészen új helyzetbe jutott. Az aegei tengerig nyúló új Bulgária keletkezett volt, mely Törökország központját többi birtokaitól, nemcsak Boszniától és
