A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
XXXII. SZÁM. 209 Herczegovinától, liánéra Albániától, Thessaliától, Epirustól elválasztotta. Szerbia meg volt na- gyobbitva. Montenegro területe megkétszerezve; a kettő közti teriiletszoros csaknem egészen elzárva; Bosznia birtoka pedig a portára nézve katonailag tarthatatlan, kormányzati tekintetben merőben képtelenség. A congressus, igaz, Bosznia és Hercze- govina felett névleg fentarthatta volna a török uralmat és a san-stefanoi béke értelmében autonómiával tehetett volna kísérletet. De vájjon mily sikere lett volna ily kísérletnek a két tartományban, melynek birtokos osztálya csaknem kizárólag mohamedán, többsége pedig keresztyén lakosokból áll? Mohamedán irányú autonómiát a keresztyének nem tűrtek volna cl, keresztyén irányú ellen a mohamedánok lázadtak volna fel. Hogy mit várhattunk ezen Önkormányzattól, melyhez a fenntartási költségektől kezdve minden kellék hiányzott, azt nem kell hosszasan fejtegetnem. Megtalálják e kérdésre a választ az ösz- szes congressus-tagok egyhangú nézeteiben, különösen Beaconsfield és Salisbury lordok beszédeiben, a kiket nem fog senki azzal vádolni, hogy Törökországot gyengíteni törekszenek. Csak azt constatálom, hogy a congressuson egyetlen hang sem hallatszott, mely ily önkormányzat életképességét állította volna. Csakis Törökország kocz- káztatta e nézetet, de nehány nap múlva maga is lemondott róla, midőn a többi hatalom határozataihoz hozzá járult. Némelyek oly véleményen vannak, hogy e kísérlet meghiúsulván, legfeljebb egy fajháború keletkezett volna, a melybe nekünk nem kellett volna beavatkoznunk, s hogy tisztán határaink védelmére szorítkozhattunk volna. A kik ezt hiszik, számításon kívül hagyják az ily eshetőség visszahatását a mi határos tartományainkra. Dalmátiai tengermellékünk keskeny, hosszúra terjedő ország, melyet kerítéshez lehet hasonlítani. Ez a kerítés, a mig ingatlan szilárd talajra támaszkodhatott, megállhatott. A török uralom, a mig Boszniában és Herczegovinában fenn birta magát tartani, megadta a szükséges támaszt. I)e ha a török uralom helyébe más alakulás lép, még pedig oly alakulás, mely már eredeténél fogva a fajrokonság szerinti terjeszkedésre volna utalva, akkor a mi gyenge védfalunk tarthatlanná válik és Dalmátiának elvesztése — ma, a veszély elmúltával nyíltan kimondhatom — csakis idő kérdése lett volna. Már most nekem benső meggyőződésem, hogy az osztrák-magyar monarchiának hacsak maga nem akarja megrendíteni a fönnállásában való hitet — egy talpalatnyi területet sem szabad többé elvesztenie. Ha ez áll átalában, akkor áll legelső sorban tengerraelléki birtokainkról. Mert ha arról lehetne is még vitatkozni, hogy nagyhatalom megtud-e lenni tengermellék híjával, az semmiesetre sem lehet kérdés tárgya, hogy oly hatalom, melynek tengermelléke volt s mely azt elvesztette, hatalomnak lenni megszűnt. Mondhatná valaki, hogy ily veszedelmet a monarchia, melynek egy millió harozosa van, képes lett volna leküzdeni. Nem vonom kétségbe; de azt kell kérdenem, mily áldozatok, árán? A birtok biztonsága nemcsak a hadsereg számától függ, hauem az ország földrajzi fekvésétől is. A boszniai fölkelést rövidebb idő alatt sikerült elnyomnunk, mint a krivosiai lázadást. Mindenki tudja, mily befolyást volt képes Montenegro dalmát birtokunk egy részére gyakorolni. Nem vádolom sem a fejedelmet, sem az országot azzal, hogy a bocchei eseményekben részük volt : az ily vád teljesen igazolatlan lenne. De, hogy Montenegro befolyása a szomszéd tartomány lakosságára, földrajzi fekvésénél fogva mérvadó, domináló volt, senki kétségbe nem vonhatja. Minden szakember kénytelen beismerni, s a nem-katona is belátja, hogy ha Montenegro tengermellékünket fenyegetni akarta, annak megvédése már azon okból is aránytalan nagy áldozatba került volna, mert e vidéken a katonák nagv tömege inkább baj, mint előny. Hogy ottani erődítéseinknek semmi értéke sem volt, azt ma, mert Boszniában állunk, nyíltan kimondhatom. Ellenkezőleg azoknak állításával, a kik a kormány politikáját megtámadták, mind a montenegrói, mind a szerb fejedelem, boszniai művele teinkkel szemben, a mint ez érdekünkben is
